Mint egy zöld bolygó, amely a kék végtelenségben lebeg, úgy fest Lokrum szigete a rajongott horvát műemlékvárossal, Dubrovnikkal szemben. A szárazföldről tíz perces hajóúttal elérhető földdarab kedvelt helye a kikapcsolódásra vágyó város lakóinak, kicsit olyan, mint a budapestieknek a Margitsziget, ott is van kolostorrom, rengeteg különleges növényfaj, csak a Palatinus helyett pazar tengerparti strandok várnak, köztük egy egészen különleges kis tengeri lefűződés, amelyet a helyiek Holt-tengernek neveznek.
A kis mészkősziget, akárcsak Dubrovnik, az UNESCO világörökségi helyszíne, és értékes flórája miatt természetvédelmi terület is egyben. Nyaranta rendszeres vízitaxi-járatok kötik össze a dubrovniki régi kikötőt a szigettel, ahová csak külön belépővel engednek be.
Lokrum egyik legfontosabb látványossága a sok részletében épen megmaradt kolostorrom, amelyet a legenda szerint a keresztes háborúból hazatérő, s a viharos tengerből Lokrumnál megmenekülő Oroszlánszívű Richárd alapított 1192-ben.
A valóságban azonban a bencések már sokkal korábban kiszemelték az addig lakatlan szigetet. 1023-ban román stílusban építették fel monostorukat, a Szent Benedek-apátságot, amely hosszú évszázadokon át az egyetlen emberi hajlék volt a szigeten.
A 12-13. században egy román-gótikus bazilikával, a 15-16. században pedig egy ma is lenyűgöző, árkádos, reneszánsz szárnnyal, és egy szépen fennmaradt gótikus stílusú kerengővel egészült ki az épületegyüttes. Alagsorában izgalmas kiállítást is berendeztek Oroszlánszívű Richárd emlékére.
Az épületeket, udvarokat szép kertek tagolják puszpángokkal, kaméliákkal és a keserűnarancs matuzsálemi példányaival. A bencések a vallásgyakorlat mellett felvirágoztatták a szigetet.
Termékeny mintagazdaságot is létrehoztak Lokrumon: bort, olajbogyót, olívaolajat, gyümölcsöt, zöldséget és dísznövényeket termeltek. Az olajfaligetek máig őrzik a bencés idők emlékét.
Akárcsak a szintén bencés Pannonhalmán, Lokrumon is találunk egy mesés botanikus kertet, amely az egyetlen szigeten található arborétum Horvátországban több, mint 800 növényfajjal. Ez azonban nem a bencések munkája, hanem Habsburg Miksa osztrák főhercegé, Ferenc József császár testvéréé, aki 1859-ben nyaralóhelyéül vásárolta meg a szigetet. Ugyanebben az évben megkezdte a főúri nyári rezidencia építését a kolostorkomplexumban, és hozzálátott a nagyszabású parkosításhoz is.
Érkezésével a sziget kert- és tájépítészetének történetében új korszak kezdődött. Lokrum egyfajta kísérleti laboratóriummá vált számára az egzotikus növények akklimatizálásához. Az egész szigetre parkként tekintett, különböző tereprendezési elveket alkalmazva, amelyek máig is láthatók. Az egzóták mellett igyekezett bemutatni a helyi ősnövényzetet is, fasorokat alkotott mediterrán ciprussal, magyaltölggyel és virágos kőrissel.
Miksa küldetését 1959-től a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia folytatta a trópusi és szubtrópusi régiókból származó idegen növényfajok betelepítésével.
Az itt található növények nagy része Ausztráliából és Dél-Amerikából került ide, köztük eukaliptuszok, pálmák és kaktuszok. A kertben egy kétszáz fajta pozsgást bemutató üvegház is található.
Volt egy időszak, amikor a vadnyulak elszaporodása komoly károkat okozott a kert páratlan növényvilágában, de populációjukat sikeresen visszaszorították. Egy másik állatfajhoz is lehet szerencsénk a szigeten: pávák és fiókáik sétálgatnak a kedvelt helyszíneken. A színpompás madarakat még Miksa telepíttette a parkba a Kanári-szigetekről.
A sziget jelentős építészeti öröksége a Fort Royal is. Lokrum a 18. század végén a napóleoni Franciaország ellenőrzése alá került. A franciák 1798-ban felszámolták a kolostort, és 1806-ban felépítették a sziget csillag alaprajzú erődítményét, a belülről is érdekes arcát mutató Fort Royalt. Az erődbe azért is érdemes felkapaszkodni, mert nagyszerű kilátás nyílik róla a fehéren szikrázó Dubrovnikra.
Látható még egy romos kőépítmény Lokrumon, a Lazaretti. 1534-ben építették a szigeten a 4 méter magas, óriási négyzet alakú erődöt 100 méter hosszú falakkal. A komplexum a bubópestis miatt a szigetre száműzöttek lakhelyéül szolgált. 150 karanténfülkét alakítottak ki benne, ezekből sok ma is ép még. Az egyik helyiségben a kandalló és a mellékhelyiség is fennmaradt. Az erőd építésével idő előtt felhagytak, attól tartva, hogy indítóállássá válhat egy Dubrovnik elleni támadásban, ha a város egyszer az ellenség kezére kerül. Köveinek egy részét széthordták, ebből épült sok ház Dubrovnik elődje, Raguza ősi magjában.
A dubrovniki lakosság előszeretettel menekül a hőség elől Lokrumra. Pihennek árnyas fenyveseiben, vagy a tengerben hűsölnek. A sziget partvonalát festői sziklaívek és öblök tagolják, délnyugati részén számos, strandolásra is alkalmas, főként sziklás, kavicsos partszakasz található. A sziget déli csücskében fekszik Lokrum igazi unikuma, a fenyőkkel körülvett kerek kis tó, a Mrtvo More (Holt-tenger), amely egykor szárazföld volt.
A földtörténeti újkorban nyomult be a területre a tenger egy lagúnát hozva létre, amely egy kis átjárón keresztül a nyílt tengerrel is összeköttetésben van. Sekély vize miatt különösen alkalmas fürdőhely a kisgyermekes családok számára.
A sziget egynapos kirándulóhely, szálláshely nem is működik rajta, de a babonásabb dubrovnikiak a világ összes kincséért sem vállalkoznának arra, hogy akárcsak egyetlen éjszakát is eltöltsenek ott. Az angol uralkodó szerencsés megmenekülése mellett ugyanis egy másik hiedelemmonda is fűződik a sziget történetéhez, a helyi bencés szerzetesek átkának mindmáig élő legendája. Eszerint a szigeten élő és arra alapvető jogot formáló bencések még a 12. században átkot mondtak mindazokra, akik birtokukba vennék Lokrumot. A 19. században egymást váltó tulajdonosok tragikus sorsát ezzel az átokkal magyarázza a közhit.
Birtokba tehát semmiképp' se vegyük, de a közelben járva nem érdemes kihagyni a szigetet!
(Forrás: wikipedia, croatia.hr, horvattengerpart.hu)