Valamikor pompás családi fészkek, fényűző kastélyok, főúri hajlékok voltak, ma csak elhanyagolt, magára hagyott romok: íme néhány egykor szebb napokat megélt, de mára lepusztult európai kastély, melyek omladozó homlokzatai mögött megbújó történetek azonban sokakat magukkal ragadnak.
Európa legizgalmasabb elhagyatott kastélyai
Egykor a dicsőség, a szépség és a hatalom szimbólumai voltak: csodálatos kastélyok, amelyek homlokzata és kecses tornyai Európa legszebb parkjaiból és kertjeiből emelkedtek ki. De sok épület az évtizedek, évszázadok során elveszítette egykori fűúri pompáját. A szobákat benőtték a növények, a falak omladoznak, a bútorokat pedig belepte a por.
Nagyon eltérőek az okok, amelyek miatt e fényűző épületek mára csak romos mivoltukban láthatók. Sorsuk csak egy dologban egyezik: az élet mulandó – és a természet végül mindig visszaveszi azt, ami az övé.
Amire mindig oda kell figyelni: a sérülésveszély és a tulajdonjogok
Az ilyen elhagyatott helyek mindig sok ember érdeklődésére tarthatnak számot. Az elszigetelt, romos épületek ugyanis disztópikus fotózási lehetőségeket kínálnak, ráadásul olyan helyeken, ahová egyébként csak kevesen jutnak el.
De mindig légy óvatos: az ilyen kalandok veszélyesek. A leromlott állapotú romok között ugyanis nagy a sérülésveszély. Ráadásul ezek az épületek gyakran magántulajdonban vannak – aki engedély nélkül belép ilyen épületbe, annak jogi következményekkel kell számolnia.
Dwasieden-kastély, Rügen
Amíg a Vörös Hadsereg el nem foglalta a területet, a rügeni Dwasieden kastélyt haditengerészeti tüzériskolaként használták. A szovjet csapatok 1948-ban a megszállt övezetben végrehajtott földreform részeként felrobbantották. Csak a templomszerű pavilonok maradványai és az 1997-ben leégett hercegi istálló romjai maradtak meg.
A Sassnitz városi kikötőhöz közeli dombon található „tengerparti fehér vár" fejlesztési tervei az elmúlt években többször is felmerültek, de végül valamennyi terv meghiúsult. A romok jelenleg egy ingatlanbefektető tulajdonában vannak. Rendszeres időközönként történelmi túrákat kínálnak az épületben.
Vlajkovac-kastély, Szerbia
A szerb fővárostól, Belgrádtól mintegy 100 kilométerre nyugatra fekvő kis Vlajkovac falu grófja, Djerdj Močonji 1859-ben építtetett egy kis családi kastélyt, amelyet lánya esküvői hozományként vitt az osztrák-magyar nemesi Bissingen-Nippenburg családba. A kastély a második világháború végéig családi tulajdonban maradt. Aztán a szocialisták államosították.
Az épület, amely egykor hatalmas könyvtárral, értékes porcelángyűjteménnyel és ritka aranyfigurákkal büszkélkedett, előbb gyermekotthonként, majd 1953-ig mezőgazdasági intézményként működött. Az egykor élettel teli, elegáns, főúri épületből mára csak egy rom maradt, ahol időnként hajléktalanok húzzák meg magukat éjszakára.
Butron vára, Spanyolország
Az elhagyatott Castillo de Butron az észak-spanyolországi Baszkföld erdős dombjai között rejtőzik, körülbelül 20 percnyi autóútra Bilbaótól. A hatalmas és tömör falak azt a benyomást keltik, mintha a kastély egy elpusztíthatatlan erődítmény lenne.
Pedig az impozáns épület XI. századi története éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A kastély – amely az évszázadok során mindvégig a Butron család tulajdona volt – számos háborúban súlyosan megsérült. A Castillo mai formáját a XIX. században nyerte el, amikor Francisco de Cubas politikus és építész teljes körűen felújíttatta.
A homlokzat újjáépítése során a megrendelőt a bajor kastélyok historizáló építészete ihlette – a kis tornyok némileg a Neuschwanstein-kastélyra emlékeztetnek. Az átalakított kastély átmenetileg látványosságként működött, de a koncepció végül megbukott. Az épület jelenleg egy ingatlancsoport tulajdonában van, de a belépés nem engedélyezett. A turisták legfeljebb kívülről nézhetik meg a kastélyt és sétálhatnak annak egzotikus parkjában.
Villa Sbertoli, Toszkána
A toszkánai Villa Sbertolit Augustine Sbertoli alakította át pszichiátriai intézetté a XIX. században. Az mondják, eredetileg a professzor azért vásárolta a villát, hogy ott vigyázzon fiára. Apránként aztán több beteg is bekerült az intézménybe.
1941 és 1989 között eltűntek a kápolna értékei, valamint az egykor a toronyban tárolt lovagi páncélok és egyéb történelmi gyűjtemények. Annak érdekében, hogy az átmenetileg önkényesen beköltöző hajléktalanok és a kábítószer-függők pusztításának véget vessenek, a kastély ajtóit és ablakait befalazták.
Lowther-kastély, Anglia
A Lowther-kastély romjai az északnyugat-angliai Cumbria megyében találhatók. Az ódon kastélyegyüttes eredete egy kisebb vidéki birtokra nyúlik vissza, amelyet a Lowther család a XVII. század végén alaposan kibővített.
De nagyjából 200 év után a családnak meg kellett válnia szeretett otthonától. Az ingatlan ötödik örököse, Hugh Cecil Lowther pazar életmódjával elpazarolta a vagyonát, és nem engedhette meg magának, hogy a kastélyban éljen.
Az épületet 1937-ben kiürítették, majd a második világháború idején egy harckocsiezred szállásaként szolgált. A család ekkor próbált vevőt találni – de mind hiába. Végül a tulajdonosoknak nem maradt más választásuk, mint hagyni a kastélyt lepusztulni. A létesítményt csak az ezredforduló után sikerült újra életre kelteni egy alapítvány segítségével. A kastély és az 50 hektáros park 2011 óta hivatalosan is látogatható.
Lapalice-kastély, Lengyelország
Az 1980-as években, Gdansktól mintegy 40 kilométerre nyugatra, egy védett terület szélén Piotr Kazimierczak lengyel művész nekiállt, hogy megvalósítsa régi álmát: egy saját kastélyt. Úgy tervezte, hogy a hatalmas létesítmény 6000 négyzetméternyi területen, 52 szobával, egy bálteremmel és egy úszómedencével büszkélkedjen.
A kastély már nagyrészt állt, amikor kiderült, hogy a művésznek mindössze 1000 négyzetméter beépítésére volt építési engedélye. Így kénytelen volt az építkezéssel leállni.
Kazimierczak többször is megpróbálta megmenteni a kastélyt a pusztulástól. De a hatóságok minden alkalommal elutasították, hiszen így más célra is kiadható a helyszín. A Lapalice-kastély azonban már most is kedvelt kirándulóhely a helyiek körében.