A történelem során sok civilizáció emelkedett fel és hanyatlott le, és amikor leáldozott az egyes kultúrák csillaga, az bizony sokszor elég gyorsan történt.

Legyen szó hódításról, összeomlásról, katasztrófáról vagy hanyatlásról, a civilizációk nagy száma, amelyek egykoron virágoztak, és már nincsenek velünk, megdöbbentő. Az egyik ilyen a maja civilizáció, amely letűnésének okait, komoly érdeklődés övezi - írja a ladbible.com.

Ezek a népcsoportok egyebek között a naptárukról ismertek napjainkban, amelyben megjövendölték a 2012-es világvégét. És mint kiderült, rettentő fejlett is volt a társadalmuk. Tavaly írtunk arról, hogy a világ talán legősibb "szupersztrádája" kötötte össze a csaknem ezer ősi maja települést, amelyet a csúcstechnológia segítségével térképeztek fel Guatemala északi és Mexikó déli részének őserdei térségében.

Végül azonban a több millió embert számláló civilizáció úgy elhalványult, amíg mind el nem tűntek teljesen, szóval mi is történt velük? A Yucatán-félsziget urbanizált alföldjei, akárcsak Tikal, 100 év alatt nyüzsgő városokból romokká hanyatlottak, de senki sem tudta pontosan, miért. A történtekről, például háborúról, világjárványokról, de idegenek inváziójáról és természetfeletti erők beavatkozásáról is szóltak a találgatások.

Jared Diamond amerikai földrajztudós, történész, ornitológus és népszerű tudományos szerző 2005-ös Collapse című könyvében azt az elméletet terjesztette elő, hogy a hosszan tartó szárazság volt a végső csapás, amely ezt a rendkívül figyelemre méltó civilizációt sújtotta, amitől az végleg összeomlott. És az utolsó csepp a pohárban egy saját maguk által előidézett környezeti katasztrófa volt. A hipotézist régészeti bizonyítékokkal és környezeti adatokkal bizonyították. Az eredményeket 2012-ben megerősítették, hogy az egész kultúra összeomlását egy óriási öngól okozta.

Egy tanulmány megállapította, hogy túl sok fát vágtak ki egyrészt a mezőgazdasági tevékenység elősegítésére, másrészt hogy táplálják a tüzet, amin főzték a mészvakolatot lélegzetelállító templomaik befedésére, (egy négyzetméternyi vakolat elkészítéséhez 20 óriási fára volt szükség). A fák nagyarányú kivágásával pedig jelentősen csökkent a talaj napsugárzást elnyelő képessége. Ez pedig azzal járt együtt, hogy kevesebb víz párolgott el, vagyis kevesebb felhő keletkezett, ezáltal 5-15 százalékkal kevesebb eső esett egy évszázad alatt.

A Columbia Egyetem kutatói által közzétett másik tanulmányban a városok növekvő népességszámát és a lecsupaszított területek arányát felhasználva szimulációkat végeztek arra vonatkozóan, hogy az erdőirtás jelensége milyen mértékben okozhatott aszályt.

És hogy mi lehetett a kihaláshoz vezető forgatókönyv? A számítások szerint mindennek rossz terméshez és az elszegényedést előidéző rosszabb kereskedelmi feltételekhez kellett vezetnie, és végül a maják kénytelenek lettek elhagyni a síkvidéki otthonukat, hogy élelmet keressenek.

B.L. Turner, az egyik tanulmány vezető szerzője szerint a maják sajnos pontosan tisztában voltak azzal, hogy mit kellene tenniük ahhoz, hogy megállítsák a környezeti katasztrófát, és túlélhessenek, mégis tovább folytatták az erdőirtást, amíg társadalmuk tönkre nem ment. Ismerős a helyzet?

A Nebraska Egyetem klímamodellezője, Robert Oglesby, aki a második tanulmányon dolgozott, rámutat arra, hogy a környezet átalakításának gyakran nagyon komoly nemkívánatos következményei is lehetnek, és példaként említi a jelenleg Guatemalában zajló erdőirtást, amelyet a maják egykor otthonuknak tartottak.

De nemcsak Közép- hanem Dél-Amerikában is óriási gondot jelent az esőerdők eltüntetése a Föld színéről. Öt éve arról írtunk, hogy Brazíliában húsz százalékkal nőtt az amazonasi esőerdők irtásának sebessége egy év alatt.

És hogy mit mond nekünk a maják példája? Egy nagy civilizációé, amely tönkreteszi a saját környezetét, és ez olyan katasztrofális következményekkel jár a benne élők életére és otthonaikra nézve, hogy létük végveszélybe kerül? Kérdés, hogy levonunk-e ebből bármi tanulságot...