Samuil már két évtizede a jakutföldi erdő szívében él egy kis faházban, öt órára a legközelebbi civilizációtól, a Föld egyik legzordabb vidékén. A most 67 éves férfi egy oroszországi faluból költözött erre az isten háta mögötti helyre Szibériába, mert, ahogy fogalmazott, az élet ott „elég unalmas" volt. A családja is korán meghalt, amikor ő még fiatal volt, emiatt sem volt maradása.

Samuil élelemszerzéssel, magazinok olvasásával és rádióhallgatással tölti az idejét. A vadonban talált dolgokból épített faházában lakik, és hogy melegen tartsa, folyamatosan tűzifát kell vágnia. Az ablakokon ugyanis besüvít a fagyos szél, mert üveg helyett csak fólia takarja. A faház belsejét ponyvával, vastag sátorvásznakkal és takarókkal bélelte ki. Néha, ha kimerültségében elalszik, így is előfordul, hogy arra ébred, megfagytak a hajszálai.

Napi 1 vagy 2 alkalommal eszik, attól függően, hogy áll az élelmiszerkészlete. Ennek ellenére soha nem feledkezik meg négylábú társairól, melyeket a saját főztjéből etet. A vizet egy közeli, megfagyott tó jegéből kell kinyernie. A felhalmozott húst, pedig egy kinti hűtőnek szánt ládában tartja. Ott legalább hűtésre nincs szükség, csupán a medvéktől kell megóvnia.

Ha gyógyszerre lenne szüksége, a friss nyárfa leveleit forró vízbe teszi, és miután két óráig áztatja benne, teaként fogyasztja el. Szerinte a főzete annyira hatásos lázra és köhögésre, hogy másnapra már teljesen jól szokott lenni tőle.

Az élet a szibériai vadonban, – ahogy közeledik a 70. évéhez, – azonban kezd egyre nehezebb lenni számára, és minden alkalommal elmond egy imát, amikor elhagyja a lakhelyét.

Samuilnak komoly fenyegetettséget okoz a medvék jelenléte, melyek tavasszal előjönnek, amikor a bogyós gyümölcsök érni kezdenek, de eddig még nem bántották, mert általában elég élelmet találnak.

„Sok medvét láttam elhaladni a házam mellett. A házam körül járkálnak. A kutyáim mindig ugatnak. Hála Istennek, hogy nem jönnek be, mert nagyon veszélyesek lehetnek. De nem törődnek velem, olyanok vagyunk, mint a szomszédok."

Samuil gyakran horgászik a közeli tóban, és csapdákat állít, hogy nyulakat ejtsen. Hogy némi plusz pénzt keressen, seprűt árul Jakutszkban, a világ leghidegebb városában, ahol a -40°C már meleg délutánnak számít.

A hőmérséklet a leghidegebb napokon ott is -68°C-ra is csökkenhet, de ezt a helyiek elviselhetőnek tartják. Ott azonban számíthatnak egymásra az emberek, Samuil viszont teljesen egyedül küzd meg az elemekkel. Íme a videó, erről a nem mindennapi körülmények között élő emberről, aki egymagában él a szibériai rengetegben.

(Forrás: metro.co.uk)