Ez a jég alatti komplexum a világ legtitkosabb és legbiztonságosabb helye

Sokan inkább a kanapé mögé vagy az ágy alá bújnak, hogy megvédjék magukat a külső fenyegetésektől. A múltban viszont az amerikai tisztviselők nem tartották elég jó megoldásnak az ágy alá bújást, ehelyett két hadseregtisztet küldtek Grönlandra, ahol méréseket végeztek egy új katonai létesítményhez, hogy ott épüljön meg a világ legtitkosabb és legbiztonságosabb helye, ami kibír egy atomtámadást is.

Hidegháborús rakétasilók és atombunker

A közönség számára a helyszínt Camp Century nevű „kutatóközpontként" mutatták be. Valójában a létesítmény létrejöttével minden összeesküvés-elmélet hívő álma valóra vált, mivel valójában titkos alagutaknak és rakétasilók hálózatának adott otthont, amelyeket vasúti kocsik kötnek össze.

Az „Operation Iceworm" néven ismert projekt a hidegháború közepette jött létre, és az volt a célja, hogy a Szovjetunió ne tudja, hogy hol rejtették el ellenségei a rakétáikat.

Két évbe telt, amíg több száz láb mélyen leástak a hóba, hogy megalkossák azt a hatalmas építményt, amely a laboratóriumoktól és irodáktól kezdve a hálószobákig, zuhanyzókig, könyvtárig és fodrászatig mindennel fel volt szerelve.

Az alábbi videóban megnézheted, hogyan építették a titkos katonai bázist:

Abban az időben a közvélemény úgy vélte, hogy a létesítmény azt mutatja be, hogyan élhetnek és dolgozhatnak az átlagos amerikaiak egy távoli helyen.

A közvélemény csak 1997-ben tudta meg az igazságot a Project Icewormról, bár amikor a látogatók meglátogatták az épülő alagutakat, azt hitték, hogy az egy kutatóközpont.
Egy 1960-as, a Popular Science számára írt cikkében Herbert O. Johansen úgy írta le a Camp Century-t, mint „egy olyan biztonságos hely, amilyet atomtámadás esetén találhatsz."

Bár a rakétasilókkal megtöltött atombunker biztonságos elhelyezkedése előnyt jelentett, sajnos a Project Iceworm nem úgy működött, ahogy tervezték, ugyanis a hó- és jégfalak folyamatosan mozogtak, és szorították a vasúti síneket.

Atomreaktor és radioaktív szemét

A tervezők újabb akadályba ütköztek, amikor problémákat találtak a bázison lévő atomreaktorral kapcsolatban, ami végül 1964-ben az eltávolításához vezetett.

1966-ra a hadsereg elhagyta a tábort, hátrahagyva az alagutakat azzal a feltételezéssel, hogy végül jég borítja be őket. Viszont sajnos nem számoltak a globális felmelegedéssel.
2016-ban a tudósok arról számoltak be, hogy Grönlandon a jég olvadása a bázis, és ezzel együtt az ott maradó radioaktív, mérgező és emberi hulladék kitettségét eredményezheti.

A tanulmány szerzője, Mike MacFerrin akkor azt mondta, hogy csak „idő kérdése", hogy a hulladék az óceánba kerüljön – írja az Unilad.

Az alábbi videó a rengeteg hátrahagyott veszélyes hulladékot mutatja be: