Új titkok derültek ki a rejtélyes Húsvét-szigetről, amelyek átírják a történelmet

Az elemzés arra is utalt, hogy a dél-amerikai szárazföldtől körülbelül 3700 kilométerre fekvő sziget lakói az 1300-as években érték el Amerikát – jóval azelőtt, hogy Kolumbusz Kristóf 1492-ben partra szállt az Újvilágban.

A 800 évvel ezelőtt polinéz tengerészek által benépesített Rapa Nuiban, amely ma Chile része, több száz monumentális kőfej található, amelyek a múltat visszhangjai. A sziget régóta találgatások színhelye, hogyan épülhettek a szobrok és milyen célból. 

Egyes szakértők, mint például Jared Diamond geográfus 2005-ös „ Összeomlás " című könyvében, a Húsvét-szigeteket egy figyelmeztető meseként használta fel arra vonatkozóan, hogy a korlátozott erőforrások kiaknázása miként vezethet katasztrofális népességfogyáshoz, ökológiai pusztuláshoz és a társadalom belső harcok általi pusztulásához.

De ez az elmélet továbbra is vitatott, és más régészeti bizonyítékok is arra utalnak, hogy Rapa Nui egy kicsi, de fenntartható társadalom otthona volt. Az új elemzés az első alkalom, hogy a tudósok az ősi DNS-t használták annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon a Húsvét-sziget látott-e öngerjesztett társadalmi összeomlást, és ez segített megvilágítani a titokzatos múltját.

A Húsvét-sziget genomja

Rapa Nui történetének további vizsgálata érdekében a kutatók 15 egykori lakos genomját szekvenálták, akik az elmúlt 400 évben a szigeten éltek. A maradványokat a párizsi Musée de l'Homme-ban, vagyis az Emberiség Múzeumában tárolják, amely a Francia Nemzeti Természettudományi Múzeum része.

A Nature tudományos folyóiratban szerdán megjelent tanulmány szerint a kutatók nem találtak bizonyítékot a populáció meredek csökkenésének megfelelő genetikai szűk keresztmetszetre.
Ehelyett a sziget egy kis népességnek adott otthont, amely az 1860-as évekig folyamatosan nőtt, az elemzés szerint. Ezen a ponton a tanulmány megjegyezte, hogy a perui rabszolga-rablók erőszakkal eltávolították a sziget lakosságának egyharmadát.

„Határozottan nincs olyan erős népesség-összeomlás, mint ahogyan azt állítják, amelyben a lakosság 80%-a vagy a lakosság 90%-a meghalt" – mondta J. Víctor Moreno-Mayar, a tanulmány társszerzője, a geogenetikai adjunktus.

Amerika felfedezése

A DNS-vizsgálatokból az is kiderült, hogy a Húsvét-sziget lakói géneket cseréltek egy indián lakossággal, ami arra utal, hogy a lakók valahol 1250 és 1430 között keltek át az óceánon Dél-Amerikába, Kolumbusz amerikai kontinensre érkezése előtt – és jóval azelőtt, hogy az európaiak elérték volna Rapa Nuit 1722-ben.

A tanulmány megállapította, hogy az egyedek genomjának körülbelül 6-11%-a a tengerparti dél-amerikai ősökhöz vezethető vissza, és a csapat elemzése információkat szolgáltatott arról, mikor találkozott ez a két csoport, és mikor születtek utódok. A szerzők becslése szerint ez 15-17 generációval a vizsgált egyéneknél történt.

A polinéz tengerészek voltak a legjobb navigátorok és felfedezők

A megállapítás nem teljesen meglepő. A szóbeli előzmények és a mai szigetlakók DNS-elemzése arra utal, hogy polinéz származásúak voltak, és a szigeten az európai érintkezést megelőzően édesburgonya maradványait találták meg a szigeten.

„Egyes szakértők és a szélesebb nyilvánosság vonakodott elengedni a Húsvét-szigetről szóló kataklizmát okozó történeteket" – mondta Lisa Matisoo-Smith, az új-zélandi Otago Egyetem biológiai antropológia professzora.

„De az ősi genomok egyre több bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a Húsvét-szigeten bekövetkező öngerjesztett népesség összeomlása hamis narratíva" – mondta Matisoo-Smith, aki nem vett részt a tanulmányban.

„Tudjuk, hogy az eredeti polinéz utazók, akik legalább 800 évvel ezelőtt felfedezték és letelepedtek Rapa Nuiban, a világ legnagyobb navigátorai és utazói közé tartoztak" – mondta az új-zélandi Science Media Center által megosztott nyilatkozatában.

Őseik legalább 3000 évet töltöttek óceáni környezetben. Kelet felé hajóztak több ezer kilométernyi nyílt óceánon keresztül, és szinte az összes lakható szigetet megtalálták a hatalmas Csendes-óceánon. Meglepőbb lenne, ha nem értek volna el Dél-Amerika partjaihoz. Ezek az eredmények érdekes bizonyítékot szolgáltatnak a kapcsolatfelvétel időzítésére."

Matisoo-Smith megjegyezte, hogy a csendes-óceáni régiókban dolgozó tudósok egy sor régészeti bizonyíték alapján megkérdőjelezték a társadalom összeomlásának narratíváját.

„Most végre rendelkezésünkre áll az ősi DNS-bizonyíték, amely közvetlenül megválaszolja ezt a két kérdést, és talán lehetővé teszi számunkra, hogy egy valósághűbb narratívára összpontosítsunk ennek az érdekes, de valójában meglehetősen tipikus polinéz szigetnek a történetéről" – mondta.
Hasonló következtetésre jutott egy júniusban közzétett tanulmány, amely az egykor élelmiszer termesztésre használt földekről készült műholdfelvételeken alapult.

Emberi maradványok DNS-elemzése

Az új DNS-elemzésben felhasznált emberi maradványokat Alphonse Pinart francia tudós 1877-ben és Alfred Métraux svájci antropológus 1935-ben gyűjtötte össze a legújabb tanulmány szerint, amely múzeumi archívumokra hivatkozik.

A tanulmány szerint nem világos, hogy a maradványokat milyen körülmények között vitték el, de a 19. század végén és a 20. század elején a gyarmatosított régiókról való gyűjtés szélesebb tendenciájának részét képezték.

A kutatócsoport Rapa Nui közösségekkel és kormányzati intézményekkel dolgozott, hogy beleegyezést szerezzen a tanulmányhoz. A tudósok azt remélték, hogy az eredmények elősegítik a maradványok hazaszállítását, hogy az egyéneket a szigeten helyezzék örök nyugalomra – írja a CNN.

Ha többet szeretnél megtudni a Húsvét-szigetről és szobrairól, nézd meg az alábbi dokumentumfilmet: