A nyolcvanezer lakossal, tarka házfalakkal, elképesztő hegycsúcsokkal, kristálytiszta tóval büszkélkedő Luzern hangulata azonnal magával ragadja az érkezőt. Az azonos nevű kanton székhelye történelmi látnivalóival és kulturális programjaival, illetve a közvetlen közelében magasodó Pilatus és Rigi hegyek túraútvonalaival egyszerre kínálja a városi nyaralás izgalmát és a természetközeli pihenés nyugalmát. Kettőssége miatt a turisták már az 1800-as évek közepén felfedezték a környéket, itt az ideje, hogy önök is megnézzék maguknak! Mi két éve jártunk erre, és azóta is visszavágyunk.

 A város megismerését érdemes a pályaudvar modern épületénél kezdeni, vagyis inkább előtte, annál a falnál, ami az 1896-ban megépített, majd 1971-ben leégett nagyszerű elődjéből maradt. Ma közkedvelt találkozóhely, előtte a térkőben mókás minták találhatók. Innen csak pár lépés a KKL, vagyis a kulturális és kongresszusi központ közvetlenül a tóparton. A Jean Nouvel francia építész által tervezett többfunkciós épület hangsúlyos, modern formái, kiváló akusztikájú koncertterme, nyitott tetőterasza, és képeslap-ablakai miatt különleges. Ez utóbbi az jelenti, hogy ha eléjük állunk, a tó szemközti partjából, és az ott álló épületekből pont annyit enged látni, mintha egy jól eltalált képkivágású képeslapot néznénk.

A KKL központ után a város jelképe, a Kapellbrücke felé induljunk tovább! Bár 1993-ban itt is tűzvész pusztított, erre ma már csak a híd belső részén futó, háromszög alakú középkori festmények közötti hézagok emlékeztetnek. Szerencsére azért nem mindegyik veszett oda, így van miben gyönyörködni, ahogyan az óváros felé tartunk a hídon. A képek funkciója egyébként az volt, hogy a városba érkező vándorokkal, kereskedőkkel megismertesse a hely történetét. Maga a híd és a torony pedig a város védelmi vonalának részét képezte, ezért magasabbak a torony oldalán a korlátok. A hídon átsétálva a Kapellplatzon találtuk magunkat, ahol a színes szökőkút vizéből frissülhettünk fel. Ha erre járnak, hozzanak önök is poharat magukkal, a víz jéghideg és kristálytiszta, egyenesen a gleccserekből érkezik vezetékeken át a város kútjaiba.

Az óvárost érdemes keresztbe-kasul végigjárni, mindenfelé gyönyörűen festett házfalakat és cégéreket találunk. A pékek céhének családfájától kezdve, a házak történetén át, az ékszerész reklámjáig mindenféle falfestéseket láthatunk. Kedvencünk a patika épülete a Weinmarkton, ami azt hirdeti latinul: „szerelem ellen nincs orvosság". Érdemes a városházára is egy pillantást vetni, majd a következő hídon, a Seebrücke-n visszamenni a túloldalra. Itt egyrészt remekül lehet fotózkodni a Kapellebrückével, másrészt így a Jesuitenkirche, vagyis a jezsuiták templománál találjuk magunkat. Belülről nagyon érdekes, fehér-rózsaszín rokokó stílusban díszítették, az oszlopok pedig márvány híján műmárványból vannak, de ez semmit nem von le az értékéből – állítólag nehezebb megmunkálni és javítani, mint az eredetit. Nézzünk fel a mennyezetre, és keressük meg az elefántot, gepárdot, tevét ábrázoló festményt, melyet úgy festett a mester, hogy élőben sosem látott ilyen állatokat.

 A templomtól a Theaterstrasse-n elindulva kisvártatva a Pilatusstrasse 10. alá, a Sammlung Rosengart épületéhez érünk. Eredetileg 1922-ben a Svájci Nemzeti Bank épületének készült, de Angela Rosengart műgyűjtő 1999-ben megvette, és itt helyezte el fantasztikus gyűjteményét. Picasso, Klee, Braque, Miró, Chagall, Monet műalkotásai hosszú órákra lekötik a látogatót. A mi kedvenceink a gyűjteményből Picasso privát fotói, amiket végignézegetve közelebb érezhetjük magunkhoz a művészt, mint valaha. A legviccesebb, amin Picasso bikaviadalt játszik egy kádban egy skorpióval – állítólag a kép készültekor azt mondta, még nem tudni, melyikük fog győzni.

 Luzernben nem csak a zegzugos óvárosok, a modern épületek és a kulturális programok az érdekesek. A természeti környezet ugyanígy megér egy misét: hajózzunk egyet a Vierwaldstatti- tavon, vagy kiránduljunk fel a hegyekbe, hogy teljes legyen az élmény! Több gőzhajó is közlekedik a tavon, de a Saphir névre hallgató panorámahajóval is tehetünk egy emlékezetes kört. A hajókázás után mindenképp kiránduljunk fel a 2128 méter magas Pilatus hegyre, ahol a Pilatus-tó is található, amelyről azt tartották, hogy Pontius Pilatus nyugvóhelye, ezért a középkorban szigorúan tilos volt felmászni ide. Manapság a hegy két oldalról is megközelíthető. Az alpnachi oldalról a világ legmeredekebb fogaskerekű vasútja visz fel, a luzerni oldalról pedig egy Panorama-Gondelbahn, vagyis egy kabinos felvonó, és egy libegő.

Stílszerű szállás kirándulóknak

A luzerni pályaudvartól pár percnyire található Hotel Cascadában az is kedvet kap a kiránduláshoz, aki eredetileg csak városnézési célzattal érkezett ide. A szállodában ugyanis, ahogyan azt a neve is mutatja, minden a vízesésekről szól. A szobák különböző svájci vízesésekről kapták a nevüket, illetve azok képeivel dekorálták őket. Sőt, minden szoba íróasztalának fiókjában egy kódexnek is beillő méretű könyvet is találunk a helyi vízesésekről, amiben elolvashatjuk a legfontosabb információkat, és megismerhetjük a túraútvonalakat.

Pár éve mi is teszteltük ezt a helyet, szobánk nagyon modern, barna, vaj- és padlizsánszínű bútorokkal és textilekkel volt berendezve. Bár egyszemélyes szobát kaptunk, és az alapterülete nem volt túl nagy, a széles ágy, a világos és makulátlanul tiszta fürdőszoba, illetve a hangulatvilágítás miatt nagyon jól éreztük itt magunkat. A hotel Bolero névre hallgató étterem konyhája a tulaj spanyol felesége miatt mediterrán, finom tapasokat és halételeket kínálnak. A reggelinél is dominált a spanyolos jelleg, de azért rösztit és mini kolbászokat is lehet kóstolni a helyi konyha megismerésének jegyében.

Cikkünk a Svájci Idegenforgalmi Hivatal támogatásával készült.