Az időutazás olyan elmélet, amely generációk óta elbűvöl bennünket

Az időutazás a popkultúrában mindig abból állt, hogy egy embercsoport több száz évet ment vissza a múltba vagy a jövőbe valamilyen természetfeletti tárgynak köszönhetően.

Az időutazás gondolatát évek óta fikciónak tartották – egészen mostanáig, mivel a tudósok úgy vélik, hogy elméletileg mégis lehetséges. Csak talán nem úgy, ahogy most elképzeled.

Valóban lehetséges az időutazás? A NASA szerint igen

Úgy tűnik, hogy a válasz végül is igen, de még ne pakolj össze egy bőröndöt azzal a szándékkal, hogy lásd a távoli jövőnket vagy múltunkat.

Sajnos a való élet sokkal kevésbé izgalmas, mint egy hollywoodi film vagy egy kultikus sci-fi sorozat.
A valóságban az időutazáshoz legközelebb eső dolog sokkal tudományosabb, kevésbé izgalmas, és rengeteg elméleti fizikát foglal magában.

A NASA szerint jelenleg mindenki másodpercenként egy másodperces sebességgel utazik az „időben", ami azt jelenti, hogy ha valaki másodpercenként egy másodpercnél gyorsabban tudna utazni, akkor technikailag az időutazás lenne.

Albert Einstein és a relativitáselmélet szerint...

A valós időutazás kezdeti érvei Albert Einstein 1905-ös speciális relativitáselméletének megfogalmazására vezethetők vissza.
Einstein érvelésének egy rendkívül leegyszerűsített változata azt állítja, hogy az idő múlásának sebessége a környezetedtől és a haladási sebességtől függ, minél gyorsabban haladsz, annál lassabban tapasztalod az időt.

Ezt az elméletet később Joseph Hafele és Richard Keating tudósok tesztelték 1971-ben , akik módot kerestek annak bizonyítására, hogy létezik-e az idődilatáció – az eltelt idő különbsége két különböző órán.

A kísérlet lefolytatása érdekében a páros négy ultraprecíz atomórát vitt fel két különböző irányban repülő repülőgépre. Az órákat ezután összehasonlították egy másik földi órával. A fedélzeten lévő, a Föld forgásával ellentétes óra körülbelül 59 nanoszekundumot veszített a földi órához képest.

Eközben a Föld forgási irányába repülő órái mindkettőnél gyorsabban jártak, körülbelül 273 nanoszekundumot nyertek, vagyis lényegében időutazást tapasztaltak.

Ez az elmélet azokra az űrhajósokra is alkalmazható, akik huzamosabb ideig tartózkodnak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Ennek köszönhetően Scott Kelly amerikai űrhajós valamivel fiatalabb volt, mint ikertestvére, a pályán való mozgás sebessége miatt.

Tehát a valóságban az időutazás nem olyan izgalmas, mint a filmekben.

Az Interstellar az egyik legjobb időutazásról szóló film, érdemes megnézni: