Csilla Erdélytől egészen Franciaországig utazott egy kis Renault Kangoo-ból kialakított lakóautóban; 24 éves lánya, aki egy angliai egyetemen tanul game artot, Velencében csatlakozott a kalandhoz. Egyedül az útirány volt biztos: Bordeaux-ig szerettek volna eljutni, de az úton töltött mindennapok már spontánabb módon alakultak. A programot nem egy előre elgondolt merev terv, nem is a látnivalók top 10-es listái határozták meg, hanem a nyitottság mindarra, amivel az élet megajándékozhatja őket, ha egy kicsit elengedik a kontrollt, és a jelen pillanatait élik meg. Nagyjából 30 kisebb városnál vagy falunál parkolták le az autót, volt, ahol csak kávét főzni, volt ahol fürödni egyet a patakban, a tengerben, volt, ahol kempingezni, és volt, ahol megnézni valamit, amit valamelyik úton szerzett ismerős ajánlott. A két hét alatt rengeteg barátság is született, és számtalan meghívást kaptak a világ minden tájára.

Mi inspirálta ezt a különleges utazást?

A távolság. Mivel egy éve kiköltöztem Franciaországba és A-ból B-be kellett eljutnom, mely pontok között 2500 km és egy csomó szép látnivaló van, ezért úgy döntöttem, hogy kihasználom, hogy át kell szelnem egy kis részét Európának. És ha már arra járok, nem csak áthaladok rajta, hanem meg is nézem. A lányomat megkérdeztem, van-e kedve elkísérni ezen az úton, és ő boldogan igent mondott. Aztán már a terv inspirálódott magától. Toscana és Provence régi vágyam volt, ha nem is engedhettem meg magamnak. De remélem, az interjú után más is látja majd, hogy itt nem annyira a pénzköltésen volt a hangsúly, mint inkább egy minőségi, jól megszervezett, tervezett életről az autóban.

Pedig 15 napig autóban aludni nagy kihívásnak tűnik. Miért ezt az utazási módot választottátok?

Egyrészről óriási szabadság, más részről amikor az ember nyaralni megy, akkor 60-100 eurót kiadni egy apartmanra szerintem felesleges, amikor jobb esetben csak aludni mész oda, aludni pedig bárhol lehet. Főleg, ha jó a matracod, mert az nagyon fontos. Van egy jó applikáció ami segít abban, hogy  autóval hol lehet olyan parkolókban aludni, ahol biztonságos. Minden információt megad, hogy van-e nyilvános WC és zuhany a közelben, bolt stb. A legtöbb esetben ilyen helyeken aludtunk, de nem számoltunk a nagy meleggel és azzal, hogy egy parkolóban azért nem mertük annyira leengedni az ablakot, így a második nap szereztünk egy kis sátrat és úgy döntöttünk, hogy amikor ilyen meleg van, akkor kempingbe megyünk. A kemping átlagosan 25-35 euró között mozgott ami még teljesen elfogadható ár hármunknak – kutyával együtt.

Mi mindennel szereltétek fel az autót? 

Egy kis Renault Kangoo-m van, amiben egy majdnem dupla ágy van és egy kis konyha rész, illetve lámpák és akasztók. Szervezést igényel a benne való élet. Az elrendezése kényelmes, a lényege, hogy ha mindent a helyére teszünk, akkor szinte 10 perc alatt lki lehet takarítani. Ezzel a kis autóval az ember lánya azt is megtanulja, hogy minimális dologra van az élethez szükség.

Fürdeni általában a tengerben, óceánban, patakban fürödtünk. De mindig van nálam 2 db 5 literes kanna, minden esetre, és volt olyan, hogy azzal megoldottuk. Az autóban egyébként minden van, ami kell az élethez. A konyhai részlegen van egy kis gázpalackos tűzhely, kis edények, és a fürdőszobai részlegen is minden, ami kell. Van teregető, kis camping asztal és székek hozzá. Nem szenvedtünk hiányt semmiben.

Szerintetek melyek voltak azok az élmények, amelyekben nem lett volna részetek, ha a hagyományos turistákhoz hasonlóan utaztok?

Ez a fajta utazás nagy szabadság, de mellette nem pihenés. Fáradtabb voltam utána, mint a 7 hónapos kemény, szőlőmunka után. Ott aludtunk és akkor, amikor akartunk.

A legszebb reggelinket pl. egy kis utcában készítettük el és fogyasztottuk el, Portofino felett, a tengert nézve. Az emberek mosolyogva nézték, ahogy sütjük a bundáskenyeret az autó mellett. Valami kis szabadás érzés átment nekik és ez nagyon tetszett.

Amikor kávézni akartunk, akkor kinéztünk egy szép helyet, és ott kávéztunk. Sokszor turisták által nehezen megközelíthető helyen másztunk le a poharakkal, de megérte, hogy a parton a sziklákon igyuk meg a kávét. Nem kellett sietni, hogy átvegyük a kulcsokat, mert sosem tudtuk, hogy hol alszunk. Azért a meleg az néha nehezítette a dolgot, de mindig volt egy patak, egy tó, egy tenger vagy egy forrás, ahol le tudtuk magunkat hűteni. 

Sikerült rejtett, kevésbé ismert helyeket felfedeznetek? Melyek voltak a leglélegzetelállítóbb tájak, városok?

Világ életemben az intuícióimra hagyatkoztam, persze ez nem volt mindig tudatos, de mára, hogyha jön egy gondolat, hogy arra kellene menni, akkor arra megyek, mert tudom, hogy valamit akar nekem mutatni az élet, és ez így igaz. Hol kezdjem? Nem mentünk nagyvárosokba kimondottan, voltak persze kivételek, mert Velencét és Pisát nem hagytuk ki. Nem volt különösebb terv sem, volt egy útirány, és tudtuk, hogy el akarunk menni például Volterrába.

A város csodálatos volt, ahol éppen a Ludus Balistris névre hallgató verseny zajlott, ami a számszeríjászok versenye és egy szent mennybemenetelének ünnepsége volt, amit nem tudtunk, de nagyon nagy élmény volt. Aztán eljutottunk San Miniatóba, ahol meglátogattunk egy ismerőst, aki ott éli a kis csodálatos, megérdemelt életét, és megmutattata nekünk a kis csoda várost. Aztán tovább mentünk Vincibe, ami egyáltalán nem volt tervbe, de közel voltunk, Zsófinak pedig kellett egy ecset, és akkor hol vegyen az ember ecsetet, ha nem Leonardo Da Vinci szülőhazájában?

Néha olyan meleg volt, hogy csak kis időt lehetett kibírni víz nélkül, de akkor már elindultunk az Adriától a Földközi tenger felé, át Toscánán, ahol lehetett patakokban, forrásoknál fürdeni. Mindenhol megálltunk és csuromvizesen ültünk be az autóba, úgy mentünk tovább. Firenze határánál egy csodálatos hely volt: Diga di Ridracoll, ami egy víztároló a hegyekben, amiből egy turisztikai célpontot is csináltak, de mellette egy óriási csodálatos építményt is oda varázsoltak, ami a környéket ellátja vízzel. 

Népszerű filmekből ismert helyszíneket is meglátogattatok. Melyek voltak ezek?

Megnéztük Volterrát, a Napsütötte Toscana helyszínét is szerettük volna megnézni, de a meleg miatt úgy döntöttük, hogy nem megyünk le odáig. Megnéztük a Bor Mámor Provence helyszínét, ahol a kis étterem van, és ahol  Russel Crowe lakott. Sajnos a házat csak kintről láttuk, de egy üveg bort sikerült vennem. 

A családtagokkal történő utazás megerősítheti a kötelékeket. Nálatok ez hogyan alakult?

A lányom Angliában él, én pedig egy éve Franciaországban. Amikor csak tehettem, tőlem ajándékba utazást kapott. December 24.-én született, nem akartam vásárolni egy csomó mindent, amit majd utána kidobunk, hanem elvittem egy pár helyre. A 10. szülinapján Rómába, ballagás után Korfura mentünk. Tavaly karácsonykor már itt laktam Franciaországban, így kijött hozzám és elmentünk Párizsba. Most ez egészen más volt. Ez most izgalmas volt és sok. Két hét együtt. De azt gondolom, ennyi idő kell. Egy hét még egy sima utazásból sem elég. Gondolj bele: megérkezel, éppen, hogy elkezded élvezni, átállsz az utazás/nyaralásra és már hamarosan mehetsz is haza.

Mesélted, hogy a gitárod is veled volt. Melyek voltak a legszebb pillanatok?

A legszebb, amikor Provenceban a kempingben este egyedül kiültem, és a naplemetében elkezdtem gitározni. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a párok kiülnek az asztalokhoz és hallgatják.

Hogy viselte a kutyus az utazást?

Amy egy tündér, és ő akkor boldog, hogyha Zsófi is velünk van. Mindig szépen alkalmazkodott a helyzethez, imádta a tengert és minden vizet, ahova bementünk. Más kutyákkal sokat játszott, szépen, póráz nélkül jött. Talán csak egyszer őrült meg úgy igazán, amikor érezhette, hogy eltávolodunk a tengertől Ferjusnál, és elindultunk Provancenak. Akkor nem volt hajlandó abbahagyni a labdázást.

Nagyon bátor, mert 10 kutyából 9 nem megy be a nagy hullámok közé, de ő ment, ugrott és úszott,  amikor pedig el akartunk jönni, mint egy kisgyerek hisztizni kezdett, hogy nem akar haza menni.
Volt egy  vaddisznós élményünk is, amikor 2 felnőtt és 5 kicsi vaddisznó jött szembe velünk, és ahogy mi iszkoltunk a kocsiba, futott ő is. 

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik lakóautós utazásra indulnak?

Először is azt, hogy ne tervezzenek annyira előre, nem szabad kihagyni olyat, amit az élet elénk dob. Aztán, hogy mindig legyen náluk sok víz, hogyha ilyen melegben mennek, no meg szúnyogháló. Egyébként a lakókocsisok egy külön faj, és nagyon segítőkész emberek. Volt olyan, hogy egy parkolóban már nem volt hely, de csináltak nekünk.

Mondanál néhány spórolási tippet? 

Először is minden luxusról le kell mondani:  nincs kávézgatás egy szép teraszos helyen, és vacsora sem, de persze vannak helyzetek, amiket nem lehet kihagyni, mint pl. a Vinci múzeum és a szülőháza, , de ezek nem voltak olyan hatalmas tételek. Kedves volt az ottani jegyárus, aki kedvezményes belépőt adott nekünk – ennyit ér, ha mosolygós vagy és kedves. Ez is egy tanács: hogyha így akarsz élni, tanulj meg őszintén élni, mert akkor összehoz a sors hasonló emberekkel, akik segíteni fognak. 

Ha valahova el akartunk menni, ingyenes parkolót kerestünk, ami több sétával járt, és minden nap főztünk magunknak. A kávézás is így zajlott, de még soha életemben nem kávéztam ilyen csodálatos sziklákon, partokon, hegyeken, vízesések mellett! A tankolásra is figyeltünk: ahol olcsó volt az üzemanyag, ott egyből tankoltunk, és nem mentünk fizetős utakon sem. Kempingbe is azért mentünk, mert – és erre nem voltam felkészülve, de most már tudom, – amikor ilyen meleg van, akkor nem tudsz egy parkolóban biztonságosan aludni, mert nem tudod leengedni az ablakot. Úgyhogy elhatároztuk, hogy kempingbe megyünk, és vettünk 30 euroért egy kis sátrat is. Így ki lehetett bírni a hőséget, de így is volt, hogy éjjel ki kellett mennem és hidegzuhanyt kellett vennem.

Mindent összevetve csodálatos volt, annak ellenére, hogy nem volt sok pénzünk. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, mindig megtaláltuk a nekünk megfelelő dolgokat.

Segített minket az úton az univerzum és a családunk és a barátaink, akik egy zár csoporton belül követték az eseményeket, ahova napi szinten bejelentkeztünk.