Svájcban, a Pilatus-hegyre kúszik fel a világ legmeredekebben közlekedő fogaskerekű siklója. Helyenként 48 százalékos meredekségű hegyoldalon halad Alpnachstad és a Pilatus Kulm között májustól novemberig, ha esik, ha fúj.

Esett és fújt is egyszerre, amikor ott jártam. Ítéletidő hangulatban siklottunk: május volt ugyan, de erős szél hordta az esőt, köd lepte be a hegyet, tíz méternél távolabbra nemigen lehetett látni; szóval minden adott volt a parázásra - ha nem bíztunk volna meg maximálisan a svájci mérnöki technikában. Alapvetően teljesen normális alpesi tájban haladtunk, aztán jött a vidámparki izgalmakkal vetekedő rész, amikor a kissé áttetsző ködben egyszer csak azt lehetett látni, hogy egy szép nagy szakadék szélén megyünk fölfelé (lásd fotó). A sofőrök - kettő - nyugalma ugyanakkor meggyőző volt. A fülem bedugult néha, de ezt leszámítva összességében pompás kaland volt a félórás út - szép időben még szebb lehet, ahogy a fotókból is látszik.

Összesen 1635 méteres szintkülönbséget hidal át a négy és fél kilométeres szakaszon közlekedő vonat. A menet nyilván nem olcsó, mivel Svájcban semmi sem az; jó hír viszont, hogy az árak nagyon változatosak, attól függően, hogy melyik hónapban utazik az ember, az egész szakaszon végigmegy-e vagy körutat tesz, hogy gyerekekkel utazik-e stb. Itt van egy szép kis táblázat, amit alaposan át lehet böngészni.

Összesen 1635 méteres szintkülönbséget hidal át a négy és fél kilométeres szakaszon közlekedő vonat. A menet nyilván nem olcsó, mivel Svájcban semmi sem az; jó hír viszont, hogy az árak nagyon változatosak, attól függően, hogy melyik hónapban utazik az ember, az egész szakaszon végigmegy-e vagy körutat tesz, hogy gyerekekkel utazik-e stb. Itt van egy szép kis táblázat, amit alaposan át lehet böngészni.

 És ami a legmenőbb: nem ám a legújabb kor mérnöki leleménye ez a vasút: 1889 júniusa óta jár. Amikor Eduard Locher, zürichi mérnök fejéből a 19. század vége felé kipattant a gondolat, hogy kéne a Pilatusra egy ilyen jármű, a legtöbben úgy gondolták, megbolondult. Aztán négyszáz nap alatt 600 ember csak megépítette a vasutat, és rögtön bevonult a legek közé. Ott is maradt – legalábbis mostanáig, mivel egyelőre nincs kihívója.

És további legek

Természetesen Svájcban található az a hegyi vasút is, amely Európa legmagasabb vasútállomására viszi fel utasait. A Jungfraubahn – mely ugyancsak fogaskerekű vasút - egészen a 3454 méteres Jungfraujochig kapaszkodik fel. Értelemszerűen elképesztő kilátás nyílik innét.

 A legek sora a hegyek királynőjének nevezett Rigi nevű csúcson is folytatódik, mivel ez Európa első hegyi vasútja: 1871-ben nyitották meg Rigibahn néven. Közel hét kilométeres szakaszon közlekedik és az 1800 méteres Rigire, Közép-Svájc leglátogatottabb panorámacsúcsára viszi fel a látogatókat.

Vidámparki izgalmakhoz hasonlítható az utazás Európa legmeredekebb nyitott siklóján. Legdurvább részén 106 százalékos meredekségű pályán halad – ezt elképzelni is nagyon nehéz - az a nyitott kocsikkal közlekedő vasút, mely az Alpokban lévő Gelmersee-hez viszi fel az utasokat az Am Grimselpass útnál lévő parkolóból (lásd fotó).

Végül egy olyan alkalmatosság, ami egészen új és természetesen azonnal a legek közé katapultált: a Stanserhornra tartó felvonó a világ első olyan cabrio-felvonója, aminek felső szintje nyitott. A kétkabinos, kétemeletes jármű emeletén így lobogó hajjal lehet feljutni az 1900 méteres csúcsra.

Itt pedig azt tudja megnézni, hogy melyek azok a hegyi vasutak, amelyek egész évben járnak.

Összeállításunk a Svájci Idegenforgalmi Hivatal támogatásával készült.