Az orosz veszedelem közepén első blikkre őrültségnek tűnhet a Baltikumba utazni, de megtettük két kellemes szeptemberi héten, és fantasztikus élmény volt. Az ember egyfelől, ha akar, megmaradhat a balkánias benyomásoknál a lepusztult épületekkel és gyanús (de ártalmatlan) külvárosi alakoknál, másfelől istentelenül jó idő volt, harmadszor meg olyan kristálytiszta a levegő, hogy zabálni lehet. Riga, Tallinn, Helsinki és Tampere voltak az úti céljaink ebben a sorrendben, és megmondjuk gyorsan, hol mit nem szabad kihagyni.

Riga

Itt konzervatív az ember, érdemes a belvárosban andalogni, alsó hangon két napot el lehet itt tölteni megunás nélkül. Belváros alatt a Riga-csatorna és a Daugava közti terület kesze-kusza belvárosát értjük, ahol bokatörő macskaköveken kell egyensúlyozni, hogy UNESCO-védett, patentül felújított Hanza-házak között sétálhassunk. Megéri, a sokat emlegetett Feketefejűek háza egész egyszerűen csodás. Érdemes megnézni a moszkvai külvárost, echte Oroszország az egész a deszkaházaktól a felújított ortodox templomon át a Lomonoszovra hasonlító tudományos akadémiáig. Errefelé van Európa egyik legnagyobb piaca, ami szintén kihagyhatatlan, van jóféle halpiac is. Ha meg unjuk az egész szecessziós-hanzás cuccot, érdemes kivonatozni Jurmalába, ami ilyenkor a legnyugisabb tengerpart a kontinensen, jóféle, finom homokos, kék zászlót kiérdemelt tiszta homokfövennyel.

Tallinn

Sajnos a belváros itt is kihagyhatatlan, a Guild-szerű Hanza-házak a maguk darujával és furcsa elrendezésével, a kilométeres, bástyákkal agyontűzdelt városfal és a dombtetőre épített Toompea negyed mind gyönyörűek. Itt is fel van újítva az egész belváros, világörökség persze befigyel. Magyar szemlélőnek különös a közeli üzleti negyed a toronyházaival és plázáival, ennek már semmi köze a szovjet örökséghez, ez maga az üveg-acél kereskedelem. Ha már szocialista örökség, érdemes megnézni a külvárosi lakótelepeket, különösen személyes kedvencünket, Väike-Öismae-t, a tó köré épített paneltelepet, ami valahogy nagyon élhető lett. Végül béreljünk bringát, és menjünk el a telephez közeli Rocca al Marébe, ahol skanzen és egy szép lapályos öböl is található. Tallinn eleve jól bringázható (bár a sofőrök taplók), így különösen érdemes így bejárni a nem túl hatalmas várost.

Helsinki

Itt nem lágyultunk el a belvároson, merthogy Helsinkiben nem feltétlen akkora durranás a city, mint az előző két fővárosban. Itt ugyanis nem alakult ki a középkori városmag, nagyon 19. századi minden, a belvárosban egyszerűen több az üzlet. Helsinkiben leginkább kompra érdemes szállni, és elmenni valamelyik szigetre (pl. az állatkertbe vagy a Suomenlinna erődhöz). A város nagy előnye a szabdalt partvidék, nagyon hamar találni érintetlen partvidéket vagy szép parkot. Külön érdekes, hogy mennyire sok a jégkorszak gyalulta szikla: parkok közepén, lakóházak között meredeznek a laposra csiszolt képződmények. Ha már itt vagyunk, menjünk el az Olimpiai stadionba is, nagyon menő és tériszonyos kilátó van mellette, meg aztán mégis itt nyertük a legtöbb aranyérmet.

Tampere

Közép-Finnország egyetemi városa úgy zseniális, ahogy van. A legmélyebb benyomást azonban nem is a város, hanem a közeli kilátó és az azt övező erdő tette ránk. Ugyanis pazar természeti környezet övezi a debrecennyi várost: tele van tavakkal, folyókkal és erdőkkel, és a kezdeti sejtésünk ellenére nem totál sík az egész, hanem dimbes-dombos, kellemes táj. Itt tényleg megéri hegyikerékpárt bérelni, nagy élmény a fenyőerdőkben tekerni a sziklákon és tűlevélszőnyegen. A városban a legszebb épített műremekek a belvárosi múlt századi ipari épületek, melyek bőven nem rondák, és jelentős részük már nem is szolgál ipari célokat. Na meg ott a Tammerkoski folyó, amin vízerőműveket építettek, így minden tiszalöki és bősi dolgozó megnyalná a tíz ujját, hogy lássa, anno miként hasznosították a zuhatag vizét.

A Baltikumban járt, kihagyhatatlan tippje van? Írjon nekünk az olvir kukac travelo.hu címre, vagy szóljon hozzá alant!