Azt mondta Jim az első ottani vacsoránk alkalmával, hogy azért nem építik meg Dubai és Ras Al Khaimah között a vonatot, mert a szuperváros turisztikai forgalma érezhetően visszaesne. Négy napot töltöttem RAK-ban, és határozottan állítom, hogy igaza van. De kezdjük az elejéről. 

 A hét tagállamból álló Egyesült Arab Emirátusok legészakibb emírsége Ras Al Khaimah. Területe kb harmincötször kisebb, mint Magyarországé, lakóinak száma Debrecen és Miskolc összessége. De ezen a pici földdarabon megvan minden, amiért érdemes utazni: tengerpart, sivatag, magas hegyek és természetes zöldfelület. És mivel autónyival kb 1 óra a dubaii reptér (amellett, hogy saját repülőtere is van) gyorsan jött a felismerés, hogy érdemes fejleszteni.

Az pedig tudjuk mit jelent: RAK városa mellett az elmúlt évtizedben gombamód nőttek ki a homokból a 3-5 csillagos szállodák, ahol mindenki megtalálja, amit keres: a félpanziótól az ultra all inclusive szolgáltatásig minden elérhető. És amit ma látunk, az még csak a kezdet: a jelenleg még üresen álló tengerparti telkeken hamarosan 70 újabb hotel áll majd, de építenek sétálószigetet, és minden mást, amitől jól érzi magát az utazó. A már megépült sétányok, futó- és bicikliutak látványa sokat ígérő: itt minden azért készül, hogy segítse a pihenést. A hoteleknek saját strandjaik és medencéik vannak, a tengervíz pedig 30 fok körül mozog az októberi főszezon nyitáson.

De mi ebben a különleges?

Leginkább az, amit szintén Jim mesélt, hogy itt bármikor el tud vonulni az ember olyan csendes strandokra is, ahol akár egymaga lehet. Turistaként is az az érzésünk, hogy van elég hely: hiába pörög 80%-os kihasználtság fölött a Hilton luxusszállodája, sehol nem érezni, hogy zsúfolt lenne. Ugyanez a helyzet mindenhol: a négy nap alatt folyamatosan azt éreztem, hogy kizárólag velem foglalkozik mindenki, hiába voltak utazók rajtam kívül is, szinte sehol nem kellett várnom. Tehát amellett, hogy akár ki sem kell lépni a hotelből és úgy is tökéletes tud lenni a nyaralás, az ember kedve szerint menekülhet el, csendesebb, vagy aktívabb programok felé is.

Az aktivitásból pedig itt nincs hiány: amerre indulunk kalandot találunk, és a gazdag kínálat egészen új világokat nyit meg a turista előtt. A sivatag sokkal több, mint homok: ezt az állítást elektromos biciklivel, vagy dzsippel bejárva is igazolhatja magának a turista persze szervezett keretek között. De ha inkább az adneralint szeretné dolgoztatni, akkor a Jebel Jais a maga 1770 méteres magasságával kiváló erre.

Galériánkat erre a linkre kattintva érheted el. 

Adrenalin a javából

Bemelegítésnek egy könnyű bobozást ajánlok: hasonló, mint a sátoraljaújhelyi, azzal a különbséggel, hogy itt gondosan úgy tervezték a pályát, hogy minden kanyarból egy 500 méter mély szakadékra lásson rá az utas.

 Ha megvolt az előétel, jöhet a főfogás: a Jais Flight a világ leghosszabb átcsúszópályája, ahol a több, mint 2 kilométer alatt 160-as tempóra is felgyorsulhat aki kipróbálja. Ezért már az autópályán is komoly büntetés járna, itt viszont a jutalom: valóban szuperhősnek éreztem magam a zuhanás közben, épp ahogy ígérték. A majd három perces száguldás után egy 80 m magasan kifeszített, a semmiben lebegő üvegállomásra érkeztem, ami még kinézetben is hasonlított Jabba űrhajójára a Jedi Visszatér-ből.

A gondosan elfogyasztott ebéd után jöhet a desszert: hegymászás, Bear Grylls túlélőtábor, vagy akár relaxációs elvonulás a hegyek között. Mint ahogy a tengeri túra is csupa érdekesség, főleg miután kiderül, hogy 2000 éve innen látják el a világ előkelőségeit igazgyöngyökkel. A gyöngyhalász túrán nemcsak Lady Diana, Grace Kelly, vagy épp Erzsébet királynő nyakékét mutatják be, hanem a halászok nem ennyire csillogó életét, de megismerkedhetünk a jelenkor jóval környezettudatosabb gyöngytenyésztési módszereivel, természetesen saját magunk is kipróbálva, valóban van-e gyöngy egy kagylóban. Ha már halászok: ha valaki arra kíváncsi hogy éltek ezek az emberek mikor épp nem a tengert járták, egy komplett egykori halászfalut is felfedezhet a maga valójában. Ahol egyébként művészeti fesztiválok és kiállítások is zajlanak, ha épp szerencsénk van.

Kiváló étek nem vétek

Amiről még Jim mesélt, az a tradicionális vendéglátás. Itt nemcsak minőségiek az ételek és italok, hanem valahogy az étkezések is kedvesebbek, mert még nem lettek az éttermek is világvárosiak. Ezzel sem igazán lehet vitába szállni, sem a kiváló fogásokról (legyen az helyi, ázsiai, olasz, vagy épp steak étterem), sem a vendéglátók kedvességéről, közvetlenségéről szóló résszel. Itt nemcsak mosolyogva szolgálják fel az ételt, hanem még történetekre is jut idő mellé.

Amikor itthon hidegre fordul az idő, RAK-ban épp indul a főszezon. Jim pedig alig várja, hogy új barátokra találjon.

Kalácska Gábor