Csontváz-tó a Himalája ölelésében

Távol minden emberi civilizációtól, a Himalája zord, kegyetlen, de lenyűgözően gyönyörű hegyvonulatai között, a Trishul-hegy láncainak ölelésében bújik meg egy aprócska gleccsertó, a Roopkund, vagyis a Csontváz-tó. Az 5030 méter magasan fekvő, alig 40 méter átmérőjű kis tavacska környéke teljesen lakatlan, csak hófoltok, sziklákkal pettyezett gleccserek veszik körül, s csupán a rövid nyári időszakban, hóolvadáskor enged fel annyira, hogy teljesen jégmentessé és áttetszően tisztává váljon.

Ilyenkor, ez alatt az egy hónap alatt derül fény az alig 2-3 méter mély tó egy máig megoldatlan sötét titkára: alján, de időnként a partján is emberi csontvázak sokasága látható. A hátborzongató jelenség okát eddig még nem sikerült kiderítenie a szakembereknek, noha számos csontvázat radiokarbonos vizsgálatnak vetettek alá, amiből viszont a maradványok korát és genomszintű elemzéssel a származását sikerült azonosítani.

Legendák az események árnyékában

A környékbeli népek persze régóta ismerik a rejtélyes tó sötét titkát, amely köré – szokás szerint – legendát is szőttek. Eszerint Kannauj ősi városának királya Raja Jasdhaval várandós feleségével, Rani Balampával, szolgálóikkal, táncosokkal és más udvari emberekkel a Nanda Devi-szentélyhez zarándokoltak, hogy megkapják áldásukat születendő gyermekükre. A legenda szerint azonban Nanda Devi istennőt nem nyűgözte le a király szórakozása a zarándoklaton, ezért Raja Jasdhaval királyt és kíséretét egy hatalmas jégesővel kísért viharral sújtotta a Roopkund mellett, s mivel nem volt hová menekülniük, az egész társaság ott pusztult el.

A 7817 méter magas Nanda Devi a Kancsendzönga után India második legmagasabb hegye, és a világ 23. legmagasabb csúcsa. Neve a helyiek nyelvén „Örömadó Istennőt" jelent, akit a Garhwal és a Kumaon Himalája védőistennőjének tekintenek, így a hegy jelentősége vallási szempontból kimagasló.

Környékét, a hegycsúcsot és az azt körülvevő magas hegyek vonulatát – a Nanda Devi-szentélyt – India kormánya 1983-ban mind a helyiek, mind a hegymászók előtt lezárta. A hegyet és névadó istennőjét Uttarakhand állam a patrónusának tekinti.

Ezt, a régi korok pillanataiba visszarepítő legendát erősíti meg az a tény is, hogy a csontvázak mellett középkori eredetű vas lándzsahegyeket, bőrpapucsokat, gyűrűket és egyéb, fából készült használati tárgyakat is találtak a kutatók. Ugyanakkor néhány csonton még mindig van hús, így mégsem lehetnek olyan régiek.

Egy másik legenda pedig magához Nanda Devihez, egy gyönyörű szép lányhoz kapcsolódik, aki Uttarakhand Chamoli körzetének Nauti falujában élt, és akibe maga Siva isten szeretett bele, olyannyira, hogy feleségül is vette. Nanda Devinek szokás szerint férje otthonába, Homkundba kellett költöznie. Miközben Homkund felé tartottak, Nanda Devi megszomjazott, ezért Siva egy tavat teremtett, hogy az istennő szomját olthassa, ez lett a Bendikund. Később az utazás során, hogy Nanda Devi felfrissüljön, Siva egy újabb tavat is teremtett, amely a Roopkund nevet kapta (Roop – Szépség, Kund-tó).

Ezért a hagyomány szerint Chamoli népe 12 évente egyszer elviszi Nanda Devit Homkundba. Ezt a gyakorlatot, ami egy egy 280 kilométeres zarándoklat, úgy nevezett yatra, Nanda Raj Yatra néven ismerik a helyiek. Bizonyos feltételezések szerint a Roopkundban talált csontvázak is ilyen zarándokok, de nőket és gyerekeket a Bedni Bugyalon (egy 3354 méteres magasságban található fennsík) túl nem engednek. Roopkundban viszont női csontvázat is találtak.

A csontvázak vizsgálata

A több mint 300 csontvázat először 1942-ben fedezte fel a Nanda Devi Nemzeti Park munkatársa, Hari Kishan Madhwal. A brit hatóságok először a japán megszálló erők katonáinak maradványaira gyanakodtak, de az első vizsgálatok kiderítették, hogy ehhez túl régiek a csontok.

Az első vizsgálatokat még az 1950-es években rendelte el az Anthropological Survey of India antropológiával foglalkozó állami szervezet, melyek során megállapították, hogy az áldozatok többségének koponyáján kerek tárgyak okozta sérülések láthatók, amely alátámasztja a jégeső általi halálozást, amely a helyi legendákban is feltűnik.

38 ember maradványait az Oxfordi Egyetemen radiokarbonos vizsgálatnak vetették alá, amely szerint a maradványok különböző korokból származnak, és három különálló csoportba tartoznak. Egy csontváz a XIX. század elejéről származik, és az elemzések szerint dél-ázsiai felmenőkkel rendelkezett, illetve egy 23 főből álló csoport maradványait – akik szintén dél-ázsiai eredetűek lehettek – a Kr. u. 800 körüli időkre datáltak.

A harmadik, egy 14 egyedből álló csoport esete a legkülönlegesebb. Ők is a Kr. u. 1800-as években élhettek, illetve haltak meg, de ami sokkal furcsább, Európából származtak, egész pontosan a Földközi-tenger keleti medencéjéből, Görögország, vagy Kréta vidékéről.

Ezek a vizsgálatok bizonyítják, hogy az elhunytak nem egyetlen esemény, vagy katasztrófa áldozatai voltak, arra azonban mind máig nem derült fény, hogy kik voltak, és valójában miért vesztek oda.

Aggályok a turisták miatt

A tavat, illetve az itt található emberi maradványokat a kormányhivatal védelem alá szeretné helyezni, a tavat pedig ökoturisztikai célponttá fejleszteni, ugyanis az ide látogató turisták és hegymászók előszeretettel viszik el magukkal nagy számban a csontokat, ami nem csak kegyeletsértő, de a környék természetes nyugalmát és ökoszisztémáját is megzavarja.

Ugyanakkor ezzel a lépéssel a környék idegenforgalmát is szabályozni, fejleszteni tudnák. A szomszédos Bedni Bugyal magashegyi rétje minden ősszel vallási fesztivál helyszíne, míg a két himalájai csúcs, a 7120 méter magas Trishul és a 6310 méter magas Nanda Ghunti pedig a hegymászók körében igen népszerű.

Ugyanakkor maga a Roopkund is egy igazán festői turisztikai célpont, mely – valljuk be – a csontvázak nélkül sokkal kevésbé lenne vonzó a különleges, rejtélyes helyszínekre kíváncsi utazók számára.

Nézd meg te is, hogy kerültek a csontvázak az aprócska Roopkund-tóba: