Ez a világ 5 legveszélyesebb szigete

Veszedelmes szigetlakóktól, mérges kígyókon át a lépfenéig és sugárzásig

Északi Sentinel-sziget, India

Az 59,67 négyzetkilométer területű Északi Sentinel-sziget a Bengáli-öbölben (Dél-Andaman déli részétől nyugatra) található Andamán-szigetek egyike. India 1947 óta hivatalosan az Andamán- és Nikobár-szigetek egyesített területének részeként kezeli. Néhány forrás az „elszigeteltség szigeteként" utal rá, nem véletlenül.

A szigetet veszélyessége helyi lakossága, a szentinelézek ellenséges mivoltában rejlik, akik a világ egyik utolsó, a modern világtól tökéletesen elzárkózó, teljes izolációban élő törzse. Ezek az emberek hevesen védik területüket, így a sziget megközelítésére tett kísérletek erőszakhoz, halálhoz vezethetnek. Éppen emiatt az indiai törvények tiltják a szigetre való utazást a törzs védelme érdekében.

Queimada Grande, Brazília

Keimada Grande, avagy Kígyó-sziget egy, az Atlanti-óceánban (35 km-re a brazil São Paulo állam partjaitól), 200 méteres tengerszint feletti magasságban található földdarab. Területe mindössze 0,43 négyzetkilométer, de világszerte a világ egyik legveszélyesebb kígyójának, az arany lándzsakígyónak az otthonaként ismerik, melynek marása gyors szöveti nekrózist okoz.

Ezt szem előtt tartva Queimada Grande felkerült a bolygó legveszélyesebb helyszíneinek listájára, a brazil hatóságok pedig az emberi élet, valamint a növény- és állatvilág megóvása érdekében megtiltották a sziget látogatását. Ezenkívül a horgászat és a búvárkodás is tilos a sziget vizein.

Gruinard-sziget, Skócia

Gruinard egy kis ovális alakú sziget (körülbelül 2 km hosszú és 1 km széles), amely az azonos nevű öbölben található Skóciában. Lépfene-szigetként is ismert, mert a második világháború alatt a brit kormány anthraxbaktériumok segítségével biológiai fegyvereket tesztelt ott.

A sziget hosszú ideig teljesen el volt zárva a látogatók elől, és a bolygó egyik legveszélyesebb helyének számított. 1986 körül kezdték el megtisztítani a szigetet a kutatók úgy, hogy 280 tonna tengervízzel hígított formaldehidet permeteztek rá, és eltávolították a legszennyezettebb termőtalajt.

Nem sokkal később juhokat telepítettek Gruinardra, a kísérlet pedig sikeresnek bizonyult, hiszen életben maradtak és azóta is jól vannak. Néhányan azonban azzal érvelnek, hogy a lépfene spórái a mai napig a sziget talajában maradtak.

Ramree-sziget, Mianmar (Burma)

Ramree-sziget a myanmari Rakhine állam partjai előtt található. Területe mintegy 1350 négyzetkilométer, a szárazföldtől keskeny szoros választja el (átlagos szélessége mintegy 150 méter).

A sziget a második világháború idején vált hírhedtté, amikor több száz japán katonát öltek meg a krokodilok a mangrove mocsarakban, akiket a britek lökdöstek eléjük. A történetet, mint az állatok által emberek ellen elkövetett legnagyobb egyidejű támadást, még a Guinness-rekordok könyvébe is bejegyezték. Azóta néhányan csak Krokodil-szigetnek hívják a hírhedt földdarabot.

A sziget persze azóta is aligha számít turisztikai attrakciónak, mert továbbra is a veszélyes tarajos krokodilok hatalmas populációjának ad otthont, amelyek méretükről és agresszivitásukról ismertek. Komoly veszélyt jelentenek mindenkire, aki be mer lépni a területükre.Ráadásul a sűrű mangrove mocsarak komolyan megnehezítik a navigációt a szigeten.

Bikini, Marshall-szigetek

Bikini egy kis korallsziget, úgy nevezett atoll a Csendes-óceánban, területe körülbelül 6 négyzetkilométer. A Raleigh Marshall-szigetek láncában található, nagyjából 3400 km-re Ausztrália partjaitól.

1946 és 1958 között az Egyesült Államok nukleáris kísérleti helyszínként használta a szigetet (emiatt 167 lakost evakuáltak a szomszédos szigetekre). 1954-ben egy 15 megatonnás hidrogénbombát robbantottak fel az atollon, ami az amerikai nukleáris kísérletek történetében a legerősebb. Az eset során egy, a közelben állomásozó japán halászhajó legénysége is megsérült (ami hangos nemzetközi botrányt kavart). Ez az eset, illetve más robbantások végül jelentős radioaktív szennyeződéshez vezettek, amelyek nagy területre terjedtek ki.

1968-ban az Egyesült Államok lakhatónak nyilvánította a Bikini Atollt, és elkezdte visszatelepíteni a lakosságot, akiket azonban hamarosan ismét evakuáltak. 1997-ben végül a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy az atollon való tartózkodás már nem veszélyes. Ugyanakkor észlelték az atollról származó mezőgazdasági alapú élelmiszerek megnövekedett radioaktivitását, emiatt nem javasolták azok újratelepítését. 2010-ben Bkini felkerült az UNESCO Világörökség listájára.