Ha úgy döntenétek, hogy Ausztria egyik legszebb tartományát, Karintiát fedeznétek fel, ahhoz remek kiinduló pont a festői Wörthi-tó partján fekvő 100 ezer lakosú Klagenfurt. A mi újságíró csapatunk is innen vágott neki a városnak és a környék felfedezésének, hogy megmutathassuk netek, milyen csodás tájak találhatók a Magyarországtól autóval mindössze 6-7 órára található tartományban.
Klagenfurt (újabban Klagenfurt am Wörthersee) tényleg remek kiindulópont, ahol akár több hetet is el lehetne tölteni, és innen felfedezni Karintia legszebb részeit: e-biciklivel bejárni a környéket, hajókázni a tavon, kirándulni a hegyekben, sportolni, pihenni a kristálytiszta tó vizénél.
Első utunk azonban Klagenfurt belvárosába vezetett, ahol végig korzózhatunk Ausztria első sétálóutcáján, és ahol reneszánsz udvarokból, múzeumokból, galériákból, kis üzletekből sincs hiány. Tisztaság, rendezettség, kedves emberek vannak mindenhol, és talán a tó miatt a vakációk emlékét idéző végtelen nyugalom.
Ha a várost a magasból is megszemlélnétek, feltétlenül látogassatok el a plébánia 91 méter magas tornyába, de csak is kényelmes cipőben, ugyanis odáig nem kevesebb, mint 225 lépcső vezet fel. Mi is megmásztuk a tornyot, ahol a torony őre, Daniel Brandstätter izgalmas történeteket mesélve kalauzolt végig minket. A fárasztó, mégis feltöltő városlátogatás után tértünk vissza szállásunkra. Sok szállodában megfordultam már utazásaim során, de a Hotel Plattenwirt az egyik legjobb volt, ahol valaha voltam. A Wörthi-tóra néző hatalmas, tágas szoba csupán pár száz méterre fekszik a tótól, melynek zöld vize csalogatóan fest a szobák erkélyéről.
A Wörthi-tó testközelből
Már nagyon vártam, hogy Karintia legnagyobb tavát végre testközelből láthassam, ezért izgatottan indultam a másnap reggeli hajókirándulásra. A sétahajók a tó több pontján is megállnak, hogy a nekünk tetszetős helyen kiszállhassunk és felfedezzük a rengeteg látnivalók közül a számunkra legérdekesebbeket.
Míg a hajó haladt, mi a parti házakat csodáltuk, és közben Elke, a Kärnten Werbung Magyarországért felelős munkatársa többek között arról is mesélt, hogy 100 éve még szinte értéktelen volt a tó és környéke a lápvidék miatt, de mostanra már külön engedéllyel építkezhetnek a partján, amely mostanra olyan népszerű lett, hogy világhírű sztárok is vakációznak itt. Ami igazán megdöbbentő: a parti házak többségét csak nyáron használják, mi, újságírók pedig mindannyian egyet értettünk abban, hogy ezt a látványt egész évben „el tudnánk viselni".
Őrült csúszdázás a világ legmagasabb fából készült tornyából
Mi Maria Wörth kikötőjénél szálltunk ki, ahol a hangulatos kisvárosban két templom áll egymással szemben, a nyári és a téli templom, melyek nevüket azért kapták, mert az utóbbi fűthető is volt. Innen a 10 km-re fekvő kilátóba, a Pyramidenkogelhez igyekeztünk, mely a világ legmagasabb fából készült tornya.
No, itt aztán újból lépcsőzhettünk, csak itt már kétszer annyi lépcsőn lehet feljutni, mint a klagenfurti plébánia tetejére. Aki viszont nem szeretne fáradtan megérkezni, fel is liftezhet a kilátó tetejére. Lenyűgöző látvány tárult a szemeink elé: 360 fokos kilátásban megszemlélhettük a kékeszöld színű tó teljes nagyságát szabálytalan partvonalával, apró szigeteivel, és a néhol hótól is csillogó távolabbi hegycsúcsokig is elláttunk.
Amikor kigyönyörködtük magunkat, komoly dilemmával kerültünk szembe: hogyan hagyjuk el a kilátót? Merthogy lesétálhatunk és liftezhetünk is visszafelé. Csakhogy a kilátó 50 méteres magasságából egy spirálszerű csúszda is kígyózik 120 méteren keresztül lefelé.
Ez a legmagasabb alagútcsúszda Európában, így többen úgy döntöttünk, hogy ezt az élményt nem hagyhatjuk ki!
Egy szőnyegszerű ülőalkalmasságra ültettek, és már csak azon kaptam magam, hogy a szánkóhoz hasonló módon kötelet tartok a kezemben. Ha elképzeltem is egy pillanatra indulás előtt, hogy vajon mennyire gyorsan fogok lecsúszni, miután már elindultam a lejtőn, azonnal rájöttem, hogy azt a képzeletemben nagyon alul értékeltem. Vadul száguldottam körbe-körbe lefelé, néha egészen a cső oldaláig felcsúszva, ami olyan eufórikus az élményt váltott ki belőlem, hogy a sikítás és nevetés egyszerre tört ki belőlem. Elárulom, nem csak én jártam így, a fém csúszda zeng a visító-sikító hangoktól, és szinte mindenki vigyorgó arccal mászik le a csúszda szivaccsal bélelt lábánál.
Tó körüli e-bike túra és vizes élmények
Miután a tavat már madártávlatból is láttunk, sétahajóval is kereszteztük, ideje volt közelebbről is szemügyre vennünk. A néhány helyen közel 100 méter mély tó vize kristálytiszta, ahol motorcsónakoktól mentes strandokat, fürdőövezetek, pihenőstégeket alakítottak ki, és ahol ingyen élvezhetik a fürdőzést a vendégek. Mi a SUP-ozást is kipróbáltuk több-kevesebb sikerrel, ami számomra új és nagy élmény volt.
Aki más aktív kikapcsolódásra vágyik, például szeret túrázni, a környéken bőven talál kiépített turista útvonalat a fenyőerdőkkel borított hegyekben vagy hegyi kerékpáron is nekivághat. Mi az ennél sokkal pihentetőbb elektromos biciklikre ültünk, ami többünk számára újdonság volt, mert most próbáltuk ki először a 4 nehézségi fokozatra állítható kerékpárokat, melyek segítségével a magasabb emelkedőkre is mosolyogva, lihegés nélkül érhetünk fel. Az e-bicikli tehát, ha szeretnénk, minden nehézséget leküzd helyettünk, ezért gyakori látvány, hogy 70 pluszos nénik, bácsik tekernek gondtalanul.
Szállásunktól, a Wörthi-tótól a klagenfurti csatorna mentén indultunk Maria Saalba. A Glan patak partján folytatva utunkat gördültünk be a Maria Saal székesegyháza elé. A biciklizés annyira könnyű, hogy akár egészen a közép-karintiai régióba is tovább tekerhetünk.
Karintia hegyekben, tavakban, vízesésekben gazdag tájai, hangulatos kisvárosai, finom egészséges ételei, borai maradásra csábítanak. A helyiek úgy beszélnek Karintiáról, mintha külön kis ország lenne, melynek lakóiban keverednek az olaszok nyitottsága, az ausztriai emberek pontossága és a szlovénok melankóliája. Rengeteg élményt kaptunk és közben kicsit azt az egészségtudatos életszemléletet (egészséges ételek, sportos hétköznapok, pozitív gondolkodás, az élet aprói örömeinek élvezete) is magunkba szívtuk, amit szeretnénk haza vinni magunkkal és otthon is ebben élni tovább.
Ha pedig újra megmerítkeznénk benne, kocsiba fogunk ülni, mert annyi látnivaló, élmény van még itt felfedezetlenül, amit kár lenne kihagyni.
A következő részben egy közép-karintiai mesevárosba, Friesachba látogatunk el, ahol utunk végén a csokoládé mennyországba érkezünk.
Újságírónkat az Österreich Werbung és a Kärnten Werbung utaztatta és látta vendégül.