1987 -ben szörnyű baleset történt Goiâniában, Brazíliában, ahol egy radioaktív kapszulát hagytak el. Az emberek később megtalálták, és ártalmatlan fémhulladéknak hitték, majd továbbadták, elindítva az események sorozatát, amely több mint 112 000 lakos radioaktív szennyeződésének szűréséhez és négy ember halálához vezetett a sugárfertőzöttség következtében.
Könnyen elterjedt a sugárfertőzöttség
A goiânia-i sugárfertőzöttséget okozó baleset akkor kezdődött, amikor egy magán sugárterápiás intézet átköltözött, és hátrahagyott egy berendezést. Ez egy cézium-137-es távterápiás egység volt, amiről tájékoztatniuk kellett volna a hatóságokat, de nem tették.
A radioaktív berendezés a helyszínen maradt az épület bontása során, ahol később két ember fedezte fel, akik úgy gondolták, hogy némi értékkel bírhat. Nem tudván, mit akarnak felvenni, hazavitték a fémdarabot, és megpróbálták szétszedni, így végül felfedték a halálos tartalmát.
„A radioaktív forrás cézium-klorid só formájában volt, amely jól oldódik és könnyen diszpergálható" – áll a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) kezdeti jelentésében. „Környezetszennyezés következett be, melynek egyik eredménye több személy külső besugárzása és belső szennyeződése volt. Így kezdődött az egyik legsúlyosabb radiológiai baleset, amely valaha történt."
A kapszula elrepedt, és elkezdték árulni az alkatrészeit, mire az egyik vásárló észrevette, hogy valami kéken világít a sötétben. A különös látvány sok barátot és családot csábított, akik meg akarták nézni a dolgot. Az emberek pedig rizsszem méretű mintákat vittek haza belőle, voltak akik ékszert akartak belőle készíteni.
Sugárszennyezés
Körülbelül öt nappal később jelentkeztek náluk először a sugárfertőzés tünetei. Ezek kezdetben gyomor-bélrendszeri problémák voltak, amelyeket akkor még nem ismertek fel a besugárzás következményeként, de amikor valaki végül bemutatta a kapszulát a közegészségügyi osztálynak, nyilvánvalóvá vált a helyzet súlyossága.
Egy stadion a szennyezett és sérült emberek ideiglenes befogadó területévé vált, és összesen mintegy 112 000 embert figyeltek meg, akik közül 249-ről derült ki, hogy kívülről vagy belülről sugárszennyezettek. Több mint 20-an szorultak kórházi kezelésre, négyen pedig akut sugárbetegségben haltak meg.
Becslések szerint a legrosszabbul érintettek körülbelül 4,5–6 Gray (Gy) közötti sugárdózisnak voltak kitéve. A Centers for Disease Control and Prevention szerint az akut sugárszindróma kockázatának kitéve egy személynek csak 0,7-es Gy-értéknek kell lennie, így a goiânia-i baleset áldozatai a történelem legtöbbet besugárzott emberei közé kerültek - írja az Iflscience.
A brazil goiâniai balesetben érintett 110 ember vérvizsgálata nullától 7 Gy-ig terjedő sugárterhelést mutatott ki, és bár vannak olyan gyógyszerek, amelyek a céziumterhelés ellen adhatók, a szöveteikben okozott károsodás azt jelenti, hogy még a túlélőkben is kialakulhatnak betegségek, köztük rák.
„A cézium-137 lenyeléssel vagy belélegzéssel jut be a szervezetbe" - olvasható a Clinical Toxicology folyóiratban megjelent tanulmányban.Ez az izotóp béta- és gamma-sugárzást bocsát ki, az ionizáló sugárzás mindkét formája károsítja az élő szöveteket."Az ilyen berendezések több tízezer évig fenyegetést jelenthetnek az emberi életre, és ez a tény emlékeztet arra, hogy ne hagyjuk a radioaktív anyagokat ott, ahol az emberek felvehetik őket.
Az alábbi rövid dokumentumfilm bemutatja a történteket: