Ha a nyolcvanas évek végén csak pár percre is egy helyiségben tartózkodtál volna Csernobilban az atomkatasztrófa után a világ legveszélyesebb tárgya mellett, az „elefántlábnak" hívott megkeményedett masszával, csekély esélyed lett volna egy újabb születésnapra. A nukleáris katasztrófa nyomán keletkezett szörny felfoghatatlan szintű sugárzást bocsájt ki.
Atomkatasztrófa Csernobilban
Az elefántlábnak nevezett megszilárdult olvadt anyagtömeg a csernobili atomerőmű 4. reaktora alatti pincében fekszik, amely Európa legrosszabb nukleáris katasztrófájának helyszíne.
A hírhedt incidens 1986. április 26-án, az ukrán Pripjaty város melletti VI. Lenin Atomerőműben történt. A reaktor hibás kialakítása és a biztonsági teszt során bekövetkezett működési hibák miatt a 4-es reaktor túlmelegedett és felrobbant, hatalmas mennyiségű radioaktív anyagot lövellt a környező környezetbe.
Ahogy az „olvadás" kifejezés is sugallja, egy ilyen nukleáris katasztrófa elképzelhetetlen mennyiségű hőt bocsát ki, ami elegendő ahhoz, hogy a reaktort és az üzemanyag-rudakat lávaszerű iszappá változtassa. Végül ez a fémből, homokból és uránból álló olvadt koktél lehűlt, és üzemanyag-tartalmú anyagokként (FCM) ismert képződményekké keményedik. Csernobil romjain több tonnányi veszélyes anyag pihen, de egyik sem olyan legendás – vagy olyan halálos –, mint az elefántláb.
A halálos sugárzással bíró elefántláb
Röviddel az atomkatasztrófa után óránként körülbelül 10 000 röntgen ionizáló sugárzást bocsátott ki az elefántláb, a csernobili atomreaktor maradványa. Ez hihetetlen adag veszélyes sugárzás. A szövegkörnyezetben 500 röntgensugárzásnak való kitettség 5 órán keresztül biztos halált jelentene. Még a pillanatnyi expozíció is akár súlyos sugárbetegséget okozna.
Az elefántláb azóta elvesztette erejét az urán természetes radioaktív bomlása miatt, olyannyira, hogy a tudósok, a takarítócsapatok és a fotósok évekkel később ellátogathattak a helyszínre.
Az elefántláb leghíresebb képét 1996-ban Artur Kornyejev, egy kazah nukleáris szakértő készítette, aki azzal a félelmetes feladattal volt megbízva, hogy megtalálja Csernobil mélyén a félelmetes üzemanyagot, és megmérje a sugárzás szintjét.
„Mi voltunk az úttörők. Mindig az élvonalban voltunk" – mondta az akkor 65 éves Kornyejev 2014-ben a The New York Timesnak nyilatkozva.
Meg nem erősített jelentések szerint Artur Kornyejev 2022-ben, 73 évesen hunyt el. Jól dokumentált azonban, hogy későbbi éveit a csernobili sugárterhelésével összefüggő egészségügyi problémák befolyásolták – az elefántlábbal való találkozása biztosan nem segített.
Az elefántláb fotózása nem kis teljesítmény, de mintákat szerezni belőle még nehezebb. Eleinte az anyag tömege olyan sűrű volt, hogy a tudósoknak Kalasnyikov gépkarabélyt kellett használniuk a darabok levágásához az elemzéshez.
Néhány forrás igazolta ezt az állítást, köztük Dr. Boris Burakov, a VG Khlopin Radium Institute tudósa, aki 2013-ban előadást tartott a témáról a Bécsben, Ausztriában, a nukleáris balesetet követő leszerelésről és kármentesítésről szóló nemzetközi szakértői találkozón.
A csökkenő sugárzási szinthez hasonlóan azonban az elefántláb is meglágyult az idők során. Manapság a kutatóknak már nincs szükségük Kalasnyikovra ahhoz, hogy a mintákhoz jussanak.
„Most többé-kevésbé homok állaga van" – mondta a Science-nek 2021-ben Maxim Saveliev, az Atomerőművek Biztonsági Problémái Intézetének munkatársa.
A halálos sugárzást kibocsájtó elefántlábat az alábbi videóban nézheted meg: