Bonita Norris a legfiatalabb ember, aki valaha is elérte a Mount Everest csúcsát, illetve az Északi-sarkot. Most elmagyarázta az „íratlan szabályt", hogy miért hagyják a hegymászók a hegyen az ott meghalt társaik holttestét.

Ma is vannak holttestek a Mount Everesten
Több mint száz éve kezdték feljegyezni azokat a hegymászókat, akik úgy döntöttek, meghódítják a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet. Azóta a hegy évről évre több hegymászó életét is követelte, akiknek holtteste azóta is a hegyen van.
Jelenleg két adatbázis is vezeti a halottak számának nyilvántartását, akik az Empire State Building magasságának hússzorosát is meghaladó Csomolungmán veszítették életüket. A himalájai adatbázis szerint 335, míg a Wikipedia szerint 341 hegymászó.
Ebből mintegy 200 mászó testéről feltételezik, hogy a hegyoldalon hagyták, ott, ahol meghaltak – annak ellenére, hogy a nepáli kormány a közelmúltban elhatározta az Everest megtisztítását, beleértve az ott elhunyt hegymászók fagyott holttesteinek eltávolítását is.
Miközben egy ilyen méretű hegy megmászására tréningezel, nem feltétlenül készülsz fel arra a kihívásra, hogy találkozz azokkal, akik áldozatul estek a mászásnak – mondta Bonita Norris brit hegymászó.
2010-ben, amikor megmászta a hegyet, rekorder volt
Bonita 2010-ben, 22 évesen és hét hónaposan lett a legfiatalabb brit nő, aki elérte a Mount Everest csúcsát – ezt a rekordot két évig tartotta, mielőtt a 19 éves Leanna Shuttleworth is feljutott volna a csúcsra.
Annak ellenére, hogy már nem ő tartja a rekordot, története hihetetlen – ugyanis alig két évvel azelőtt, hogy Nepálba repült volna, egyáltalán nem mutatott érdeklődést a mászás iránt.
"20 éves voltam, amikor egy este elmentem egy, a hegymászásról tartott előadásra, és végighallgattam, ahogy két hegymászó elmeséli, hogyan jutottak fel az Everest tetejére" – mondta el a most 37 éves nő. „Amikor felértek a csúcsra, lenéztek, és látták maguk alatt a föld görbületét, én pedig abban a pillanatban végérvényesen elköteleződtem, minthogy abban a pillanatban tudtam, hogy én is meg fogom mászni azt a hegyet.
"Teljesen felfordult az életem. Elkezdtem mászni, és két évvel később már a Mount Everest csúcsán voltam."
Előkészületei során Észak-Walesbe utazott, hogy elsőként a Mount Snowdonnal küzdjön meg, amely eltörpül az Everesthez képest, mindössze 1085 méter magas.
A halálzóna veszélyei
Az azóta kétgyermekes anyuka már számos hegy tetejére feljutott, ezért most elmondta azokat az íratlan szabályokat, amelyet a hegymászók maguk között használnak.
„A hegymászás során elkerülhetetlen, hogy alkalmanként találkozz olyan emberek holttestével, akik a hegyen vesztették életüket, ezt nagyon sokszor láttam közelről, több különböző hegyen is" – mondta el Brita.
Mert egész egyszerűen, amikor azt csinálod, amit én, vagyis felmész a halálzónába, hihetetlenül nehéz valakit, aki fent van, megmenteni, mert ezzel más emberek életét is kockáztatod."
Azok a hegymászók, akik 7925 méternél magasabbra másznak, az úgynevezett „halálzónába" kerülnek, ahol olyan kevés az oxigén, hogy a szervezet csak nagyon nehezen tud lépést tartani vele, a sejtek pedig gyorsan pusztulnak, ami szívroham, szélütés vagy több más betegség kockázatához is vezet.

Jeremy Windsor orvos, aki 2007-ben mászta meg az Everestet, elmondta az Everest bloggerének, Mark Horrellnek, hogy akik a halálzónában tartózkodnak, a tengerszinten szükséges oxigénnek csak egynegyedével gazdálkodhatnak.
"És mint minden hegymászónak, van egy kimondatlan szabályunk, amely szerint senki más életét nem akarjuk kockára tenni." - tette hozzá Norris, majd így folytatta: "Amikor reggel felébredsz a hegyen, mindent olyan felfokozott állapotban tapasztalsz meg – minden nap az életről és a halálról szól. Amikor látod a hegymászás szomorú oldalát, az valójában tudatára ébreszt annak, amit csinálsz."
"De a legfontosabb dolog valójában nem is a csúcs, hanem az, hogy biztonságban hazatérj a családodhoz. Tehát bizonyos szempontból nagyszerű emlékeztető azt illetően, amikor ott vagyunk, hogy mi a fontos. De nem igazán szeretek erre visszaemlékezni, mert szomorú."