A Hawaii-szigetektől ezer mérföldre délre, a világ egyik legelszigeteltebb helyén, ahol hemzsegnek a környező vizekben a cápák, a Palmyra atoll szerény otthona volt egy cápavadász kutyának. A rövid szőrű Dadu közel két évtizeden át élt a sziget változó lakossága, tudósai és rövid távú látogatói mellett. A találékony eb egyszer 1 évre egyedül maradt, akkor kapott rá a cápahúsra.
Dadu, a cápavadász kutya elképesztő története, aki egyedül boldogult egy szigeten
Dadut egy Roger Lextrait nevű francia tengerész hozta el a Palmyra atollra, aki 1992 és 1999 között irányította és gondozta a szigetet. A Palmyra atoll digitális archívuma által őrzött archív felvételek szerint Lextrait több kutya segítségére is támaszkodott a hivatali ideje alatt.
Ismeretlen okok miatt, Lextrait közel egy évre elhagyta a szigetet és ott lakó kutyáit. Dadu őrizte a sziget lagúnáit és, hogy életben maradjon, cápavadász vált belőle. A sziget körüli vizek ugyanis a fiatal szirtcápák ovódájaként szolgáltak.
Alex Wegmann, a Nature Conservancy vezető tudósa felidézi Dadu cápavadász képességét, és megjegyzi, hogy a fekete pofájú kutyán látszódott pár cápaharapás is. Amikor a tudós 2004-ben megérkezett Palmyrába, az amerikai hal- és vadvédelmi szolgálatnál dolgozott. Minden alkalommal, amikor a szigetre lépett, Dadu örömmel üdvözölte őt.
„Leszállsz a hajóról, és Dadu az arcodba repül" – mondta Wegmann az IFLScience-nek.
„Dadu gyakran jött velem, amikor a kutatási területeimre mentem" – mondta Wegmann. „Nagyon kedves társ volt, és valaki, akivel őszintén törődtem, aki folyamatosan velem volt a kutatásaim során és a közösség oszlopos tagja volt. Fogalmad sincs, milyen őrülten elszigetelt, ha egy szigeten vagy mindössze négy másik emberrel. A bátor kutya később sem mondott le a cápák üldözéséről, én is többször szemtanúja voltam a fogásainak" – mondta Wegmann, akinek Palmyrában töltött ideje megelőzte a műholdas internetet, és nagyon kevés kapcsolata volt a való világgal.
„Ha van egy kutyám, az valahogy normalizálta a dolgokat. Dadu tudatos előnyökkel járt, és ő igazi társ volt. De aztán tudat alatt híd volt számunkra vissza a való világba. Ezzel az ember úgy érzi, hogy kapcsolatban áll az emberiséggel, még akkor is, ha teljesen elszakad" – mondta Wegmann.
Paradicsomi sziget, tele patkányokkal
A Palmyra Atoll katonai bázisként is szolgált a második világháború idején, amely 3000 fős létszámmal működött. A katonákkal patkányok is érkeztek a szigetre, amelyek aztán jócskán elszaporodtak, és komoly károkat okoztak a sziget ökoszisztémájában. Wegmann munkája elsősorban a patkányok és a helyi fajok, például a szárazföldi rákok közötti kölcsönhatásokra összpontosított, amelyek populációja az elmúlt években megnövekedett a patkányirtási erőfeszítések miatt.
Bár Palmyra számos külső hatáson ment keresztül, 2009-ben védett státuszt kapott a Pacific Remote Islands Marine National Monument részeként, és ma egyenlítői élő laboratóriumként szolgál.
„A fajok szándékosan vagy nem szándékosan szigetekre való behurcolása valószínűleg következményekkel jár, és egy háziasított kutya, mint Dadu, aki szeret emberek között lenni, és elsősorban az emberek táplálják, hatással van az ökoszisztémára" - mondta Wegmann.
„A természetvédelem a természetért való, de az emberek által, és amikor az emberek a világ bármely pontján védelmi projekteket és kezdeményezéseket hajtanak végre, barátokra van szükségük" – tette hozzá Wegmann. „Egy faj vagy ökoszisztéma helyreállítása az adakozás és az engesztelés érzését hordozza magában, de a károk és a hatások felismerése is, mindkettő „sokkal jobb, ha olyan barátunk van, mint Dadu".
A tökéletes társ
Pollock és Wegmann is emlékszik rá, hogy Dadu élete vége felé nagyon kedvelte a szabadon élő halakat. Fenntartott egy „szeretet-gyűlölet" kapcsolatot Rambo-val is, egy óriási tüskés makrélával, amely gyakran úszott a hidroplán rámpa közelében.
„Dadu minden este lement a rámpához, és ugatni kezdett. Rambo odaúszott, és csapott egyet a farkával, amitől Dadu elvesztette az eszét. Soha semmi nem változott közöttük, ez volt a napi rituáléjuk" – mondta Pollock.
A kutya 2013-ban bekövetkezett halála után így emlékezett meg róla a közösségi oldalon:
„Dadu, hiányozni fogsz nekünk, cápavadász! Soha nem lesz még egy olyan, mint te. Imádtad a tengerparti naplementéket. Csak odajöttél és leültél, és nem kértél mást, csak egy közösen eltöltött pillanatot. Tökéletes társ voltál!"
Nézd meg, milyen varázslatos hely a Palmyra atoll:
Dadu és a többi kutya a szigeten van eltemetve.