Mikonosz, Görögország egyik leghíresebb szigete fényűző kényelmi szolgáltatásairól, parti hangulatáról és a minden évben odalátogató hollywoodi hírességekről ismert. Az egykor ott kísértő vámpírról azonban kevesebbet tudunk.
A görög néphagyomány szerint létezett valaha egy vad vámpír, akit görögül vrykolakasnak hívtak, és a 18. században tartotta rettegésben a görögországi sziget lakóit. A legenda szerint a görög vámpír akárcsak az erdélyi Drakula, egy élőhalott, félelmetes lény, amely annál erősebbé válik, minél tovább hagyják táplálkozni. A vrykolakasban egészen a huszadik század közepéig hittek Görögországban, különösen a vidéki területeken, de sokan a mai napig is azt gondolják, hogy létezik.
Mind a „vrykolakas" kifejezés, mind maga a rémalak valószínűleg a szomszédos szláv országokból származik, ahol a vámpírlegendák széles körben elterjedtek, és a folklórban kiemelkedő szerepük van.
A szláv „varkolak" szó a vámpírszerű alakokra vonatkozó számos kifejezés gyökere Kelet-Európában és a Balkánon. Eredetileg „vérfarkast" jelent, azonban a legtöbb szláv országban a vámpírokat értik alatta.
Bár a vrykolakas sok hasonlóságot mutat a szláv vámpírokkal, van néhány különbség. A görög vámpír nem iszik vért, de ugyanúgy lakmároz áldozatai húsából és májából, mint a kortárs zombifigurák.
A görög folklórban sokféleképpen lehet vrykolakassá válni. Leggyakrabban azokról az emberekről hitték, hogy vámpírokká változnak, akiket szentségtörő viselkedésük miatt kiközösítettek az egyházból, és akiket fel nem szentelt földbe temettek el. Úgy gondolták, a vámpírok nagy pusztítást okoznak a falvakban. Nomád figurákként írták le őket, akik az országot járták, áldozatokat keresve, hogy kínozzák őket és táplálkozzanak belőlük.
Mikonosz vámpírja egy utazó szemével
Bár Görögország-szerte léteznek legendák a vámpírokról, akik áldozatokra vadásznak, az egyik legismertebb történet Mikonosz vámpírjáé. 1701-ben, jóval azelőtt, hogy a sziget a bulituristák célpontja lett volna világszerte, Joseph Pitton de Tournefort francia botanikus a szigetre utazott, hogy kutatásokat végezzen a helyi lakosságról, valamint a sziget növény- és állatvilágáról.
Mikonosz felfedezése közben a francia kalandor hallott történeteket a helyiektől egy élőholt falusi lakosról, aki éjszaka barangolt, és rettegésben tartotta szomszédait.
Írásaiban de Tournefort vámpírnak titulálja a lényt, sőt a görög vrykolakas szót is megemlíti szövegében.
Feljegyzései szerint mielőtt vámpírrá vált volna a szóban forgó férfi, rendkívül barátságtalan embernek ismerték, aki szinte mindenkivel haragban volt a szigeten. Végzetes sorsa az lett, hogy meggyilkolták.
A francia botanikus szerint több helyi lakos is azt vallotta, hogy látták a férfit a szigeten kóborolni a halála után. Írásaiban a növényszakértő leírja, hogy a vrykolakassá vált férfi eleinte nem volt több, mint kellemetlenség. Köztudott volt róla, hogy beosont a házakba, ételt és alkoholt lopott, bútorokat borított fel. Egy éjszaka azonban a helyzet sokkal komolyabbá vált, amikor megtámadott egy férfit. Az eset rendkívüli módon megrázta a faluközösséget.
Az mikonosziak a templomokba rohantak, ahol könyörögtek a papoknak, hogy imádkozzanak értük és áldják meg őket abban a reményben, hogy védelmet kapnak az ártó teremtménytől. Hogy véget vessenek az egész szigetet rémületbe ejtő kísértetjárásnak, a helyiek kihantolták a férfi holttestét, kivágták a szívét, majd elégették a maradványokat.
A görög folklór pontosan ezt a megoldást ismeri a vámpírok megsemmisítésére, amit kizárólag szombaton szabad csak végrehajtani. A hiedelem szerint ez nemcsak az emberek, hanem maga a vrykolakas számára is „megváltást hoz", mivel az élőhalott megpihenhet, nincs többé nyughatatlan bolyongásra és kártékony embervadászatra kárhoztatva.
A sziget egyik legikonikusabb építménye az Armenisztisz világítótorony is őrzi a vámpírlegendát. A dombot, amelyre épült Vrykolakasként hívták régen, feltehetően azért, hogy elriasszák a sziklán játszani szerető gyerekeket, hogy azok nehogy a tengerbe zuhanjanak a magaslatról. A mára elhagyatott, de még működőképes világítótorony a szerelmespárok, fiatalok és turisták egyik kedvenc helye az onnan nyíló lenyűgöző kilátás és az építmény egyedisége miatt. Az Armenisztiszt egyébként azután építették, hogy 1877-ben hajótörtést szenvedett a sziget partjainál egy hajó. A világítótorony segítségével igyekeztek megelőzni a további tragikus szerencsétlenségeket.
(Greekreporter.com, mlv.villas)