A leghíresebb sztereotípiák és közhelyek Olaszországról és az olaszokról

A nemzetközi turizmus kiteljesedésének évtizedei során számos klisé honosodott meg Olaszországgal kapcsolatban. Írásunkban a legnagyobb előítéleteket és közhelyeket vesszük végig.

1. A pizzát Olaszországban találták fel

Egy olasz legenda szerint Raffaele Esposito pizzakészítő sütötte az első pizzát 1889-ben Nápolyban Margherita, I. Umberto király felesége tiszteletére. Azt mondják, az olasz nemzeti színeket használta a feltét díszítésére: bazsalikomot (zöld), mozzarellát (fehér) és paradicsomot (piros). Látszólag igazi sikerrecept: a „Pizza Margherita" ma is a világ legismertebb pizzaváltozata.

De valójában nem Esposito volt az első  pizzasütő. Az olasz udvart már korábban is ellátták pizzával, amint azt történészek kutatásai is bizonyítják. A királyi feleség nyolc kedvencet választott ki egy 35 feltétet tartalmazó listáról, amelyeket aztán különféle „pizzaiolók" sütöttek meg.

A töltött, kör alakú tészta eredete azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. Az asszírok már Krisztus előtt 2000 évvel is sütöttek tésztát húsfeltéttel. A Távol-Keleten ebből fejlődött ki aztán a mai Lahmacun.

A ma ismert pizzát tehát azelőtt találták fel, hogy az olaszok kifejlesztették volna. Nem világos azonban, hogy az olasz szakácsok a pizza eredeti formáját vették-e mintául. Annyit bizonyos, hogy a XVIII. században Olaszországban sütötték az első pizzaszerű ételeket paradicsommal, oregánóval és bazsalikommal.

Ennek ellenére az ország büszke lehet a közkedvelt étel elkészítésére: a „pizzasütés nápolyi művészete" 2017 óta szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján.

2. A fagylaltot is Olaszországban találták fel

Nem, a pizzához hasonlóan a fagylaltot sem Olaszországban találták fel, legfeljebb a kutatók ott találtak egy 1692-ből származó írás, amely fagylaltrecepteket tartalmazott. Hozzávalók: cukor, só, citromlé, fahéj, csokoládé, különféle gyümölcsök - és hó. Majdnem 100 évvel később a nápolyi Filippo Baldini kiadta az első fagylaltreceptkönyvet.

XVIII. századi fagylaltreceptekre Franciaországban és az  USA-ban is találtak bizonyítékot. Ennek oka Marco Polo világutazó lehet, aki a XIII. századi Kínából hozta magával a jég előállításának módját. Az ázsiai recept talán akkor járta be Európát.

Azonban néhány régebbi fagylaltrecept, amelyek az ókori Rómából és az arab régióból maradtak fenn, ez ellen szól. Hogy pontosan hol találták fel a fagylaltot, nem lehet megnyugtatóan elönteni, bizonyítani.

3. Az olasz nőknek van a legtöbb gyerekük

Az egyik legismertebb olasz klisé az, hogy az olaszoknak van a legtöbb gyermekük. Lehetséges, hogy ez a család jelentőségéből és egységességéből fakad, hogy sok olasz családban különleges alkalmakkor a vacsoraasztal körül gyűlik össze az egész nagy család.

De pillantsunk csak rá az Európai Unió termékenységi rátáira. Az adatok gyorsan megcáfolják ezt az előítéletet.

A Statista adatplatform szerint 2020-ban minden szülőképes olasz nőnek átlagosan 1,4 gyermeke volt. Ezzel Olaszország a 25. helyen áll. Az élen  Franciaország  (1,83 gyerek),  Románia  (1,8) és  Csehország  (1,71) áll. Még a német termékenységi ráta (1,53, 15. hely) is magasabb, mint az olaszországi születések száma.

4. Amore! Az olaszok szexelnek a legtöbbet

A szinte minden nőt pillanatok alatt elcsábítani képes olasz macsó kliséje szintén kedvelt berögzülés. Mégis, az adatokból úgy tűnik, az emberek sokkal kevésbé szenvedélyesek, amikor flörtölnek Olaszországban – vagy ez megint csak egy klisé lenne?

Egy dolog biztos: a „flörtölés sikerességi arányát" természetesen nehéz meghatározni. A Durex óvszergyártó 2006-os felmérése, amelyben világszerte mintegy 22 000 embert kérdeztek meg szexuális viselkedésükről, szolgáltatott adatot.

Eredmény: A görögök átlagosan heti 3,2-szer szexelnek, ezzel a statisztikák élén állnak. Ezt követik a brazilok (heti 2,8-szor) és az oroszok (2,7). Olaszország csak a tizedik helyen áll heti 2,3 alkalommal, de például a németeket így is négy hellyel előzik meg (2,2).

5. Az olaszok csak olaszul beszélnek

Az olasz nyelvjárások egészen különbözőek lehetnek Olaszország északi, középső és déli részén. A szicíliai és a nápolyi dialektusok egyértelműen eltérnek a hagyományos olasz nyelvtől, ezért már önmagukban is regionális nyelvnek számítanak.

Olaszország északi részén a németet hivatalosan is nemzeti nyelvként ismerik el – akárcsak nyugaton a franciát, míg a szlovént északkeleten. Az angol és a francia nyelvet pedig az iskolákban tanítják.

6. Róma Olaszország legnagyobb városa

Ellentétben az általános vélekedéssel, nem az olasz főváros Olaszország legnagyobb városa. Róma, a környező területekkel együtt is „csak" négymillió lakosú, ezért számszerűen is kisebb, mint Milánó (7,4 millió lakos), vagy Nápoly (4,4 millió lakos) nagyvárosi régiói. Róma tehát csak a harmadik helyet foglalja el.

7. Velencében van a legtöbb híd

Annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy Velencében kell lennie a világ legtöbb hídjának. Máskülönben hogyan vásárolnának, mennének dolgozni vagy barátokat látogatni a híres, vízre épült város lakói?

Ami azonban nyilvánvalónak tűnik, bizony tévedés: Amszterdamban például sokkal több híd van: a holland csatornák felett 1400 híd ível át. Az osztrák fővárosban pedig még több híd épült: Bécsben 1716 híd van jelenleg.

A világ legtöbb hídjával büszkélkedő város azonban Németországban található. Hamburgnak ugyanis 2500 hídja van. Ha pontosak akarnánk lenni, az „Észak Velencéje" becenév egyáltalán nem is illik a patinás Hanza-városra – Velencét kellene inkább a „Dél Hamburgjaként" illetni.

8. Pisának van a legferdébb tornya

A pisai ferde torony minden bizonnyal a világ leghíresebb ferde épülete. De 3,97 fokos dőlésszögével messze nem a világ legferdébb tornya. Az ugyanis a Rheinland-Pfalz-ban, Gau-Weinheimben található 5,4277 fokos dőlésszögű Schiefster-torony, amely a Guinnes-rekordok közé is bekerült, mint a világ legferdébb tornya.

És a rekorder mellett még néhány másik torony is van Európában, amelyek ferdébbek, mint a pisai. Csak talán nem olyan nagyszerűek.

Nézz további olasz sztereotípiákat: