Így hódította meg Grönlandot egy háromgyermekes magyar anya

Grönland 30 nap alatt 

A háromgyerekes édesanya nem viccelt

30 nap alatt tette meg az 560 km hosszú túrát extrém sportoló párjával, Rakonczay Gáborral. Örökre bevésték nevüket ezzel a nagy könyvbe, hiszen Nóra az első magyar nő, aki átkelt Grönlandon, vegyes párosként pedig világelsők.

„A nappaliban jött az ötlet"

Nóra csibész mosollyal mesélia Fanny magazinnak, hogy egyedül nevelni három gyereket, és közben saját vállalkozásokat vinni legalább olyan kihívás, mint az expedíció. Több mindennel foglalkozott korábban, például volt egy saját kávézója, majd fotóművészként extrém portrékat készített.

Sokáig kerestem a helyem. A covid idején egy ismerősömmel elindítottunk egy motivációs oldalt, ami hamar sikeres lett. Riportokat is készítettem a követőinknek. Így ismertem meg Gábort, akit elhívtam egy ilyen beszélgetésre – meséli Nóra. – Nagy hatással volt rám, hiszen láttam, mennyit edz, imádtam hallgatni a tapasztalatait, világszemléletét, és azt éreztem, ez hiányzott eddig az életemből. Egyszer beszélgetés közben jött az ötlet: menjünk el együtt egy expedícióra. Pár másodperc után azt felelte: keljünk át Grönlandon. Vicces, de még Gábor ismerősei is alig hiszik el, hogy én kezdeményeztem a dolgot, és nem fordítva.

Nóra közel egy évet készült a nagy kalandra.

– Futottam, teljesítmény túrákat csináltam, treníroztam magam, hogy kitartsak azokban a pillanatokban is, amikor már legszívesebben abbahagynám. Ugyanakkor szponzorokat kerestünk, sőt még a sátorállítást is rengeteget gyakoroltuk a kertben, hogy minél gyorsabban és könnyebben menjen – mondja. Az szintén nagy kihívás volt, hogy a gyerekekkel minden flottul menjen. A fiaim 14, 17 évesek, a kislányom viszont még csak 11. Gáborral megbeszéltük, hogy csapattagként kezeljük őket, hogy legyen benne felelősségük. Ha nem tudtam lefektetni a kislányomat, akkor a fiúk segítettek neki, sokszor volt olyan, hogy a nagyfiam olvasott neki mesét. Mindig is önállóságra neveltem őket, a lányom 8-9 éves kora óta tud és szeret főzni. Egyébként, az expedíció alatt egy barátnőmnél voltak, ahol tudtam, hogy jó helyen lesznek.

„Átlagosan mínusz 20 fok volt"

A bátor páros nyugatról keletre tartva szelte át Grönland szigetét, amit 2500 méter vastag jégpáncél borít.

– Mesevilág, ami ott van. Kizárólag a partszakaszokon élnek emberek, a sziget belsejében csak a hatalmas tér van. Sehol senki több száz kilométeres körzetben. Sokszor volt olyan, hogy feküdtünk a jégen, figyeltem az eget, hallgattam a nagy csendet, sütött a nap és közben valami nagyon furcsa, olyan végtelen érzésem volt, mintha egyben lettem volna az egész természettel – emlékszik vissza.

Csak egy-egy madárkát láttunk néha a nagy ürességben. 25 ezer jegesmedve él a szigeten, éjjel-nappal nagyon éberek voltunk minden apró neszre, mert nem szívesen találkoztunk volna valamelyikkel, bár kicsi volt rá az esély. Vittünk magunkkal puskát, hogy ha úgy alakul, el tudjuk riasztani, de szerencsére nem kellett használni.

– Legalább ötször olyan nehéz volt, mint amit elképzeltem – vallja be, amikor arról kérdezem, hogy mik voltak a legnagyobb kihívások. Átlagosan mínusz 20 fok volt, emiatt folyamatosan mozgásban kell lenni, mert ha megállsz, nagyon hamar lehűl a tested. Ha kimegy az ember Ausztriába síelni, ott is van néha ilyen idő, csak ott bemész óránként a hüttébe és fel tudsz melegedni. A combomon két tenyérnyi területen fagyási sérüléseket szereztem. Sokszor a mínusz 20 fok mellé többször 30-40 vagy akár 60 kilométer per órás szél párosult, de ekkor is le kellett húzni a nadrágot vécézésshez, ez okozta. Voltak veszélyes helyzetek is, például amikor hóviharba keveredtünk. Az út elején és végén a partszakaszon jéghasadékok vannak, amik több száz méter mélyek is lehetnek. Ilyenkor egymást követve, a havat megvizsgálva óvatosan keltünk át a hóhidakon. Abban a fókuszáltságban baromira érzed, hogy élsz.

Gyerekei példaként tekintenek rá

Nóra 65 kilós szánt húzott maga után, ebben volt minden, amire a 30 nap alatt szüksége lehetett: felszerelés, élelem.

– Még könyvet is akartam vinni magammal, de szerencsére Gábor lebeszélt róla – meséli. – A szükséges dolgokon kívül csak egy kis horgolt kígyót vittem magammal, amit a kislányom készített, illetve a gyerekek leveleit. Napi 4500 kalóriát vittünk magunknak, ami főleg csokiból, magvakból, zacskós levesből, dehidratált élelmiszerekből állt. Az egész út gerincét ez adja, mert ha elfogy, akkor abba kell hagyni. Egy ilyen helyen a fűtést is ez adja a testnek. Mi 30 napra vittünk kaját és 30 nap alatt csináltuk meg. De a végefelé már kevés volt ez a napi mennyiség, addigra már nagyon sokat fogytunk.

A kalandor édesanya élete alaposan megváltozott az expedíció után. Előadásokat tart, oktató anyagot készít kifejezetten nőknek arról, hogyan érjék el a céljaikat. Gáborral együtt pedig könyvet írnak, közös céges előadásokat tartanak az átélt tapasztalatokról.

Voltak nehéz pillanatok, amikor elegem volt mindenből – folytatja. Ilyenkor feltettem magamban a kérdést: „Ki akarta ezt a játékot? Hát én! Na, akkor csináld tovább!" Számomra az volt a legnagyobb tanulság, hogy tényleg minden fejben dől el. Amikor már minden sejtem sikít, hogy hagyjam abba, mégis azt mondom, hogy csak azért is megyek tovább, kiderül, hogy igenis meg tudom csinálni. Megfelelő felkészüléssel, tudással bármit el lehet érni! Megtapasztaltam, hogy minden akadály ellenére el lehet érni a célokat, de ezért kőkeményen tenni kell. Ezért érte meg végigcsinálni! A gyerekeim példaként néznek rám, sőt, idegen emberek is. Szeretnék inspirálni és ösztönözni másokat, hogy induljanak el a céljaikért, bármi legyen is az, érdemes belekezdeni.

Nem hibáztatjuk, ilyen gyönyörű Grönland:

 Forrás: Fanny magazin