A radioaktív szó valószínűleg megkongatja a vészharangot az emberek többségénél, nem véletlenül. Ez az élő szervezetre erősen káros sugárzás az emberi tevékenységnek köszönhetően több helyen jelen van a Földön, néhol olyan súlyos formában, hogy rákos lehet, aki több, vagy kevesebb ideig a közelükben tartózkodik.
A világ legveszélyesebb, radioaktív helyei, ahol pár perc alatt is rákos lehetsz
A radioaktivitás instabil atomokat ír le, amelyek sugárzás formájában energiát bocsátanak ki, ami sajnos nagyon sokat árt az élő szervezeteknek. Tehát amikor azt hallod, hogy egy hely radioaktív, a legjobb lépés az lenne, ha elkerülnéd, ha nem akarod kockáztatni az egészséged és a rák megjelenését a szervezetedben.
Csernobili atomerőmű, Ukrajna
A csernobili atomerőmű a világ legrosszabb nukleáris balesetének helyszíne, amely 1986-ban történt. A sikertelen gőzteszt során felrobbant a négyes számú reaktor, és 30 ember azonnali halálát, később a sugárzás pedig több ezer ember halálát idézte elő. Az ukrajnai Pripjatyban található hely a bolygó legradioaktívabb helyeként is ismert.
A térségben számos civil és munkavállaló halt meg súlyos sugármérgezésben, míg mások egyéb egészségügyi problémák és halálos betegségek következtében haltak meg a nem biztonságos légköri sugárzás miatt.Ez még mindig messze a legrosszabb nukleáris katasztrófa az emberiség történetében, a jelentések szerint a kormányoknak körülbelül 700 millió dollárjába kerül a megoldás, miközben a terület továbbra is lakhatatlan.
Viszont ahogy mi is írtunk róla, az atomerőmű körüli tilalmi zónában rengeteg állat él, sokuk mutálódott, sőt egy olyan lény is él ott, amely kifejezetten sugárzásból táplálkozik.
Fukushima Daini Atomerőmű, Japán
A japán Fukushima Daini Atomerőműben 2011-ben jelentős incidens történt, amikor egy földrengés és cunami pusztítást okozott.
A természeti katasztrófák károsították az erőmű tartalék energiaforrásait, így a reaktorok nem tudtak megfelelően lehűlni a leállítás után.
Ez azt eredményezte, hogy a radioaktív anyagok a Csendes-óceánba szivárogtak.
Az incidens nyomán a Fukushima Daini Atomerőművet leállították, és tilalmi zónát állítottak fel.
Hanford Site, Egyesült Államok
A Columbia folyó mellett Washington államban található a Hanford Site, amely az Egyesült Államok nukleáris fegyverekkel és atomenergia-fejlesztéssel kapcsolatos történelmének szerves része.
1943-ban hozták létre a Manhattan Project részeként, és otthont adott a világ első teljes körű plutóniumtermelő reaktorának, valamint kutatóbázis volt a második világháború és a hidegháború idején.
A hanfordi telepen az USA nukleáris fegyverkészletében felhasznált radioaktív fémek csaknem kétharmada áll rendelkezésre, és körülbelül 60 000 darabot készítettek ott – beleértve azt az atombombát is, amelyet 1945-ben Nagaszakira dobtak.
Miután az Egyesült Államok elegendő plutóniummal rendelkezett egy csatahajó elsüllyesztéséhez, 1971-re a kilenc atomreaktort és az öt nagy plutóniumfeldolgozó komplexumot leállították.
Ennek ellenére Hanfordban 177 föld alatti tárolótartály található, amelyek körülbelül 56 millió gallon radioaktív és vegyi hulladékot tárolnak, amelyekről nemrég született döntés, hogy felszámolják.
Szemipalatyinszki teszthely, Kazahsztán
A Szovjetunió kedvelt nukleáris fegyverteszt helyszíne volt Szemipalatyinszk, más néven a Sokszög.
A kazahsztáni Abai régióban található komplexumban 1949 és 1989 között 456 nukleáris kísérletet hajtottak végre, beleértve az első atombombát és az első levegőben tesztelt hidrogénbombát.
Ennek következményei a szakértők szerint borzalmasak voltak, mivel a becslések szerint 1,5 millió ember volt kitéve sugárzásnak.
A BBC 2010-es jelentése szerint Szemipalatyinszkban minden 20. gyerek genetikai hibával születik, miközben körülbelül 200 000 helyi lakosnál alakult ki rákos megbetegedés.
A szemipalatyinszki kísérleti telepet 1991 augusztusában bezárták, és a Kazah Köztársaság Nemzeti Nukleáris Központjának fennhatósága alá tartozik, akik a The Nuclear Threat Initiative szerint „polgári tevékenységekben és a helyszín nem védelmi célú felhasználásra való átalakításában vesznek részt " .
Mailuu-Suu, Kirgizisztán
A kirgizisztáni Mailuu-Suu bányászvárosban rengeteg urán található, amelyet a Szovjetunió bányászott ki a hidegháború alatt, és körülbelül 10 000 tonna uránt termelt. A bányászat során rengeteg erősen szennyezett hulladékot is hagytak maguk után. Ezt a radioaktív anyagot a felszín fölé és alá is dobták a közép-ázsiai országban, és ennek következményei továbbra is fennállnak.
A The Guardian 2015-ben arról számolt be, hogy a lakosok „tele vannak betegségekkel", és elmondták, hogy „rengeteg embernek van rákos és leukémiás betegsége". A helyiek panaszkodtak, hogy a Szovjetunió 1991-es összeomlása ellenére sem történt semmi intézkedés a halálos hulladékkal kapcsolatban.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy 2010-es jelentésében arra figyelmeztetett, hogy Mailuu-Suunak égető szüksége van a tisztításra: „A termelési célok általában elsőbbséget élveztek a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági előírásokkal szemben."
Goiás, Brazília
Még 1987-ben káosz tört ki a brazíliai Goiásban, miután a város egyik elhagyott kórházából elloptak egy sugárterápiás forrást. Miután állítólag több kézen áthaladt, a gépet kinyitották, és eltávolították az alkálifém céziumot tartalmazó ólomkapszulát.
Ennek a természetben és a nukleáris hulladékban fellelhető puha, ezüstfehér fémnek az egyes formái radioaktívak – így azok, akik kapcsolatba léptek az irizáló darabkával, súlyos sugárzásnak voltak kitéve. Négyen meghaltak, 112 ezer embert pedig meg kellett vizsgálni, hogy sugárfertőzést szenvedtek-e, közülük 249 embert ért sugárfertőzés.
A NAÜ „a világ történetének egyik legrosszabb radiológiai eseményeként" minősítette.
A takarítási munka mamutmunka volt, több ház lebontásával, a sugárszennyezett tárgyak megsemmisítésével járt, és több helyen a termőtalajt is el kellett távolítani.
Szomália partvidéke, Szomália
Bár idilli volt, a Szomália-partot az elmúlt néhány évtizedben mindenféle mérgező hulladék szennyezte, beleértve a radioaktív hulladékot is. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) arról számolt be, hogy 2004-ben ismeretlen anyagok hordói sodródtak a partra, ami drasztikusan érintette a helyiek egészségét és megélhetését, de ez már a 90-es évek óta tarthatott.
Öt évvel később az UNEP szóvivője, Nick Nuttall azt mondta a Voices of America-nak, hogy a partvonalat alapvetően szemétlerakónak használták.
„Vannak radioaktív uránhulladékok a parton, ólmok, nehézfémek, mint a kadmium és higany, ipari hulladékok, kórházi hulladékok, vegyi hulladékok" - mondta Nuttall.
Nem rakétatudomány tudni, hogy az ottani instabilitás miatt miért csinálják a cégek. Ugyanis az európai cégeknek tonnánként 190 fontba kerül, hogy a saját kontinensükön megszabaduljanak a hulladéktól, míg Szomália partjainál mindössze 1,90 fontot kell fizetniük.
Nézd meg az összefoglalót a Goiásban történt eseményekről: