A szőlőtermesztés nem egyszerű dolog, a hideg idő pedig nem tesz jót a szőlőtőkének, így akár el is halhat. Ezt akadályozzák meg a Hampton Court Palota szőlőtőkéjénél, ami idén már 256 éves. Hogy hogyan tartják ennyi ideje életben? Ez is kiderül az alábbi cikkből!
Régóta űzik az emberek hobbiként a szőlőtermesztést. Egyrészt egészséges, finom, illetve házi bor is készülhet belőle, másrészt lugasnak is használható, ami amellett, hogy rendkívül hangulatos, még fantasztikus árnyékot is ad. Azonban nagyon tudni, érteni kell a szőlőtermesztés minden csínját, hogy a szőlőtőkéket életben tartsák.
A Hampton Court Palota egy ikonikus történelmi helyszín London központjától 18.5 kilométerre a Temze partján, melyet a Tudor és Stuart dinasztiák uralkodói időszakaiban épített VII. Henrik, 1514-ben. Kezdetben egy hatalmas vadászkastélyként funkcionált. Az épület későbbi tulajdonosa, II. Tudor Erzsébet királynő, újabb kiegészítéseket és átalakításokat hajtott végre, beleértve a kertek kibővítését és szépítését is, azonban ekkor még nem volt szó a szőlősről.
A szőlős kialakítása
A szőlőültetvény terve egy későbbi uralkodó, II. Károly nevéhez fűződik, aki a XVII. században a palotát az ország egyik legpompásabb rezidenciájává alakította. A híressé vált szőlőtőkét az ünnepelt kertész, Lancelot „Capability" Brown ültetett el 1768-ban. A szőlőssé vált tőke a XVIII. századi hagyományos angol kertművészet remekműve lett, mely egyben az idők során a szőlőtermesztés és borászat terén is kiemelkedővé vált.
Manapság a tőke leghosszabb hajtása 36,5 méteres. Átlagos termése 272 kg, 2001-ben hozta a legnagyobb termést, akkor 363 kg-ot szüreteltek. Ezzel hivatalosan a világ legnagyobb és legrégebbi szőlője lett.
A szőlőültetvény elrendezése egyedi és látványos, alkalmazva a korabeli stílusirányzatokat. A kertet egyedi pavilonok, szobrok és szökőkutak díszítik, hozzájárulva a terület elegáns és kifinomult atmoszférájához. A Hampton Court Palota szőlője nem csupán egy egyszerű ültetvény, hanem egy fontos kulturális és gazdasági jelkép is.
A szőlőültetvény hozzájárult a királyi étkezések díszítéséhez és az udvari rendezvények eleganciájához.
Emellett a termelt borok és szőlők gazdasági jelentőséggel bírtak, és a palota számára fontos bevételi forrást jelentettek.
Szőlőfajták és termesztési technikák
A palota szőlőültetvénye számos különböző szőlőfajtát termesztett a történelem folyamán. A régió éghajlata és talajának különlegességei lehetővé tették a különböző típusú szőlők termesztését, beleértve az asztali szőlőket és a borászati célokra szánt fajtákat is.
A palota szőlőművelői a kor technikáival és tudásával kombinálták erőiket, hogy a lehető legjobb minőségű szőlőt termesszék a királyi asztalra és borpincébe.
Íme, egy rövid film, melyben Gill Strudwick szőlősgazda mesél a világ legidősebb, különleges szőlőtőkéjéről!
Üvegház épült a szőlőtőke köré
A viktoriánus időkben a kertészek úgy vélték, hogy egyetlen nagy szőlő bőségesebb termést hoz. Ezért üvegházat építettek a szőlő köré, amely a hűvös brit telek alatt fűtötték. Ahogy a szőlő nőtt, az üvegházat többször megnagyobbították. Az 1900-as évek elején épült egyikében nyilvános kilátó is volt. Ezt 1969-re ismét ki kellett cserélni, de a szőlő annyira belegabalyodott a szerkezetbe, hogy az új alumínium üvegházba beépítették a régebbi vaskeretet is.
Ha több képet szeretnétek látni a szőlősről, akkor kattintsatok ide, hogy elolvashassátok toochee.reblog.hu cikkjét!
(Forrás: toochee.reblog.hu)