Múlt hét vasárnap kicsit aggódva érkeztünk Ausztriának Salzkammergut régiójában található apró, ám annál látogatottabb alpesi kisvárosába, mivel mi is többször írtunk már arról, hogy a helyieknek mennyire elegük van a turistákból. Mivel a közelben jártunk, ezért nem szerettük volna kihagyni az úti tervünkből. Mutatjuk, mi minden fogadott ott minket.
Már csak azért sem akartuk elkerülni Hallstattot, hogy megnézzük, megértsük, miért járnak csodájára a turisták még a világ másik végéről is. Ahogy a hóval borított tájon Bad Ischl felől közeledtünk Hallstatt felé, nem tudtuk, mire számítsunk, egyáltalán találunk-e parkolóhelyet, mert a hírek szerint télen is sokan felkeresik a híressé vált települést.
Amint megérkeztünk, egyértelműen látszott, hogy ha a helyieknek kényelmetlenné is vált a tömegturizmus, azért készültek: 3 nagy parkolóval is várják az autósokat, melyek elektronikus kijelzői tudatják a sofőrökkel, van-e szabad parkolóhely, és szám szerint mennyi. Szerencsénk volt, így gyorsan leparkoltunk és indulhattunk is nézelődni.
A tó látványa már első pillanatban megnyerő volt, ahogy a tiszta vízben visszatükröződtek a közeli hegyek. A plusz fokok ellenére a település szélén még némi hó várt minket, és meglepő módon csend, nyugalom, illetve üres utcák. Vasárnap 10 óra környékén a helyiek még ki sem mozdultak.
Ahogy közeledtünk az UNESCO Világörökség részét képező festői település központja felé, már egyre több turista bukkant fel. A partmenti sétálóutcán főként magyar, orosz és japán hangok hallatszottak, de más nációk is ámulattal nézelődtek.
A tópart, a hegyek látványa, az alpesi jellegű házak, melyek legtöbbje valamilyen egyediséggel rendelkezik, meg-megállítja a bámészkodókat, akik telefonjaikkal, fényképezőgépeikkel szűntelenül kattintgatnak, ahogy mi is tettük.
Mivel átutazóban jártunk itt, időnkből csak arra futotta, hogy sétáljunk, nézelődjünk, és magunkba szívjuk a látványt, a hangulatot. Pedig a természeti látványosságokon túl még egyéb látnivalókat is kínál a nagyjából 800 fő lakosú település.
Itt található ugyanis Hallstatt híres nevezetessége, a világ legrégebbi ismert sóbányája, mely 2002 óta múzeumként működik. A sóbánya, mely 7000 éves múltra tekint vissza, Hallstatt felett 838 méter magasban található, ahova egy hegyoldalba épített felvonóval lehet feljutni. A sportosabbak fel is gyalogolhatnak egy olyan úton, amit még a bányászok használtak hajdanán, és közben egy gyönyörű vízesést is megtekinthetnek. Mi nem mentünk fel, de messziről láttuk a vízesést, ami a lenti kép közepén, a ház felett is látható.
Akik madártávlatból szeretnék Hallstattot látni, 360 méterrel a város felett körbe tekinthetnek a háromszög formájú Welterbeblick kilátóból (Skywalk), ahonnan lélegzetelállító panorámában lehet részük a Hallstatti-tóra és a Dachstein-Salzkammergut régióra. A Skywalk a sikló felső állomásától egy hídon át érhető el.
Ha több időnk lett volna a kilátót és a világhírű sóbányát is megnéztük volna. Azt azért tudni kell, hogy a bányába a belépőjegyek igen borsosak: felnőtteknek fejenként 40 euróba kerül a felvonó használatával együtt, míg gyerkeknek (4-15 éves kor között) 18 euró az ára, így egy háromtagú család esetében, 2 felnőttel és 1 gyerekkel számolva is 98 euró lett volna, hogy megnézzük.
Egészen biztosan nyújt annyi élményt, amiért ez sokaknak megéri, hiszen kisvonat visz a földalatti bányajáratokba és ott található a világ legrégebbi lépcsője is, illetve a bányászok által használt csúszdákon is le lehet csúszni.
Egy földalatti tó is fokozza még a látványt, és interaktív módon mutatják be a sóbányászat történetét. Ez a kaland nekünk most kimaradt, de a Sóháznál mindenestre lőttünk egy képet.
A piactér, a Marktpalatz a település központja, ahol étterem, kávézó és ajándékboltok találhatók, illetve egy hajóállomás is, ahova nyáron a tó másik oldaláról is kiköthetünk ide. A tér közepén az ünnepekre hangolódva egy fából készített betlehem áll. A tér sarkánál, a kék ház mellett egy, a parti úttal párhzamosan épített utcán tovább barangoltunk, hogy már a házak teteje felett csodáljuk meg a tavat.
A sóbányán kívül a településnekmég egy világhírű látványossága van. A Mária mennybemenetele katolikus plébániatemplom temetője ad otthont a Szent Mihály-kápolnának, melyben megtekinthetjük a Csontházat (Beinhaus). Ott az 1600-tól a közelmúltig elhunyt hallstatti polgárok maradványait gyűjtötték össze, mintegy 1200 koponyát, melyek között festettek is láthatók.
Ha valaki a borzongás helyett inkább a környéken kirándulna, akkor rengeteg szép helyet fog találni. Melegebb időben érdemes hajókázni egyet a tavon. Május végétől október elejéig nagyjából óránként indulnak sétahajók, de a fából készült tradicionális hajókra is felpattanhatunk, illetve ahogy fentebb említettem, komp is jár a tavon. Bár ottjártunkkor ezt nem próbálhattuk ki, egyet biztosan állíthatunk: Hallstatt hagulata télen is magával ragadó.
