A film alapötlete, hogy olyan képsorokat vonultat fel, amelyek mindegyike nagyon hasonlít egy másik külföldi úti célra. A filmkockákon azonban feltüntetik, hogy nem abban az országban járunk, amire a néző elsőre gondol. Például gyönyörű tengerpartot látunk azúrkék hullámokkal és azt a szöveget hozzá, hogy ez nem Horvátország. 

Szűk hangulatos utca, impozáns templombelső és műemlékvároska: ez nem Olaszország. Fehér homok, zavartalan kékség a képernyőn: ez nem a Maldív-szigetek. Viadukton robogó vonat a látványos légifelvételen, haragos zöld tájak, hatalmas hegyek: ez nem Svájc. És így tovább: a világoskék kulipinyóról kiderül, hogy nem Skandináviában, a gerendavázas fachwerk házakat nem Németországban, a levendulamezőket és csodás kastélyokat nem Franciaországban, a kutyaszánozást a havas téli tájban nem Finnországban, a pazar sziklaképződményeket és a mamutfenyőket nem az Egyesült Államokban és a Rumcájsz mesékből ismert városi főtereket nem Csehországban rögzítették.

Akkor hát hol van mindez? Melyik az az ország, amely ezeknek az úti céloknak az összes szépségét fel tudja vonultatni? A film végén elárulják: Lengyelország. És tényleg! Elég nagy, hogy ilyen változatosságban legyenek turisztikai vonzerői. És az óriási ország népszerűsítéséhez hatalmas ötlet dukál... A legmeglepőbb benne, hogy nem is a lengyel turisztikai hivatal megbízásából készült, hanem egy helyi blogger pár munkája.