Íme egy jó tanács: menjetek Üzbegisztánba, a csodák országába! Mikor tőlem megkérdezték, akarok-e menni, gondolkodási időt kértem, mondván, nekem még soha, semmilyen kontextusban nem jutott eszembe ez az ország, pláne nem, hogy odamenjek. Szerencsére igent mondtam, és azt javaslom, ti is menjetek, amint tudtok, ugyanis imádják a magyar turistákat! Biztos vagyok benne, hogy amint köztudottá válik, mit tud kínálni ez a Közép-ázsiai ország, özönleni fognak a turisták.
Üzbegisztán, a csodák országa
Tényleg semmit nem tudtam Üzbegisztánról, ezért az utazás előtt rákerestem a neten. Megdöbbentően szép fotókat láttam, olvastam, hogy novemberben 10 fok körül van a hőmérséklet, és hogy kifejezetten olcsó az ország. Taskentbe érkezésem után hamar kiderült, hogy ennél sokkal többet tud nyújtani Közép-Ázsia legnépesebb országa egy turistának.
Taskent
A főváros Taskent modern, tele üzletekkel, 4-6 sávos utakkal, az oroszra hasonlító, hol futurisztikus, hol bálteremre hajazó metróállomásokkal. Már itt kiderült, hogy a neten olvasott olcsóság igaz: egy jegy átszámolva kb.60 forintba kerül, ezzel bármennyi állomást utazhatunk, sőt átszállhatunk más vonalakra is.
A bejáratnál őrök állnak, kamerás beléptetőkapuval, a mozgólépcső alján egy hölgy ül egy kis kabinban, segít, ha valaki eltéved, rosszul lesz vagy elveszíti valamijét. A peronon egy egyenruhás férfi pedig a le- és felszállásban segít. Ez is nagyon jellemző az országra, tele van egyenruhás állami alkalmazottakkal, akiknek az a feladatuk, hogy segítsenek, ebből következik, hogy rend van, minden flottul megy.
Rengeteg a köztisztaságban dolgozó is; az egész országban nem mentem végig olyan utcán akár gyalog, akár busszal, amit ne söpörtek/gazoltak volna éppen. Egy eldobott szemetet, csikket nem láttam Üzbegisztánban, pedig az egész országot átutaztam.
Urgencs
Taskent után üzbegisztáni körutunk következő állomása Urgencs volt, amely már az 1.században fontos kereskedelmi központ volt. Miután Dzsingisz kán csapatai szinte földig rombolták, eredeti épület alig van, de az 1800-as években elkezdték a történelmi helyszínek újraépítését, és ez a mai napig tart.
A minaret, a medreszék (iskola) és a mauzóleumok látványa is elég elfoglaltságot adott, de még többet vezetőnk történetei a Selyemútról, az egykor itt élt filozófusokról, tudósokról, na és Vámbéry Árminról, aki az első magyar volt, aki beszámolt erről a környékről. Tényleg a komplett történelem megelevenedik itt!
Khiva
Utunk következő állomása Khiva volt, ahova – még csak 3 hete érkeztem haza innen - már visszavágyom. Az Itchan Qala, azaz a belső erőd egy város a városban, szó szerint megszámlálhatatlan lenyűgöző, kék-fehér mozaikos történelmi épülettel, amiket nem tud addig nézni az ember, hogy megunja. Az Amu Darja alsó folyásánál épült város évszázadokon keresztül központi helyszíne volt a térségnek. Az erőd falain belül ma is 300 család él, akik büszkén őrzik a hagyományaikat, de nem csak a turisták kedvéért.
Népviseletben járnak, a gyönyörű kaftánok mellett az egyik legszembetűnőbb a hosszúszőrű kucsma, az ún. telpek. A mondás úgy tartja, „az nem szégyen, ha egy férfinek nincs cipője, de az igen, ha nincs telpek a fején." A nőkön gyönyörűen hímzett kasmír kendők, selyemsálak, persze mindez kapható is a több tucat itt lévő árusnál.
Átverés nincs, megmondják, melyik készült kézzel, melyik géppel, ez utóbbit olcsóbban is adják. Helyi pénzzel, szummal fizetnénk, dollárral, euróval, vagy kártyával? Mindenre van megoldás, és közben mosolyognak, örülnek, ha válogatunk, próbálunk és nyitottak az alkura is.
Bukhara
A Kizil-Kum sivatagon keresztül folytatódott utunk, következő állomásunk Bukhara volt, az ötezer éves település, amely UNESCO világörökség. A városban van az egykori emír nyári mecsete, egy ma is működő medresze, amely évszázadok óta imámokat képez, a Kalján mecset 208 oszloppal és ugyanennyi kupolával és még megannyi épület.
Megértjük, hogy ilyen környezetben persze, hogy mérhetetlen hatalommal rendelkeztek az egykor itt élő férfiak, a női turisták elábrándoznak a minden kényelemmel berendezett szobákban, ahol a nők dúskáltak a selyemben, arany ékszerekben, finomabbnál-finomabb falatokkal kényeztették őket, de a varázslat hamar elillan, mikor kiderül, volt olyan emír, akinek 44 felesége volt....Több száz év eltelt, de Bukharában a mai napig „kézzelfogható" az a világ, ahol nagyra tartották a tudományokat és ahova folyamatosan érkeztek a karavánok kincsekkel és hírekkel a világ többi részéből.
Szamarkand
Szamarkand városa felé robogva a kényelmes gyorsvonaton azt gondoltam, már annyi szépséget láttam Üzbegisztánba, hogy már semmi sem fog meglepni. Tévedtem! A Regisztán tér látványa épphogy befogadható: az ember a hatalmas tér közepén állva azt érzi, ennyi épített gyönyörűség nem létezhet egy helyen.
Monumentális épületek, több milliónyi csillogó kék csempe, az itteni egykori vallás, a zoroasztrizmus jelei az egyik oldalon, az iszlámé a másikon. Turistaszezonban (tavasszal és ősszel) minden este fényjátékot vetítenek a téren álló épületekre, amely felér több évnyi történelemtanulással, szórakoztató és megható egyszerre.
A városban áll a Bibi Khanym mecset is, amely egykor az iszlám világ egyik legnagyobb mecsete volt, több medresze, amiben a kor nagy tudósait képezték. Egyik csoda a másik után, de közben a piac is vásárlásra csábít, na meg a bazárok. Az egyik ékszerésznél mikor az eladó fiú megtudta, hogy magyar vagyok, így szólt: „Szia!" Járt már Budapesten, és nagyon szeret minket és az országunkat. Üzbegisztánban jó magyarnak lenni, Üzbegisztánban jó lenni!
Az alábbi videó Üzbegisztán csodás látnivalóit mutatja be: