Egy szuper nyaraláson szinte mindenkiben felmerül a gondolat, hogy milyen jó lenne ott élni. Nos, Jani Gabriella és párja, Oláh Sándor is pontosan így érzett, amikor 15 évvel ezelőtt először járt a horvát Krk szigeten. Hosszas ábrándozás után új életet kezdtek egy kis tengerparti faluban...

Csupán hetven méterre laknak a tengerparttól, teraszukról gyönyörű kilátás nyílik a Soline öbölre. Itt kortyolgatják minden reggel a kávéjukat és a napot is a nagy kékség látványával zárják. A meseszép panorámát a hozzájuk érkező vendégek is megcsodálhatják, hiszen egyelőre ők is itt, a bérelt apartmanházban laknak.

„Szökőnapon költöztünk"

Sanyi marketing konzultációkat tartott cégvezetőként, Gabi klasszikus magánénektanár volt, és koncerténekes. Mindketten sikeresek voltak a munkájukban, de úgy érezték; új kihívásokra, közös célokra van szükségük. Ráadásul pontosan tudták, hogy az imádott Krk szigetükön szeretnék mindezt megvalósítani, ahova évről évre visszajártak. Csak azt kellett kitalálniuk, mi lesz az, amiben mindketten kibontakoztathatják a tehetségüket.

– Néhány nap alatt annyira beleszerettünk, hogy utána többször visszatértünk, és valahogy mindig fájó szívvel mentünk haza – idézi fel a kezdeteket Sanyi. – Valójában már az első alkalommal megszületett bennünk az ötlet, csak akkor még nem beszéltünk róla. Viszonylag egyszerű volt a megvalósítás. Mivel nem volt otthon saját ingatlanunk, és itt sem vágtunk bele vásárlásba, csak az egyik albérletet másikra kellett cserélnünk, de nem csupán egy másik városban, hanem egy másik országban is. A lebonyolítása mindennek hasonló, csupán a távolságok nagyobbak.

– Mindenkinek megvolt a maga feladata – veszi át a szót Gabi. – Én csomagoltam, Sanyi intézkedett. Ő járt az ügyfeleihez, én pedig tanítottam, koncerteztem az utolsó napokig. 2016. február 29-én, éppen szökőnapon költöztünk. Azóta alapvetően a turizmus határozza meg a mindennapjainkat. Júniustól októberig nagyon aktív, rendkívül pörgős életet élünk, októbertől júniusig pedig lassabb, nyugodtabb tempóra váltunk. Olyankor is vannak vendégeink, de már kisebb intenzitással, mint nyáron.

„Úgy mutatjuk be, ahogy felfedeztük"

Hogy mivel is foglalkozik a bátor páros pontosan? Saját utazási irodájuk keretében szálláshelyeket és különböző programokat kínálnak a szigetre látogatóknak. Vendégeik szinte 100%-ban magyarok, amit nagyon szeretnek. Ellentétben más irodákkal, nem csupán nyáron dolgoznak. Ősszel például olívaszüretre viszik a vendégeket, van gombásztúrájuk, év elején pedig a híres rijekai karneválra mennek.

– Nekem óriási váltás volt a tanári-művészi pálya után átállni az értékesítésre – mondja Gabi. – Ugyanakkor könnyű is volt, hiszen másról sem kellett beszélnem, írnom, mint hogy mennyire imádjuk ezt a helyet, és milyen szépségei vannak. Egy barátom mondta egyszer, hogy járhatunk bármerre a világon, átélhetjük a legnagyobb csodákat is, ha nincs kivel megosztani, nincs kinek elmesélni, semmit sem ér. Mi éppen ezt tesszük Sanyival. Elmeséljük, bemutatjuk a szigetet úgy, ahogy annak idején mi is felfedeztük. Több olyan városa is van, ahol ezer év történelmét érezzük a lábaink alatt. Engem nagyon megfogott az apró falvak világa is. A régi, ódon hangulatú kőházak, szűk utcák, az utak mentén mindenütt látható kőfalak, az itt élők kedvessége, és az a nyugalom, ami talán nyáron nem is annyira érezhető, de minden más évszakban igen. A tenger pedig minden nap más és gyönyörű.

– A sziget keleti felén élünk, Ciziciben – mondja Sanyi. – Velünk együtt nagyjából száz fő él itt folyamatosan, nyaranta viszont sokszorosára ugrik ez a szám, mivel a sziget egyik legnépszerűbb üdülőfaluja. Nincsenek nagy távolságok, 3 étterem, pékség, fagyizó, játszótér, kisbolt csupán pár lépésre vannak egymástól. A szezonon kívül pedig egy nyugodt, lassú tempójú, csendes település. Imádjuk!

„Hova siessünk? Nem ég a tenger!"

Abban mindketten egyetértenek, hogy nagyon más itt tölteni egy nyaralást, mint itt élni. Nyolc év távlatából igazi sikertörténetként élik meg a mindennapjaikat és természetesen a jövőjüket is az Adriai-tenger partján tervezik, hisz itt minden adott, amire vágytak. S bár Horvátország nincs tőlünk messze, mégis azt mesélik, hogy nagyon más ott az életritmus, az emberek mentalitása, amit néha nehéz elfogadni, ugyanakkor bőven van mit tanulni tőlük.

– Van egy horvát mondás: „Hova siessünk? Nem ég a tenger!" – mondja Sanyi. – Nos, ezt azért a nagyon pörgős, budapesti életünk után elég nehezen tudtuk megemészteni, és vannak küzdelmeim a hivatalos ügyek intézésekor is. De 8 év alatt már megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Kitartónak kell lenni, és akkor mindent el lehet intézni.

– A nyarat leszámítva, amikor reggeltől késő estig dolgozunk, jut időnk bármire, amire akarunk. Olyankor indulunk el a hegyekbe, vagy épp Isztriára, Dalmáciába. Horvátország hatalmas és gyönyörű! Itt is dolgoznak az emberek, itt is megvan mindenkinek a maga gondja, mint bárhol a világon. Azt hiszem, leginkább az élethez való viszonyulásuk más. Szeretnek élni, és szeretnek időt hagyni és adni egymásnak. Itt senki nem rohan, egy kávé, egy fröccs belefér még a szigorú időbeosztásba is, mert beszélgetni még mindig öröm a másikkal. Nincs rohanás, idegeskedés a bolt pénztáránál, ha lassan halad a sor. Általában véve a lassabb tempójú élet pozitív hatással van mindenkire...

Ha még nem járták Krk szigetén, nézz bele az alábbi videóba: