Az atombombák tesztelésére használt szigeteken és vizekben mutáns állatok élnek

A Marshall-szigetek, egy korallzátonyokból álló gyűrű a Csendes-óceán közepén, ami tökéletes helynek tűnik, hogy felvegyünk egy szalmakalapot és olvassunk egy könyvet a pálmafák alatt. De csak elméletben, ugyanis az 1940-es és 50-es években az Egyesült Államok a távoli atollok közül kettőt, Bikinit és Enewetakot használta 67 atombomba tesztelésére, így nem meglepő, hogy a radioaktív szennyezés miatt, rengeteg a mutáns állat a környéken.

A nukleáris incidenseket nyomon követő Hibakusha Worldwide szerint az egyik atombomba 1000-szer erősebb volt, mint a hirosimai bomba.Ez a Crossroad hadművelet része volt, ami egy atomtesztprogram volt, amelyet a hidegháború miatti szorongás hívott életre.

A Marshall-szigetek duzzadt az élettől, rengeteg ember élt ott az atomkísérletek előtt

Abban az időben, amikor 52 000 marshall-i lakos hívta otthonának a szigeteket, a 20 sziget egy földi paradicsom volt, ősi vulkánok maradványaiból jöttek létre félúton Hawaii és Ausztrália között.
Az atomrobbanások hatására egész szigetek párologtak el, és krátereket vájtak a sekély lagúnákba, így több száz ember kényszerült elhagyni az otthonát, és soha többé nem tértek vissza.A Bikini-atoll mára olyan hírnevet szerzett a mutáns vadon élő állatokról, hogy a Spongyabob Squarepants nevű videójátékának készítőit is megihlette.

Noha a szigeteken nem valószínű, hogy beszélő szivacsok élnek, a vizeiben ott lévő sugárzás hatással van a vadon élő állatokra. A dajkacápák egyetlen hátuszonyukkal úszkálnak a Bikini-atoll körül, és autóméretű korallok nőnek a tengerfenéken.

„A közhiedelem szerint a sugárzás mutációkat okoz, és ez igaz" - mondta Steve Palumbi, a Stanford tengertudományi professzora a The Sunnak.

Még az alacsony szintű sugárzás is okozhat genetikai mutációkat. A cézium, a stroncium és más radioaktív izotópok széttörik a DNS-t, és több ezer éves evolúciót néhány évtizedre sűrítenek össze, amit egy cikk egykor „ természetellenes szelekciónak " nevezett.

A tengeri élet fellendül Bikiniben. „Az a tény, hogy van ott élet, és az ottani élet megpróbál visszatérni a legerőszakosabb dologból, amit valaha is tettünk ellene, nagyon biztató" - mondta a professzor.
A víz azonban ihatatlan marad, a tengeri élőlények és a növények nem fogyaszthatók a radioaktív víz és a talaj szennyezettsége miatt.

A közeli szigeteken élők a tesztelés alatt és után azt tapasztalták, hogy nagyobb lett náluk a rák és születési rendellenességek kialakulása.

A marshalliak bajainak listája ezzel nem ér véget, az éghajlatváltozás miatt bekövetkező tengerszint emelkedés lassan elnyeli a lakható atollokat.

A hidrogénbomba hatásai az egész világon érződtek

A legnagyobb nukleáris detonáció a Castle Bravo hidrogénbomba volt, amelyet 1954. március 1-jén lőttek ki Bikiniben. Ahogy a gomba alakú halom árnyékot vetett a szigetre, a radioaktív csapadék és a törmelék jóval túlterjedt a partvonalon.
A radioaktív anyagok nyomait később Japán, India, Ausztrália, Európa és az Egyesült Államok egyes részein is megtalálták" - mondja az Atomic Heritage Foundation.

„Ez volt az Egyesült Államok történetének legrosszabb radiológiai katasztrófája, és világszerte komoly ellenérzést váltott ki a légköri nukleáris kísérletekkel szemben."

A Bikinihez tartozó Pikinni annyira radioaktívvá vált, hogy alig van remény arra, hogy valaha is lakható lesz.

Miután az 1963-as korlátozott kísérleti tilalomról szóló szerződés véget vetett a légköri nukleáris kísérleteknek, a szigetek lakóhelyét elhagyni kényszerült polgároknak egyetlen lehetőségük maradt: várni.

A védelmi minisztérium a '70-es években arra a következtetésre jutott, hogy a talaj olyan mértékben tartalmazott cézium-137-et és stroncium-90-et – mindkettő körülbelül három évtized alatt bomlik le, ezt felezési időnek nevezik –, hogy a legjobb megoldás az, ha hagyják lebomlani.

A Plutónium-239 bomlása azonban egy kicsit tovább tart, 24.000 évig. Az Egyesült Államok 437 plutóniumdarabokkal teli műanyag zacskót dobott le, amelyek egy bomba után maradtak 1958-ban, egy atomfegyver által vájt, a Runit-szigeten található 33 méteres kráterbe.
Ez, és egy körülbelül 35 olimpiai méretű uszodának megfelelő kráter tele van radioaktív talajjal és nukleáris hulladékkal.

A krátert a '70-es években egy 350 méter széles betonlap zárta le, amit a helyiek „Sírnak" hívnak. A kupola szinte úgy néz ki, mint valami sci-fi filmből vették volna, miközben egy trópusi paradicsommal van körülvéve. Ráadásul a kupola szivárog.

Sok lakos halt meg rákban a radioaktív rugárterhelés miatt

Összességében a Bikini-atoll 167 eredeti lakosának több mint fele meghalt. Egyeseknél az 1960-as években kezdték kimutatni a sugárterheléshez kapcsolódó rákos megbetegedések megjelenését, míg a robbanásokhoz közelebb élő emberek égési sérülések és alacsony vérsejtszám miatt szenvedtek.

Néhány generációval később körülbelül 5400 bikini lakos él még mindig száműzetésben. Vannak, akik a magányos csendes-óceáni Kili szigeten élnek, nagyjából 400 mérföldre Bikinitől, mások pedig Honolulutól, egészen Oklahoma fővárosáig jutottak.

A Bikini-atoll nagyrészt lakatlan maradt, egy apró gondozói csapat gondoskodik a sziget infrastruktúrájáról, és időnként búvárok bukkannak fel.

A bikiniek azonban folytatják a harcot. Pénzért lobbiznak az Egyesült Államok Kongresszusánál, hogy újjáépítsék és megtisztítsák az egykor otthonuknak nevezett helyet.
A tudósok bizakodóak. A kármentesítési erőfeszítések közé tartozik az érintett területek kálium-műtrágyával való megszórása, amely csökkenti a cézium-137 bejutását a helyben termesztett növényekbe. A talaj radioaktívsága is csökkent.A Marshall-szigeteki program azt tanácsolja, hogy amint az áttelepítés végre megkezdődik, hozzanak létre egy sugárzásfigyelő programot - írja a Metro. 

„Ily módon a Kili-Bikini-Ejit önkormányzat és a bikiniek biztosak lehetnek abban, hogy a szigeteken a radiológiai feltételek a vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelőek, vagy azok alatt maradnak, és az Egyesült Államok kormánya elkerülheti a múlt hibáit"

Nézd meg a friss riportot a Marshall-szigetekről, amiben megszólalnak a száműzöttek, és a sírnak nevezett kupolát is bemutatják: