Hat év után újra a Föld közelébe kerül az űrszondák által is lefotózott 103P/Hartley üstökös, amely szeptember végén mintegy 57 millió kilométerre lesz a Földtől és kisebb távcsővel is megfigyelhető lesz, írja az MTI.

A Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) közleménye szerint szeptember 6. és 22. között érdemes leginkább az üstökös észlelésével próbálkozni, mert akkor a Hold nem zavarja a láthatóságát. 

A 103P/Hartley üstökös egy ovális alakú égitest, amelynek a magja kicsi, nagyjából 1,6 kilométer átmérőjű. A periodikus üstökös keringési ideje nagyjából 6,47 év, legutóbb 2017-ben közelítette meg a Napot.

A 103P/Hartley arról is nevezetes, hogy a Deep Impact űrszonda az EPOXI program keretében 2010-ben 694 kilométerre megközelítette, és fotókat készített róla.

Ezzel a 103P/Hartley volt az ötödik üstökös, amelyet űreszköz megközelített. Az üstökösmag felszínén nagyjából 50-80 méteres világos képződmények is találhatók, amelyek fényvisszaverő képessége az átlagos érték két-háromszorosa.

Az üstökös napközelpontját (perihéliumát) október 12-én éri el. A Földhöz szeptember 26-án lesz a legközelebb, akkor már kisebb távcsövekkel is meg lehet figyelni, szabad szemmel azonban még ekkor sem lesz látható. Az üstökös nagyjából 0,38 csillagászati egységre, vagyis 57.270.000 kilométerre közelíti meg bolygónkat.

Az üstököst szeptember 6. és 22. között lehet a legjobban megfigyelni, amikor a Hold fénye nem zavarja a láthatóságát. Ebben az időszakban az üstökös először a Perseus, majd az Auriga csillagképben halad át. Az éjfél előtti órákban az üstökös viszonylag alacsonyan, 20-30 fokos horizont feletti magasságban lesz látható, így érdemes inkább a hajnali órákban észlelni, amikor 70-80 fokkal a horizont fölé emelkedik.

A Svábhegyi Csillagvizsgálóban a szeptember 16-i Csillagkapu eseményen az üstököst, valamint a Szaturnuszt és a Neptunuszt is megtekinthetik a látogatók, az úszó hattyút formázó Hattyú-köd és a Jupiter korongja mellett.

A 103P/Hartley üstököst Malcolm Hartley fedezte fel 1986. március 15-én az ausztráliai a Siding Spring Obszervatórium Schmidt-távcsövével.