A mesebeli Neuschwanstein kastély bomlott elméjű uralkodójának különös élete

1845. augusztus 25-én Münchenben harangzúgás és ágyúlövések adták hírül, hogy Miksa bajor koronahercegnek és feleségének, Máriának fiúgyermeke született. Miután a király három évvel később botrányos viszonya miatt lemondásra kényszerült, Miksa lépett a helyébe és Lajos lett a trónörökös. Lajos és öccse, Ottó a kornak megfelelő szigorú és pedáns oktatásban részesült. Az ifjú trónörökös gyermekkorában is álmodozó volt, a tananyagból is csak XIV. Lajos és a versailles-i palota történetei kötötték le a figyelmét. Apja halálát követően 1864. március 10-én, alig tizenkilenc évesen koronázták királlyá. A magas, délceg, karcsú, sűrű barna hajú és kék szemű uralkodót a nép rögtön a szívébe zárta.

1867 elején eljegyezte unokatestvérét, Zsófiát, de az esküvőt megelőző pár napban felbontotta a jegyességet. Unokatestvéréhez, Erzsébet „Sissi" királynéhoz hasonlóan (akivel nagyon közel álltak egymáshoz) megvetette az udvari életet, ezért egyre több időt töltött hegyvidéki nyaralóiban, vacsoratársainak pedig XIV. Lajos és Marie Antoinette mellszobrait választotta. Szép lassan felépített egy elszigetelt álomvilágot, délután aludt, éjfélkor kelt és éjjel aranyozott szánján szolgái kíséretében kirándulni és piknikezni indult.

Több, mint barátság Richard Wagner zeneszerzővel

Az uralkodó sokat szenvedett homoszexualitása miatt, melyet kevés eredménnyel volt képes elfojtani: fiatal katonatisztekkel, színészekkel folytatott rövid viszonyokat, komornyikjával Richard Horniggal húsz évig tartott a kapcsolata.

Nagy szerelemre lobbant Richard Wagner zeneszerző iránt, akivel tizenkilenc évesen találkozott először, amikor a mester ötvenegy éves volt. A csodálatos zeneművek iránti rajongás hamar a szerzőjük iránti szerelembe csapott át és bár Wagner elvileg nem volt homoszexuális, leveleik viszonzott szerelemről árulkodtak. Bár, ha rosszmájú akarok lenni, azt is feltételezhetném, hogy az akkoriban hitelezői elől menekülő és politikai nézetei miatt nem kívánatos mester így tartotta meg gazdag és befolyásos mecénását.

„Eltéphetetlen, állhatatos kötelék fűz össze bennünket, örök, szent és mélyen igéző a szeretet, amely szívemben érted ég" – írta az uralkodó. Nélküled én már semmi sem vagyok, királyom, olyan vagy, mint egy isten" – válaszolta a mester. Kapcsolatuknak végül az udvar vetett véget, ugyanis rossz szemmel nézték, hogy a király közpénzből fedezi a zeneszerző szertelen költekezéseit, valamint Wagner nyilvános, kormányt ért bírálatát sem tudták megbocsájtani.

A királyi család ultimátumot adott Lajosnak, hogy választania kell a zeneszerző és „népének szeretete és megbecsülése" között. Tíz nappal később Wagner Svájcba utazott, románcuk tizennyolc hónapig tartott. Az uralkodó a távolból buzdította és támogatta őt. Nyolc évvel később, 1876 augusztusában találkoztak újra, a Ring első bemutatóján. A mester 1883-ban, Velencében bekövetkezett halála után Lajos gondoskodott a földi maradványok Bayreuthba szállításáról.

A Neuschwanstein kastély építése

1870 júliusában a francia-porosz háborút követően Bismarck porosz kancellár rábírta Lajost, hogy alapítsák meg az egységes Német Birodalmat, élén I. Vilmos porosz királlyal. Bár Bajorország megőrizte állandó hadseregét, diplomáciai szolgálatát, önállóan bocsátott ki bélyegeket és érméket, országának függetlensége nagymértékben korlátozódott.

Lajos versaillesi látogatása után építkezésekbe fogott, Neuschwanstein építése 1869-ben, Linderhofé 1870-ben, Herrenchiemsee-é 1878-ban kezdődött el, hihetetlen pompával és különböző építészeti stílusok felhasználásával. Egy negyedik kastély építésébe is belevágott, Herrenchiemsee az ország legnagyobb tavának szigetére épült, amely a versailles-i kastély mása lett volna, de az uralkodó halálával építése félbemaradt.

A bomlott elméjű uralkodó

A király utoljára 1870-ben, Münchenben mutatkozott a nyilvánosság előtt és családja trónra lépésének 700. évfordulójának ünnepségén sem volt hajlandó rész venni 1880-ban. Kijelentette, hogy nem mozdulhat ki a csigaházából, soha többé. Miután az építkezései óriási adósságokat szültek és nem kapott több pénzt az államkincstártól, más uralkodócsaládokhoz folyamodott kölcsönért, vagy olyan ötletekkel állt elő, hogy rablókat bérel fel bankok kifosztására.

Hangulata is nagyon hullámzóvá vált, nyugodt pillanatok és dührohamok követték egymást. Ha egy szolga megsértette, korbácsolásra, börtönre, kínhalálra, száműzetésre ítélte, de nem érdekelte, hogy nem hajtották végre az ítéleteket. Ha egy szolgált megütött, később drága ajándékokkal engesztelte ki. Az egykor daliás uralkodó meghízott és nem sokat törődött a külsejével. Mindenki köteles volt 45 centiméteres távolságot tartani tőle, ételére pedig senki nem nézhetett rá, amit ezért étellifttel küldtek fel a szobájába.

Az általa semmirekellő csőcseléknek nevezett minisztereinek zárt ajtón keresztül adott utasításokat. Előfordult, hogy nem létező hangokat hallott és kedélyes beszélgetésbe kezdett önmagával és mindig udvariasan köszöntött egy bizonyos sövényt vagy udvariasan meghajolt egy fa előtt.

Cselszövés a bajor király ellen

1886 elején beindult a király elleni szövetkezés. Öccse, Ottó már egy éve súlyos elmebaja miatt egy intézetben élt, így a miniszterek terve szerint névleg Ottó lett volna a király, de a hatalmat régensként nagybátyja, Luitpold herceg gyakorolta volna. Hogy megszabaduljanak Lajostól, dr. Gudden elmegyógyászhoz fordultak, hogy nyilvánítsa elmebeteggé a királyt. A doktor kifaggatta a király háza népét, de érdekes módon a pozitív véleményeket és a király megvizsgálását kihagyta. 1886. június 8-án benyújtotta tizenkilenc oldalas jelentését, melyben a királyt uralkodásra alkalmatlannak nyilvánította. Bismarck, miután megmutatták neki a jelentést, e szavakkal lökte el: „Mihaszna turkálás a király papírkosarában és szekrényében."

Trónfosztás

Június 9-én, küldöttség érkezett Hohenschwangauba, hogy értesítsék Lajost a trónfosztásról, de mivel a király Neuschwansteinben tartózkodott, lepihentek éjszakára, de egy Osterholzer nevű kocsis kiszökött és riasztotta a királyt. Mire megékeztek, a bejáratot őrség torlaszolta el és egy csapat királyhoz hű paraszt is feltűnt. Miután a küldöttség visszatért a kastélyba, letartóztatták őket és gyalog kellett visszamenniük Neuschwansteinbe, ahol mindegyiküket külön szobába zárták és az uralkodó parancsot adott a kivégzésükre. Lajos később lecsillapodott és szabadon engedte őket. A király öngyilkos akart lenni, amiben szolgái nem voltak a segítségére, így bánatában inkább berúgott.

Június 12-én újabb küldöttség érkezett, ezúttal dr. Gudden vezetésével. Lajost lépre csalták, lefogták az ápolók és a Berg-kastélyba szállították, amit börtönné alakítottak át: ablakaira vasrácsok, ajtóira kémlelőnyílások kerültek, amit a trónfosztott király egykedvűen vett tudomásul. Bár a vasárnapi misén nem vehetett részt, a doktor engedélyezett számára egy közös sétát ápolói kísérettel.

A trónfosztott uralkodó rejtélyes halála

Másnap, 1886. június 16-án Lajos és dr. Gudden ápolói kíséret nélkül indult sétálni, ahonnan soha többé nem tértek vissza. Mire leszállt az este, dr. Müller, Gudden asszisztense pánikba esett és riasztotta a kastély személyzetét, akik zseblámpákkal kutatták át a környéket. Először két esernyőt és a király kalapját találták meg egy padnál, majd a part közelében Lajos zakóját és felöltőjét. Miután kieveztek a tóra, a parttól huszonöt méterre ráleltek a két holttestre. A király órája délután 6 óra 54 perckor állt meg. Dr. Gudden arcán horzsolások, ökölcsapástól származó sérülés, a nyakán pedig fojtogatás nyomai látszódtak, a király testén viszont nem voltak külsérelmi nyomok. Vajon a király, akit megfosztottak az álmaitól és a szabadságától, végső elkeseredésében végzett a doktorral és aztán vízbe fúlt? Vagy szívroham végzett vele a gyilkosság után? Esetleg amíg életben volt veszélyt jelentett a hatalomra áhítozó nagybátyjára és a miniszterekre, akik mindkettőjüket megölették? Erre már talán sosem derül fény. Az álmodozó király emlékét a halálának helyszínén felállított egyszerű kereszt és lenyűgöző építményei őrzik.

Bűne talán csak annyi volt, hogy nem uralkodásra termett és képtelen volt evezni az intrikák hullámzó vizén.

Nézd meg madártávlatból a gyönyörű Neuschwanstein kastélyt: