Halálos mértékben szennyezett levegő, mérgező föld, nagyszámú rákos megbetegedések, radioaktív sugárzás – aztán az eltussolás. A világtörténelem 6 legpusztítóbb nukleáris atomkatasztrófája nyomába eredtünk Csernobiltől Fukushimáig.
A történelem 6 legpusztítóbb atomkatasztrófája
Az atomenergia, mint új energiaforrás
Az 1950-es években beindult az atomenergia felhasználása, ma pedig mintegy 440 reaktor található a bolygón, amelyek a becslések szerint a világ villamosenergia-fogyasztásának 10 százalékát adják. A fosszilis tüzelőanyagoktól eltérően az atomenergia viszonylag stabil és környezetbarát energiaforrást jelenthet. De ha a dolgok rosszra fordulnak, az eredmények katasztrofálisak lehetnek.
Összeszedtük a történelem öt legpusztítóbb nukleáris balesetét – mi okozta őket, hogyan sikerült megfékezni (vagy mégsem), és mi történt a katasztrófa után.
1. Kyshtym (1957. szeptember 29.)
A második világháborút követő években a Szovjetunió több tucat titkos létesítményt épített – sokat közülük sebtében és meglehetősen silány módon –, hogy nukleáris arzenálját megerősítse.
Ezek egyike, az oroszországi Ozyorsk városában található Majak nukleáris üzemanyag-feldolgozó üzem súlyos atomkatasztrófa helyszíne lett, amikor egy hulladéktároló tartály hűtőrendszere meghibásodott, és a benne lévő kiszáradt radioaktív anyag túlmelegedett, végül pedig felrobbant.
Halálos radioaktív részecskékkel szennyezett levegő terjedt szét Ozyorsk és a környező régió felett, végül mintegy 777 négyzetkilométert beterítve. Egy teljes hét telt el az érintett övezet 10 000 lakosának evakuálásáig; mivel az üzemet súlyos titkok övezték, a lakók nem kaptak magyarázatot a hirtelen és végleges kitelepítésükre. Addigra viszont egyre több titokzatos betegségre derült fény, többek között arról, hogy az emberek bőre levált a testrészeikről.
A Majak-incidenst a közeli Kyshtym városával hozták kapcsolatba, mivel Ozyorsk akkoriban nem szerepelt egyetlen hivatalos térképen sem.
2. Windscale (1957. október 10.)
Nagy-Britannia virágzó atomfegyver-programja számára plutónium és más anyagok előállítására tervezett első Windscale néven ismert atomreaktorát az 1940-es évek végén építették az ország északnyugati részén.
1957. október 10-én a hatalmas létesítményben szokásos karbantartást végző dolgozók emelkedő hőmérsékletet észleltek. A további vizsgálat során felfedezték, hogy a reaktor uránnal töltött grafitmagja kigyulladt. Mivel a reaktor az összeomlás szélén állt, az erőmű üzemeltetői életüket kockáztatták, hogy hűtőventilátorokkal, szén-dioxiddal és vízzel küzdjenek meg az elharapózó lángok ellen. A tűz végül október 12-én kialudt, de ekkor már radioaktív felhő terjedt szét az Egyesült Királyságban és Európában.
Bár evakuálás nem történt, a hatóságok nagyjából egy hónapra megtiltották a tej értékesítését az érintett területről. A tudósok becslése szerint hosszú távon a Windscale tűzvész radioaktív csapadéka mintegy 240 rákos megbetegedést okozhatott.
3. Three Mile Island (1979. március 28.)
Az Egyesült Államok történetének legbrutálisabb nukleáris balesete a Pennsylvania állambeli Harrisburg melletti Three Mile Island-i üzemben történt, egy vadonatúj létesítményben, amelyet csúcstechnológiás tervezéséért, hatékonyságáért és megfizethetőségéért dicsértek az energiaválság korszakában.
Amikor az egyik reaktorban az egyik nyomásszelep nem zárt be, a sugárzással szennyezett hűtővíz a szomszédos épületekbe szivárgott. A vezérlőhelyiségek kezelői kritikus hibákat követtek el, miközben a válság megfékezésével küzdöttek, így kora reggelre a mag több mint 4000 fokra melegedett fel – mindössze 1000 fokkal az olvadásig.
Amikor a radioaktív gőz kezdett kiáradni az erőműből, az eset híre kiszivárgott a külvilág számára is; napokon belül a sugárzási szint egy négy megyét lefedő zóna fölé emelkedett. Richard Thornburgh, Pennsylvania kormányzója elrendelte a várandós nők és kisgyermekek evakuálását a térségből.
Március 31-re az üzem dolgozói kezelni tudták a problémákat, és megszüntették az összeomlás veszélyét. Bár hivatalos halálesetről vagy sérülésről nem számoltak be, folyamatos vita folyik arról, hogy a Three Mile Island-en kibocsátott sugárzás nem növelte-e a rák és a csecsemőhalandóság arányát a régióban. Az eset az amerikai közvélemény atomenergiába vetett hitét is aláásta.
4. Church Rock (1979. július 16.)
Az Egyesült Államok legnagyobb földalatti uránbányájából több ezer tonna radioaktív hulladék szabadult ki egy tönkrement zagygát miatt az új-mexikói Puerco-folyó északi ágába egy olyan katasztrófa következtében, amely valószínűleg több sugárzást bocsátott ki (de sokkal kevesebb médiavisszhangot kapott), mint a Three Mile Island-i incidens négy hónappal korábban.
A United Nuclear Corporation 'Church Rock' gyárából származó radioaktív hulladék a Navajo nép által használt földet és vizet szennyezte be; két víztartó réteget is érintett, és a folyásiránytól lefelé, csaknem 130 kilométer hosszan mérgezte meg a folyót és a környező földeket.
Ennek ellenére az állami tisztviselők elbagatellizálták az ügyet, amely elsősorban egy vidéki, többségében amerikai indiánok által gyéren lakott területet érintett. Amikor a Navajo Törzsi Tanács táviratot küldött Új-Mexikó kormányzójának, amelyben arra kérte, hirdesse ki a rendkívüli állapotot, kérésüket elutasították.
5. Csernobil (1986. április 26.)
Mintegy 105 kilométerre északra az ukrajnai Kijevtől, az 1970-es évek végén épült csernobili erőmű a világ egyik legnagyobb és legrégebbi atomerőműve volt.
1986 áprilisában egy rosszul végrehajtott biztonsági teszt miatt a létesítmény négy reaktora közül az egyikben xenon termelődött, ami aztán robbanások sorozatához vezetett, amelyek végül letépték a reaktor 1000 tonnás acél tetejét. Radioaktív anyagok halálos felhője gyűlt össze a közeli Pripjaty városa felett – amelyet csak 36 órával a robbanás után evakuáltak –, mielőtt Európa nagy része felett is szétterjedt volna.
A válság kezdeti napjaiban Csernobilban 32 ember halt meg, és több tucatnyian szenvedtek a sugárzástól súlyos égési sérüléseket. A légkörbe szökött sugárzás – ami többszöröse a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák által keltett sugárzásnak – több millió hektár erdőt és termőföldet szennyezett be.
A katasztrófa áldozatainak teljes száma máig nem ismert, de a szakértők úgy vélik, hogy több ezer ember halt meg, és több mint 70 ezren szenvedtek súlyos mérgezést. 2000-ben az utolsó működő csernobili reaktorokat is leállították, és az erőművet hivatalosan is bezárták.
6. Fukushima (2011. március 11.)
2011. március 11-én hatalmas tenger alatti földrengés – a Japánban valaha mért legnagyobb – történt az ország Tōhoku régiójának északkeleti partjainál. A Richter-skála szerinti 9,1-es földrengés cunamit indított el, amely a Fukusima Daiichi atomerőművet is sújtotta.
A vészhelyzet során az erőműben működő három atomreaktor mindegyike sikeresen leállt, de a tartalék áram- és hűtőrendszerek meghibásodtak. Ennek eredményeként a fűtőelem-rudak mindhárom reaktorban részben megolvadtak.
Az 1-es és 3-as reaktorok létesítményei március 12-én és 14-én robbantak fel, ami arra késztette a kormányt, hogy 20 km-es körzetben mindenkit evakuáljon. A 2-es reaktor épületében március 15-én történt újabb robbanás azonban még több sugárzást bocsátott ki.
A kormány végül az erőmű 30 km-es körzetében lévő összes lakost evakuálta. Eredetileg az incidensnek nem tulajdonítottak halálesetet, a földrengés és a cunami következtében azonban 18 000 ember vesztette életét.
Nézd meg a fukushimai katasztrófát videón: