Az őskori emberek leghíresebb barlangjai

A barlangok természetes menedékek. A történelem hajnalán az első emberek széles körben használták ezeket művészeti térként, de halottak eltemetésére, illetve az ételnek és ruházatnak szánt leölt állatok elföldelésére is.

Ezúttal hét különleges őskorból fennmaradt barlangot veszünk górcső alá, amelyek az ősi emberek tehetségének bizonyítékaiként, egyfajta ősi temetőkként és egész életterük lenyomataként maradtak hátra. A barlangok egy részét mára kihalt rokonaink, köztük a neandervölgyiek, a gyenyiszovaiak és a Homo erectus használták.

Lascaux-barlang

A délnyugat-franciaországi Lascaux-barlangban körülbelül 680 festett őskori rajz és 1500 faragvány található, amelyeket a francia kulturális minisztérium szerint körülbelül 21 000 évvel ezelőtt készítettek. A műalkotások nagy része állatokat ábrázol, köztük lovakat, bölényeket, szarvasokat, medvéket és őstulkokat (Bos primigenius) – egy mára kihalt szarvasmarhafajt.

A barlangban geometriai elemek is láthatók, köztük pontok, vonalak és ötszögletű formák. Az egyik festményen egy madárfejű emberalak is látható, talán egy maszkot viselő személy. A művek létrejöttének idején az emberek vadász- és gyűjtögető életmódot folytattak, és lehetséges, hogy a barlangban valamiféle rituálék zajlottak. A barlang 1979 óta UNESCO világörökségi helyszín.

Chauvet-barlang

A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum szerint a délkelet-franciaországi Chauvet-barlangban körülbelül 32 000 évvel ezelőtti rajzok, faragások és más őskori leletek láthatók. A barlang belsejét lovak, medvék, oroszlánok, orrszarvúk, szarvasok, párducok, bölények, őstulkok és mamutok képei díszítik, valamint emberi kézlenyomatokat is találtak benne. A rajzok többsége vörös vagy fekete okker felhasználásával készült. Van egy rejtélyes kép, amely egy női test szeméremdombját ábrázolja egy bölénynek tűnő állat mellett. A barlang – melyet csak 1994-ben fedeztek fel – 2014 óta UNESCO világörökségi helyszín.

Zhoukoudian barlangok

A Peking közelében található Zhoukoudian barlangokban ősünk, a Homo erectus maradványai találhatók, amelyet így néha "pekingi embernek" is neveznek. A maradványok közül sok elveszett a második világháború során, de az utóbbi időben ásatásokat végeztek a helyszínen, amely 2012-ben ismét feltárta a barlangot.

A tudósok kőeszközök maradványait találták meg, amelyeket a barlangban állati bőrök kaparására és puhítására használtak. Ezeket a bőröket valószínűleg ruházatnak használták. Még mindig vita tárgyát képezi, hogy a pekingi ember mikor használhatta a barlangokat, de nagyjából 200 000 és 800 000 évvel ezelőtt, és különböző időpontokban. Az UNESCO szerint a Homo sapiens is használta a barlangokat Kr. e 18 000 és 11 000 között. Temetkezéseik maradványait felfedezték a barlangokban. A barlang 1987 óta UNESCO világörökségi helyszín.

Úszók barlangja

Az "Úszók barlangja" Egyiptom délnyugati részén található, egy olyan területen, amely ma már száraz, és viszonylag szegényes növény- és állatvilággal rendelkezik. A barlang nevét a a sziklákon ábrázolt úszó emberekről kapta. De találunk itt olyan alkotásokat is, amelyek olyan embereket mutatnak be, akik futnak, sétálnak vagy más tevékenységet folytatnak.

A British Museum szerint emberi kézlenyomatok és vésett antilop patanyomok is láthatók a falakon. A műalkotás kora vita tárgya, de lehet, hogy 6000 és 9000 évvel ezelőtt készültek – akkor, amikor a régió sokkal nedvesebb volt. Az Úszók barlangját a magyar Almásy László Afrika-kutató (Az angol beteg) fedezte fel 1933-ban.

Gyenyiszova-barlang

A Gyenyiszova-barlang Szibériában, Oroszországban található. Az 1700-as években egy Gyenyisz nevű remete élt ott, így kapta a nevét, amely oroszul "Gyenyisz barlangja". A barlang régészeti maradványai azt mutatják, hogy legalább három emberféle – a Homo sapiens, a neandervölgyi és a gyenyiszovai ember – élt itt, feltehetőleg különböző időpontokban. Az Oxfordi Egyetem szerint a legmélyebb rétegekben talált kőeszközök arra utalnak, hogy a barlang legkorábbi lakói körülbelül 300 000 évvel ezelőtt éltek ott.

A további leletek közé tartoznak hominida csontok és fogak, valamint egy 13 éves lány csontja, aki gyenyiszovai-neandervölgyi hibrid volt. A régészek állati fogakból készült medálokat is feltártak, amelyek nagyjából 43 000 és 49 000 év közöttiek, és amelyeket valószínűleg a Homo sapiens készített. Olyan kőeszközök maradványait is felfedezték, amelyeket valószínűleg állatok lemészárolására használtak.

Atapuerca-barlangok

Az UNESCO adatai szerint a spanyolországi Sierra de Atapuerca barlangjait közel 1 millió évvel ezelőtttől a modern időkig lakták az emberek. A neandervölgyiek és a Homo sapiens egyaránt használták a barlangokat, de az archaikus emberelőd, a Homo antecessor, a heidelbergi ember és a Homo erectus is használhatta őket.

A szerszámmaradványok és az állatcsontok arra utalnak, hogy körülbelül 400 000 évvel ezelőtt az emberek bölényeket vágtak a barlangokban, amelyeket festett és vésett sziklaábrák díszítettek, ezek állatokat, embereket és geometrikus motívumokat jelenítenek meg.

Altamira-barlang

A spanyolországi Altamira barlangját nagyjából 36 000-13 000 évvel ezelőtt használták az emberek. A barlang körülbelül 270 méter hosszú, és rengeteg sziklarajz díszíti. Talán a legfigyelemreméltóbb példa az a mennyezet, amelyen 25 bölényt ábrázoló színes festmények láthatók két ló és egy szarvas mellett. Ennek a mennyezeti alkotásnak az elkészítéséhez az őskori művészek gravírozták és körvonalazták a figurákat, majd okkerfestékkel színezték ki őket.

A barlangot 1868-ban fedezte fel egy helyi lakos, de akkor nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, mivel a környéken rengeteg kisebb-nagyobb karsztüreg volt. A festményeket végül a terület birtokosának nyolc esztendős lánya fedezte fel 1879-ben. Az Altamira-barlang 1985-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára.