Hajókirándulás? Szantorini? Mehet!

Szerettünk volna mindent felfedezni Szantorini szigetén, ezért terveztük az első két napot picit mozgalmasabbra. Már kiutazás előtt tudtuk, hogy foglalni fogunk egy hajókirándulást, hogy a közelben lévő szigeteket is felfedezhessük. Na de nem gondoltuk, hogy ez azzal jár, hogy kiköpjük a tüdőnket.

Tervezett hajókirándulás Szantorini vulkánjához

Kezdjük azzal, amit mi is megtudtunk az idegenvezetés során. A görög szigetek egykor egy nagy szárazföldet képeztek, amikor is körülbelül 3600 évvel ezelőtt egy hatalmas vulkánkitörés következett, amelyet "minoán kitörésként" is ismerünk. Ez a robbanás hatalmas erejű volt, és széttörte a vulkanikus szárazföldet, létrehozva ezzel a ma látható kalderát, és a sok pici szigetet, köztük Szantorinit is. 

Elképesztő, de a vulkán, ami akkor kitört, még ma is működik - de már csak három krátere. A vulkánra vezetett túrákat tehetünk a legnagyobb biztonságban, ugyanis félévente ellenőrzik a szakemberek. Egy ilyen túrába vágtunk bele mi is.

A hajókirándulást online foglaltuk le, transzferrel, hiszen ekkorra már visszavittük az autót, mivel egy 8 órás hajóút alatt feleslegesen állna a parkolóban. A transzfer a hotelünk előtt vett fel minket, és vitt le a kikötőbe, Old Harbor-re. Itt felszálltunk a hajóra, és vittek is minket a vulkánszigetre, ahol fejenként 5 euró volt a belépő. A vulkán tetejéhez körülbelül fél óra, negyven perc feljutni. Elég meredek, ezért mindenképpen zárt cipőben érdemes menni és készülni kell rá, hogy felfelé picit keményebb menet lesz.

Amint felértünk, megtekinthettük a működő krátereket. A gőzölgő fumarolák (vulkánikus gáznyílások) emlékeztettek minket arra, hogy a vulkán mélyén még mindig zajlik a magmamozgás, és Szantorini ma is aktív vulkáni zóna maradt. Ahogy az idegenvezetőnk mondta: ez a vulkán már kitört, és ki is fog még törni, ez egészen biztos. Na de persze jóval kisebb mértékű lesz a minószi katasztrófához képest.

A kilátás a vulkántól eszméletlen gyönyörű volt, a környező lakott vagy lakatlan szigetek látványa elvarázsolt minket. Ezt követően rájöttünk, hogy amit felfelé megtettünk, azt lefelé is meg kell, és mondanom sem kell, az apró kavicsok nem könnyítették meg a lemenetelünket azon a meredek úton, ami amúgy is csúszós volt - és még az eső is el kezdett esni.. De ez így volt szép.

Forró víz a tengerben?

Ezután elvittek minket a Hot Springs-hez, vagyis a forró forrásokhoz, ami a Nea Kameni sziget körül található. 
A hely arról híres, hogy a források környékén a víz hőmérséklete elérheti a 30–35°C-ot is, ami érezhetően melegebb a környező tengervízhez képest, emellett a forrásvíz kénes és ásványi anyagokban gazdag, ami miatt sokan gyógyító tulajdonságokkal is felruházzák. A forró víz forrása a vulkanikus aktivitás, mélyen a föld alatt: a vulkán belsejében még mindig zajló geotermikus folyamatok melegítik fel a vizet. 

Itt meg lehetett mártózni annak, aki akart, majd haladtunk tovább Thirassiába, ahol ért minket egy kissé kellemetlen meglepetés..

Thirassia, Szantorini alig lakott szigete

A nap utolsó megállója Thirassia volt, egy pici sziget, ahol béke, nyugalom és síri csend van. Nagyon kevés lakója van, az ott élők mezőgazdasággal és halászattal foglalkoznak. Mi úgy éreztük, hogy ez egy teljesen más világ, nem nyüzsögnek a turisták, le van lassulva az élet. Pont ezért azt gondoltuk, hogy ez egy nyugodt kis városnézés lesz, de tévedtünk! 

Ezen a képen az az út látható, ahol ha nem mész fel, nem sokat látsz a szigetből, tehát egy választásod van: felszenveded magad. A parton csak pár étterem volt, így mi is nekivágtunk az embert próbáló hegymenetnek, ami mondanom sem kell, nagyon kemény volt, a végén már alig kaptunk levegőt. A telefonunkon lévő applikációnk azt mutatta, hogy 90 emeletet sétáltunk felfelé.

A kilátás miatt megérte, azonban sok látnivaló nem volt a hegy tetején, csak pár régi, autentikus görög házikó, és szűk utcák. Ha itt jársz, megéri felmászni! 

Picit időztünk Thirassia tetején, majd elindultunk lefelé és felszálltunk a hajóra. Visszafelé érintettük Oiát is, így a tenger felől is megismerhettük a város arcát. 

Utolsó nap Szantorinin

Cikkem alapján furcsa lehet,hiszen ez a negyedik napnak felel meg, de ez egyben az ötödik is, hiszen az első napunkon késő este érkeztünk meg, ott csak felfedeztük az éjszakai életet Szantorinin, és pihentünk. Így ez a negyedik napunk egyben az utolsó is.

Este indult vissza a gépünk Magyarországra, ezért volt még bőven időnk, hogy kiérjünk a repülőtérre. Egy gondunk volt: annyira jól összeraktuk az úti tervet, hogy mindent láttunk. Ezért nem volt célunk, csak összepakoltunk, és elindultunk a fővárosba, Firába. Itt sétálgattunk, ettünk, szuvenírt vásároltunk, elbúcsúztunk a szigettől. 

Ami ezután következett, nem volt túl kellemes: a tömegközlekedés. Na de nem azért, mert mi kényelmesek vagyunk, hanem mert Szantorinin borzasztó összevisszaság van, ami a tömegközlekedést illeti. A buszpályaudvar egy nagyon kicsi helyre van betömörítve, konkrétan akkora, mint egy nagyobb udvar. A menetrend bár ki van írva, a buszokra azonban az nincs, hogy melyik hova megy, egy ember ordibálja a végállomást, és ha meghallod, szerencséd van. A felfordulást fokozza, hogy mivel kicsi a "pályaudvar", egymás elé állnak a buszok, ami csak azért baj, mert mindig hátul áll az, amelyik előbb indul.

Végül megtaláltuk a buszt, ami a repülőtérre megy, fél óra elteltével pedig már ott is voltunk. A buszok egyébként tiszták, az összesen van légkondi. 

A repülőtér nagyon kicsike, körülbelül 2-3 "étterem" van bent, és 2-3 bolt, ezért nem tanácsos több órával kimenni az indulás előtt - főleg, hogy a bejutásunk és a security check negyed óra se volt. 

Szerelem hely maradt Szantorini

Nekünk az egyik kedvenc nyaralóhelyünkké vált Szantorini, hiszen amellett, hogy pihenésre és kirándulásra is alkalmas, megismerhettünk egy teljesen más kultúrát, ahol nincs rohanás, nincs bűnözés, az emberek csak élik az életüket csendben, nyugalomban. Mindenképpen ajánljuk!

A cikk első részét ide kattintva olvashatod el:

A következő videóból többet megtudhatsz Szantorini vulkánjáról: