Mit adtak nekünk a velenceiek?

Ha minden vágyad, hogy lásd Velencét, de messziről elkerülnéd a tömeget, ideális alternatíva a szlovén tengerparti városka, Koper, amely a Velencei Köztárság idején épült a 13. és 18. század között.

Különösen az apró, de látnivalókban annál gazdagabb főtere (Tito tér), és az azt körülvevő zegzugos, szűk utcácskák viselik magukon az egykor az Adria királynőjének tartott városállam építészeti stílusjegyeit, többek között az oroszlánokat ábrázoló domborműveket. A velencei hatás egyik legszebb példája a Tito tér loggiás épülete, amely a nemesek találkozóhelye volt, majd Szlovénia első kávéházának adott otthont.

A vele szemben álló 15. századi Prétori palota, Koper legszebb épülete, a kezdetektől egészen máig a városatyák székhelye. 

Talán sehol máshol az egész világon nem üléseznek olyan pazar környezetben az önkormányzati képviselők, mint Koperben, a palota dísztermében. A gótikus és reneszánsz épületet a közelmúltban nemes anyagokkal, például muránói üvegcsillárokkal újították fel. A minden helyiségben más és más mintákkal díszített famennyezetek restaurálása önmagában három évet vett igénybe.

A szigetből a lagúnás tengerág feltöltésével félszigetté lett Kopert a tengerből kinyert só tette egykor mesésen gazdaggá, mára pedig a műanyagból keres óriási pénzeket. Közép-Európa legnagyobb tengeri kapuja lett az utóbbi évtizedekben. Kikötőjében, amíg a szem ellát, konténerek millióiban várakozik továbbszállításra az általunk rendelt silány minőségű kínai áru.

A szomszéd erdeje mindig zöldebb

Koperből nekivágunk az ország mediterrán borvidékének, a 20 percnyire fekvő Primorskának. A tenger mellett húzódó hegység szűk, de jó minőségű útjain felfelé kanyarogva megdöbbentő felfedezést tehetünk: a nagyobb részt nedves kontinentális éghajlatú Szlovéniában tavasszal még a mediterrán övezet is zöldebb, mint nálunk bármelyik kontinentális erdő.

Dússáguk, vadregényességük szinte a trópusokéval vetekszik, színük viszont izgalmasabb: élénk temperazöld, de leginkább a zöld 50 különböző árnyalatában játszik.

Önkiszolgáló borkóstolás

Marezigében a Karjola étteremhez érünk. Innovatív tulajdonosai tovább bővítették üzletüket és szomszédságában, egy csodás kilátóponton, ahonnan belátni a tengert és a környező vidéket, megépítették Szlovénia első borkútját.

A vállalkozóknak bejött, mert egyszerre rengeteg embert kóstoltathatnak a borvidék 4 jellegzetes fajtájából anélkül, hogy egyetlen, költséges sommelier-t is foglalkoztatniuk kellene, a vendégek pedig azért imádják, mert maximálisan instabarát, ahogyan bedobod a csinos kis üvegpavilonban vásárolt érmét, és csapolsz magadnak egy deci bort a helyi terméskőből épített falból.

Konyhaművészet a nagymama nyomdokain

Boniniben a szép Teja fogad bennünket a nagymamájától örökölt 100 éves parasztháza előtt, amit sok ötlettel, otthonos vintage stílusban újítottak fel férjével, és most magánszálláshelyként üzemeltetik.

Kellemes illatot áraszt a kandallóban ropogó fa, ahogy belépünk a nagyi után Villa Carlának keresztelt házba a kinti szeles időből. Bostjan előveszi a tangóharmónikáját, hogy egy dallal köszöntsön bennünket, Teja pedig a lelkünkre köti, hogy a magyar olvasóknak írjuk le, egy magyar festő csendéletei díszítik a szobákat.

A néhai nagyi becses holmijai is láthatók a falakon, de szellemi öröksége is továbbél. Carla a '70-es években egy közeli, jól menő étterem konyhafőnöke volt, unokája, Teja pedig a főzés tőle kapott szeretetével és tudományával az idei szezontól gasztrokurzusokat is indít. A résztvevők abból alkotnak majd, ami éppen akkor a környék és a házigazdák kertjében terem.

Az értékes alapanyagok egy része egészen közelről érkezik: a férj szüleinek tyúkjai tojják a tojást, az olívaolaj és -bogyó pedig a házaspár hamarosan 300 olajfára bővülő olívafarmjáról kerül ki. Teja be is mutatja mi fogadja majd a vendégeket. A reggel sütött gyönyörű vadkovászos kenyér mellé főtt, ecetes zöldségeket kínál. Ezeket ő tette el: zöldbabot, padlizsánt, helyi jellegzetességként a vöröshéjú fokhagymát, és az abból készült, gesztenyével összeturmixolt, isteni édes-fanyar pástétomot.

A helyi erdők kincse a vadon termő spárga, ami kicsit keserűbb a termesztett változatánál, és az itt élők úgy gyűjtik, mint mi a gombát. A házaspár is szedett egy nagy csokorral, és Teja csodás rántottát rittyent belőle termelői szalonnával dúsítva, a vadspárgából főzött levest pedig a környék fekete aranyával, szarvasgombával bolondítja meg. Autentikus gasztronómiai élmény hús-vér helyiektől, minden manír nélkül. Pont erre vágyik az ember, ha eljut egy másik országba, hogy megismerje, hogyan is élnek ott a helyiek.

Ahol a parasztházak is emeletesek

A szlovén Isztria lakosságának életét, szokásait a régmúltra nyúlóan bemutató néprajzi múzeumot is felkeressük Loparban a Bardinac-házban, amit a falu legöregebb, több mint 160 éves épületében alakítottak ki. A kétszintes terméskő ház szép példája a környékre jellemző építészetnek.

Még a Velencei Köztársaság idején írták elő, hogy a lakhatási színvonal emelése érdekében minden parasztházra kerüljön emelet, az oda felvezető külső lépcsők a baladurok pedig máig jellegzetes ékei a terület lakóházainak. Ahogy nálunk a Badacsony környékén, itt is mindenki a vidék termésköveiből építkezett az elmúlt évszázadokban. Nem hagyják veszni a szépszülők tudását, a helyi turisztikai egyesület tanfolyamokat szervez, hogy átörökítse, hogyan lehet tartós kerítéseket és házfalakat rakni habarcs használata nélkül.

A Bardinac-házban az is kiderül, hogy az isztriai asszonyok (savrinkék) száz évvel ezelőtt a férjük helyett, vagy mellett családfenntartók is voltak, és egyik teendőjükként gyalog jártak a 20 kilométerre fekvő Triesztbe, hogy eladott portékáikból kiegészítsék a konyhapénzt.

Megtaláltuk a szlovén tokajit

Montinjanban is kóstolunk primorskai borokat. A Vina Montis & Eko Laura családi borászat és olívafarm tételei egytől-egyig egyedülállók a környéken. Ők ugyanis kizárólag ökológiai gazdálkodással, kézzel készített, héjon erjesztett és ettől rendkívül aromás natúrborokat termelnek. Hordó helyett egyre inkább a porózus amforákra esküsznek.

A többszáz éves hagyományokra építve csak a területen őshonos szőlőfajtákat, a malvaziját, a sárgamuskotályt és az igazán jellegzetes reforskot használják. Utóbbiból a vörösek királya készül, a legmélyebb színű, szinte már fekete vörösborok egyike. Utolsó tételük, a Csokoládébor is egy késő szüretelésű reforsk. A tokaji aszú élményével vetekedő, elképesztő desszertbornak már az illata is zavarba ejtő, mintha sacher torta lenne az orrunk előtt.

Az Isztria legjobb reggelije

Estére Mazerige igazán egyedi szálláshelyére érkezünk. A teraszáról gyönyörű kilátást nyújtó Guesthouse Green Istria üzemeltetését a közelmúltban vette át két szimpatikus fiatalember Tilen és Andrej, akik az évtizedes multilétből menekültek a szlovén Isztriára. Nagyszüleik bútoraival rendezték be az étkezőt és a közösségi helyiséget, spórolnak a vízzel, törekszenek a teljes hulladékmentességre, és egy közeli terápiás központ alkoholbetegeinek nyújtanak megélhetést a szobákból kikerülő szennyes mosatásával. A ház védjegye a hatalmas vesszőkosárból előpakolt isztriai reggeli.

Finomságaikat kizárólag helyi termelőktől szerzik be. A kosarak szállításáért már a környék apartmanjai, sőt a koperi szállodák is sorban állnak. Vacsorára pedig Andrej szezonális és regionális alapanyagokra épülő, faksznimentes menüt is készít. Vendégeik megleshetik a munkálatokat beszállítóik gazdaságaiban – egy borászatban, méhészetben, gyógynövényfarmon, – és a kutyás szarvasgombagyűjtés élményének is részesei lehetnek.

Tilen és Andrej egy e-bike kölcsönző céggel is összefogott, hogy repülővel érkező lakóik környezetbarát módon fedezhessék fel a környéket. A nomádabb élményre szomjazókat a főépület szobáin túl lakókocsi- és sátorhelyek is várják, és három tündéri, spalettás kis kulipintyó múlt századi berendezéssel, megidézve az egykori paraszti életkörülményeket az Isztrián.

A teljes koncepció, amit a karrierváltó fiúk kitaláltak, a fenntarthatóság jegyében született, mégis olyan jó, hogy ez a szó egyáltalán nem hangzott el eddig a többi szolgáltatónál sem, pedig jó néhánnyal találkoztunk. A szlovénok ugyanis nem reklámszlogenként használják a fenntarthatóságot, hanem eszerint gondolkoznak, élnek, sokkal régebb óta, minthogy a kifejezés felkapottá vált volna Európa-szerte.

(Cikksorozatunk záródarabjaként legközelebb a Bledi-tavat és környékét mutatjuk be.)

Bővebb információ: Treasues of Istria