Gyógynövényekkel és színes virágokkal teli kis előkertek, a nyers sziklafalak mögött pedig egy kis ékszerdoboz, amiben megtalálható minden, amire egy fiatal családnak szüksége lehet – így nézhettek ki egykor a németországi Langenstein barlanglakásai.

1855 és 1858 között tíz sziklaházat ástak fiatal mezőgazdasági munkás családok a homokkő falakba a Halberstadttól mintegy hat kilométerre délnyugatra található Langenstein külvárosában, hogy otthont teremtsenek maguknak. A 320 négyzetméteres terekben saját kalapácsukkal és vésőjükkel alakították ki a nappalit, a hálószobát, a gyerekszobát és a raktárt, és még az eszközeiket is maguk faragták ki.

A barlangjukat alapbútorokkal rendezték be, faggyúlámpákat használtak a világításhoz, tűzifát a főzéshez. Találékonyak voltak, fából cipőkanalakat, keverőeszközöket és más használati tárgyakat készítettek. A kéményeket a konyhától kissé távolabb alakították ki, hogy a főzésből származó hőt hosszú ideig bent tartsák. A kezdetleges száraz vécé a barlangon kívül kapott helyet.

A század közepén a Langenstein-uradalom és a szomszédos föld August Wilhelm Rimpau és családja birtokában volt, aki jelentősen kibővítette a gazdaságot, és hosszú távra keresett mezőgazdasági munkásokat. Munkás családokat elég könnyű volt találni, de a lakáshiány közepette lakást nemigen tudtak biztosítani nekik. Mivel a közelben egyébként is léteztek már barlanglakások, felajánlották nekik, hogy egy havi munkabérért megkapják a jogot, hogy a város szélén lévő lágy homokkő képződményben alakíthassák ki az otthonaikat, ahol életük végéig élhetnek.

Krétával 1-től 10-ig megszámozták a sziklákat, majd sorsolással döntötték el, hogy melyik családok kapjanak helyet. A szerencsésebbek miután az egész napot a földeken töltötték, este az otthonukon dolgozhattak. Átlagosan másfél évbe telt, mire elkészült a lakás. A kezdeti szakaszban a családok rögtönzött tetők alatt aludtak a bejáratnál. Minél hamarabb felépült a ház, annál hamarabb menekültek meg a hidegtől.

Az utolsó barlanglakók egészen 1916-ig éltek itt, majd a következő 100 évben tárolópincének vagy istállónak használták a sziklába vájt helyiségeket. A 10 barlangból ötöt gondosan megőriztek, ezek idegenvezetéssel ma is látogathatók.

Tipp: Berlinből bő két és fél óra alatt érhető el Halberstadt állomás. Innen napközben óránként indulnak buszok Langensteinbe, ahova nagyjából 30 perc alatt érkezhetünk meg.
Forrás: Entdecke Deutschland, Atlasobscura