Egy hét sem lenne elég arra, hogy az összes világörökségi helyszínt felkeressük az országban. De az elkövetkezőkben röviden megpróbáljuk bemutatni őket, hogy a legközelebbi kirándulás idejére már könnyebb legyen a választás. Tartsatok felünk a felfedezőúton!
A lista első helyén Dubrovnik óvárosa áll, mely 1979-ben vált világörökségi helyszínné. Ha az igazi Dubrovnikot szeretnénk megismerni, akkor sétánkat mindenképp a város főutcája, a Stradun irányában érdemes kezdenünk, mert a Pile-kaputól a Kikötő-kapuig vezető út maga Dubrovnik. Az esti korzózás itt egy külön életmód, ilyenkor nem számít ki a helyi és ki a turista. Bár egy 1667-es földrengés alkalmával súlyosan megrongálódott a város, a legtöbb gótikus, reneszánsz és barokk templomát, kolostorát, palotáit és szökőkútjait sikerült jó állapotban megőrözni.
Sajnos az 1990-es fegyveres összecsapások is nyomot hagytak az utcákon, de a restaurációs munkák folyamatosan szépítik a védelem alatt álló óvárost, ahol érdemes elveszni egy kicsit, és időt hagyni egy nyugodt kávézásra valamelyik napfényes teraszon.
Ugyanebben az évben, 1979-ben vették fel a világörökségi listára Split történelmi központját, a Diocletianus-palotával együtt. A palotát Diocletianus császár építtette Kr. u. 293-ban, és érdekessége, hogy a palota építésének idején Split város még nem létezett, a palota falai között indult meg a kiépítése, így nem egy összefüggő épületről van szó.
Akomplexum katedrálisát a középkorban építették az ősi mauzóleum maradványaiból, de találhatók szerte a városban 12-13. századi román stílusú templomok, középkori erődítmények és 15. századi gótikus paloták is. Split fennmaradt palotarendszere ma az Adriai-tenger egyik leghíresebb nevezetessége.
Az Eufrázius Bazilika, mely 1997-ben került a listára, Porec városában található. Ez a település leghíresebb látnivalója. A bazilika alapkövét Kr. u. 553-ban tették le, egy régebbi templom helyére. Díszítésének mozaikjai a 3. századból származnak és a látogatók ezeket tartják a legszebbnek. Az aprólékos munkák a bizánci művészet legszebb példái.
A 'kis Velenceként' is emlegetett Trogir a középkori mediterrán kultúra valóságos emlékkönyve. A kis szigettel, Ciovo-val egybeépült település óvárosa a 13-15. századi városfalon belül alakult ki. Utcarendszere a hellenisztikus időszakban jött létre, rendkívül gazdag kulturális örökségét és látnivalóit pedig a görögöknek, rómaiaknak és a velencei hatásnak köszönheti. Az UNESCO ezt a felbecsülhetetlen értéket díjazta 1997-ben.
A Stari Grad-on, mely a Hvar-sziget legtermékenyebb területe, már i.e. 4. században is élénk mezőgazdasági tevékenység folyt. Az akkoriban itt letelepedett görögök kőfalakkal osztották fel egyenlő részekre; ezek közül ma is láthatunk eredetieket. Mivel az egész Földközi-tenger térségében itt maradt fenn a legépebben ez a területfelosztás, az UNESCO 2008-ban védetté nyilvánította a stari gradi síkságot.
Sibenik jelképét, a Szent Jakab Katedrálist három szakaszban, 1431 és 1535 között építették fel. A székesegyházon három építész dolgozott, három különböző korban. A munkálatokat Georgius Mathei Dalmaticus kezdte el, majd Niccolò di Giovanni Fiorentino mester folytatta reneszánsz stílusban 1505-ig. Ő fejezte be többek között a 32 méter magas kupolát és a homlokzat felső részét is.
A 3 hajós, részletgazdagon díszített székesegyházat 1555-ben szentelték fel. A 90-es években a szerb csapatok támadása miatt súlyos károkat szenvedett, de hamar sikerült helyreállítani, és ma már szinte nem is látszanak rajta a sérülések. Az UNESCO 2000-ben nyilvánította védetté.
Az ország természeti világöröksége a híres és rendkívül ismert Plitvicei Tavak Nemzeti Park, mely Európa egyik legszebb természeti látványossága. Az 1979-ben világörökségi címet kapott park egy völgyben terül el, melyet erdős hegyek vesznek körül. A 20 ezer hektáros nemzeti park sok szépsége közül az egyik legkiemelkedőbb a Kozjak-tó, melynek vize olyan kristálytiszta, hogy 8 méter mélyre is leláthatunk.