Az egyiptomi gízai piramisokat évente emberek milliói keresik fel, hogy gyönyörködjenek az ókori világ egyik legnagyobb csodájában. Nemcsak a turistákat, hanem a tudósokat is régóta lázban tartja, hogy vajon miként jöttek létre a több mint 137 méter magas építmények? Úgy tűnik, végre megkaptuk a választ a világ egyik legnagyobb talányára.

Az egyiptomi óbirodalmi uralkodók Hufu, Hafré és Menkauré fáraók (vagy görögösített, jobban ismert nevükön Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz) Kr. e. 2600 és 2500 között építtették a három nagy piramist. Az épület bonyolult alagútrendszere a mai napig feltárás alatt van, ezeket feltehetően a piramisok építése során használták a kőtömbök szállítására – írja a magyarnemzet.hu.

A kutatók már korábban is úgy gondolják, hogy a kőtömböket a Nílus partjáról szállították a piramisokhoz, majd az alagutakon keresztül sínek és csörlők segítségével, esetleg a közeli vízi utakon keresztül vitték őket a piramis belsejébe, ám mindkét lehetőség csupán elméleti feltételezés volt. Ez idáig.

Úgy tűnik, az Észak-karolinai Egyetem wilmingtoni kutatócsoportja megfejtette a több mint négyezer évvel ezelőtt épült 31 piramis (köztük a nagy gízaiak) egyik legnagyobb rejtélyét. A kutatók a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban tárták a nyilvánosság elé, hogy bizonyítékaik szerint a kövek egy ma már nem létező Nílus-ágon kerültek az építkezések helyszínére. A rég elveszett folyóág ma a sivatag és szántóföldek alatt rejtőzik, a kutatók Ahramat-ágnak nevezték el, ami arabul piramist jelent.

Tehát az ókori egyiptomiak az emberi munka helyett a folyó energiáját használhatták a nehéz tömbök szállítására. Számos részlet továbbra is tisztázatlan, további kutatásokra van szükség. Az azonban biztos, hogy az alapanyagok többsége délről származott, a köveket pedig mindenképpen egyszerűbb volt a folyón szállítani, mint a szárazföldön.