Flixbusszal érkezünk a ljubjanai állomásra, ahol Milan vár bennünket, aki több évtizede népszerűsíti feleségével Szlovéniát külföldön, és mindent tud az országról. A szomszédban egészen mások a léptékek, mint nálunk, az ország területe mindössze az ötöde a mienknek, fővárosa, Ljubjana pedig 300 ezres, valamivel több, mint Debrecen. Ide ingázik az ország kétmilliós lakosságának jelentős része. Napi mutatványként végrehajtani nem lehet túl felemelő, de szerencsére jó az úthálózat, és ami még jobb, hogy a főváros az állam közepén fekszik, ahonnan átruccani Olaszországba, Ausztriába vagy Horvátországba egy-két órát vesz csak igénybe.

Első úti célunk felé indulva gyönyörű erdőségek között vezet az autópálya. Az ország 65 százalékát borítják erdők, így szinte akárhová nézünk, zöldet látunk, és még a sztrádáról is irigylésre méltó arcát mutatja az ország. Milan elmondja, hogy az itt húzódó karszthegységben (Zeleni Kras) rengeteg barnamedve él. Élőhelyük biztonságosan 1200 állatnak ad megfelelő táplálékot, de számuk az utóbbi időben annyira megszaporodott, hogy nemrég 500 példányt lőttek ki, hogy ne jelentsenek veszélyt a helyiekre és a turistákra.

A Száva völgyében Dél-Kelet Szlovéniában, a három szlovén bortermő vidék egyikén, Dolenjskán járunk. A megművelt 22.300 hektárral Szlovénia a világ egyik legkisebb bortermő országa. Éves szinten egymillió hektoliter bort termelnek, ami nem sok, 70 százalékban azonban minőségi tételeket készítenek, amelyek a rangos nemzetközi versenyekről rendre hozzák el az érmeket.

Igény az volna rá

Az 1927 óta működő Klet Krsko borászatban borkóstolóval várnak minket. A vállalkozás gyökerei az 1770-as évekre nyúlnak vissza. Ekkor épült a jelenleg felújítás alatt álló ódon kastély, a Srajbarski Turn, amelynek pincéjét használják, és amely már akkor is a bortermelés szolgálatában állt.

A Klet Krsko 200 szőlősgazdától vásárolja fel a termését, és 70 százalékban Cvičeket termel. A Dolenjska elsőszámú borát ők palackozták először a borvidéken. Az itteni évszázados bortermelés legnagyobb büszkesége ez a kiválóan sikerült házasítás, amely legalább négy különböző szőlőfajtát tartalmaz, és több mint kétharmada vörös, közel egyharmada pedig fehérborból áll. Jellegzetes élénk, rubinvörös színe, akárcsak egészen gyümölcsös és friss ízvilága. A Cviček az absztinensekkel is csodát tesz, mivel kicsit olyan, mint a mai gyümölcsös sörök, azok is szívesen isszák, akik amúgy magát az alkoholos italok műfaját sem annyira kedvelik. Ráadásul legfeljebb 10 százalékos alkoholtartalmával jóformán cukormentes, igazi diétás bornak számít.

A neve miatt Szlovéniában azonban egyre nehezebb eladni. A Cviček ugyanis azt jelenti, hogy savas, mivel eredetileg tényleg magas savtartalommal bírt ez a borfajta, a szőlő megfelelő éréséről gondoskodó egyre melegebb nyarak azonban mára szépen lekerekítik éles savait. A Klet Krsko ezért az Egyesült Államokban próbálkozik a Cviček exportjával, ahol nyelvtudás híján nincs előítélet a bor iránt. Megjegyzem, nálunk itt a szomszédban sem lenne, kereslet viszont annál inkább. A borászat másik két nagy aduásza a habzóbor és a kékfrankos. Nagyszerű, nemzetközileg is díjnyertes tételeket kóstoltunk új, dizájnos kóstolótermükben, hozzá pedig méltó borkorcsolyákat: kovászos kenyeret vad- és szarvasgombás pástétommal, helyi juhsajttal, az őshonos szlovén sertésfajta, a Krskopolje húsából készült mennyei sonkával és kékfrankos lekvárral.

Lovagok, szerzetesek, politikai foglyok

Ha egész évben egyetlen múzeumot látogathatsz csak meg, akkor minden kétséget kizáróan a Rajhenburg kastély legyen az Brestanicában! Az egykori salzburgi érsek erődje a Száva folyó fölött magasodik, a 12. században tették le alapjait, és azóta is csak folyamatosan fejlődik. A román, gótikus, reneszánsz és historizáló építészeti korszakokból rengeteg gyönyörű részletet őriz, ilyen például egyik tornyának 16. századi, óriási fa tetőszerkezete.

De a tíz évvel ezelőtti, nagyszabású felújításra sem lehet panasz. Jelentőségéhez méltó módon kapott friss, progresszív arculatot a 800 éves épület.

A vár történetét bemutató állandó tárlat hasonló szellemiséget tükröz, nem csoda, hogy az izgalmas és európai szinten is ízléses kiállítású történetmeséléssel tavaly díjat nyert a múzeumi szcénában. Számba venni is sok, hogy mennyi mindennek voltak tanúi ezek a falak a csodás freskókat hátrahagyó lovagkori időktől kezdve a trappista szerzetesrend által hozott gazdasági virágzáson és a második világháborús internálásokon át a kommunista idők női börtönéig.

Ezeken mind végighaladhatunk Rajhenburgban. Soha nem vettünk még részt ennél lebilincselőbb történelemórán...

Almát almával

A horvát határvidéken, az almatermő Kozjansko régión autózunk keresztül, ahol még a buszmegállók is olyanok, mintha almák lennének egy kubista művész felfogásában. A hatalmas monokultúrák helyett itt családi tanyák sorjáznak sűrű egymásutánban, virágzó almafákkal. A helyi gazdák büszkék a ma már védett, ősi fajtákra, és ragaszkodnak a szupermarketkompatibilis almáknál kisebb, de zamatosabb gyümölcsöket termő fáikhoz. Ami engem illet, egy hetet is elautóznék ezen a vidéken.

Megunhatatlan, ahogy a völgyek, a szelíd lankák, a legelésző jószágokkal teli meredekebb hegyoldalak, az erdőségek és a színes vadvirágos kaszálók váltogatják egymást a barátságos falvak között, mint valami véget nem érő, puha, zöld tenger hullámai. Gémek, kacsák röppennek fel mellettünk, a földeken gólyák békásznak, macskák osonnak vadászni. Az egész táj mozgalmas, élő, lélegző, akár egy naiv festmény.

Ezen a vidéken ráadásul nemcsak a kastélyok maradtak meg, az évszázados gazdasági és uradalmi épületek, díszes kúriák is szépen felújítva állnak a kis falvakban és városokban, hogy a javíthatatlan múltba révedők, mint amilyenek talán sokan vagyunk, szippanthassanak még egy nagyot az ántivilág levegőjéből.

Szlovéniának is van Karlovy Vary-ja

Ez a békebeliség egy teljes várost áthat ebben a régióban. Rogaška Slatina, ahol az éjszakát töltjük,  Szlovénia Karlovy Vary-ja, csak valamivel kisebb kiadásban, mint csehországi megfelelője. Ahogyan minden patinás, monarchiabeli és egyben posztszocialista fürdőváros, Rogaška aprócska központja is olyan, mint egy bájos építészeti leltár: minden későbbi korszak rajtahagyta a kézjegyét az Art Decótól a modernizmuson és a brutalizmuson át a '90-es évek felhőkarcolómajmoló, csupaüveg stílusáig. A sornak pedig nincs vége, júniusban adják át a főtérről is jól látható legújabb épületet a közeli hegytetőn, egy kilátót látszóbetonból.

Rogaška akárcsak Karlovy Vary az ivókúrákra alkalmas vizéről híres. Az itt feltörő gyógyvíz, amelyet Donat néven palackoznak is, a legdúsabb magnéziumban az egész világon, és a helyi gyógyközpont, akárcsak a környező szállodák gyógyító és életmódváltó terápiák egész sorát építik rá. Kiváló például a savas reflux enyhítésére, méregtelenítésre, a vérnyomás- és a koleszterinszint csökkentésére és a mentális egészség javítására.

A butikhotelek extravagáns stílusában kialakított ötcsillagos Atlantida, ahol megszálltunk, 9 éve nyílt, és többek között speciális sóterápiájával veszi ki a részét a helyi egészségturizmusból. Karnyújtásnyira fekszik az ivócsarnoktól és a gyógyközponttól, de saját wellness részlege is van. A kilátás az épületet körülvevő erdőkre a ház medencéiből és szaunáiból önmagában felér egy relaxációs programmal.

Az ellazulás azonban nehezen fog menni, ha szorongunk a ruhátlanságunk miatt. Érdemes ugyanis szoktatni magunkat a gondolathoz, ha ilyen helyre készülünk, hogy Szlovéniában szinte csak fürdőruhamentes szaunakultúra létezik. Vigasztalásul: sokkal egészségesebb, mint a párolgó műszálban aszalódni!

(Élménybeszámolónkat a tengerparti régióban szerzett tapasztalatainkkal folytatjuk.)