Az óceán tele van titokzatos lényekkel, közülük sokat az ember csak ritkán pillant meg. Ilyen a kék tengeri csiga is, a Glaucus atlanticus is, amelynek most rengeteg példánya mégis látható, mivel a víz Texas partjainak homokjára sodorta őket. 

A szakértők azonban felhívják a bámészkodók figyelmét, hogy a kis kék sárkányszerű lények csípésük miatt, akár komoly veszélyt is jelenthetnek – írja a BBC.

A kék tengeri csigák meglehetősen gyenge úszók, amerre viszi őket az áramlat, ott lebegnek fejjel lefelé, és sokszor egy parton kötnek ki – mondta el David Campbell, texasi tengerbiológus, a MarineBio Conservation Society alapítója.

A Mexikói-öböl vizének védelmével foglalkozó Harte Kutatóintézet tengerbiológusa, Jace Tunnell arra figyelmezteti az öbölben strandolókat, és a parton sétálókat, hogy semmiképpen ne érintsék meg és csak biztonságos távolságból fotózzák a ritka jövevényeket.

„A tavaszi szelek Texas partjaira sodorják a hullámokkal ezeket az apró medúzaszerű lényeket, amelyek csípésre használt módszere majdnem olyan lenyűgöző, mint a megjelenésük. A veszélyes az alig 3 centiméter hosszúságú állatokban, hogy a náluk sokkal nagyobb fajok, például az életveszélyes csípésű csalánozók, a portugál gályák akár 48 métert is elérő csápjaival táplálkoznak, amivel rengeteg méreganyagot gyűjthetnek magukba, és azt később, szorult helyzetben egyszerre mozgósítják védekezésre, így csípésük háromszor olyan intenzív lehet, mint a gazdaállaté – magyarázta Tunnell.

A fent említett David Campbell szerint a figyelmeztetésekre azért is van nagy szükség, mert amikor gyönyörű, de veszélyes lényekről van szó, az emberek nagyon vakmerő és életveszélyes dolgokra képesek. Hozzáteszi, hogy egyre gyakoribbak az utazók, akik veszélyes vadon élő állatok mellett fényképezkednek, köztük olyan ijesztően veszélyes fajokkal is, mint a kékgyűrűs polip, amely a leghalálosabb lábasfejű.