Németországi nyaralásunkba beiktattunk egy egynapos ausztriai kirándulást is. Az alpesi falvak után egy csodálatos város, Innsbruck felé vettük az irányt. Buszos utunk Garmisch-Partenkirchenből kicsivel több, mint egy órán át tartott. Szerencsére, a végállomástól egy rövid, 10 perces sétával el is értük a belvárost. 

A tényleges belvárosban, az Altstadt sétálóutcájába stílusosan a belváros kezdetét jelképező diadalív (Triumphpforte) mellett haladva értünk be. A diadalív megépíttetése Mária Teréziához köthető.
Szerencsére, a délelőtt folyamán még nem alakult ki nagy tömeg a városban. A sétálóutca mindkét oldalán a gyönyörű épületek alatt kávézók, különböző jellegű éttermek és szuvenírboltok sorakoznak. 

A belváros szívében található Innsbruck egyik jelképe az aranytetős ház (Goldenes Dachl). Ezen ház erkélyének a tetejét közel 3000 db arany panel fedi. Az aranytető megálmodója I. Miksa német római császár és felesége előszeretettel nézte az ünnepségeket, fesztiválokat az erkélyről. A házban található egy kis múzeum is, ahol pár euró fejében betekinthetünk az aranytető és Innsbruck történetébe. A Goldenes Dachl meglátogatása rövid program, de egyedisége miatt mindenképp érdemes bekukkantani a házba.

Ezután az Inn partján álló „színes házak" felé vettük az irányt. Itt megmutatkozott Innsbruck egyik legnagyobb előnye, hogy a legtöbb nevezetesség gyalogosan, rövid idő alatt megközelíthető. Ha a keresőbe beírjuk Innsbruckot, biztosan az első képek között fogunk találkozni ezzel a látképpel, mely az Innbrücke hídról, illetve a híd mellől a leglátványosabb.

Az ilyen jellegű színes házfestés egyébként az egész belvárosra jellemző. Sajnos az időjárás időnként megnehezítette a dolgunkat. Napközben többször is esett az eső, és az Innsbruck felett magasodó hegyek is a köd mögé bújtak.

A híddal kapcsolatban mindenképp pozitív élmény volt, hogy nem olyan zsúfolt, mint pl. Prágában a Károly híd.

Az időjárási nehézségek miatt kis rögtönzéssel a programunkon is módosítottunk. A hegyi libegő és a délutáni túra helyett a Hofkirche katolikus templom és az Ambras kastély megtekintése mellett döntöttünk. A Hofkirche templom szintén a belváros szívében található, és a 28 fekete, embernagyságú szobráról a leghíresebb, ezért sokszor a „fekete emberek" templomának is nevezik. Ahogy az aranytető, úgy a 28 bronzszobor ötlete is I. Miksa császár nevéhez köthető. A szobrok az ő elődjeit, példaképeit ábrázolják.

A nap utolsó attrakciójaként a délutáni órákban az Ambras kastélyt kerestük fel. A többi látnivalóval ellentétben a kastély a külvárosban található. Első ránézésre a távolság soknak is tűnhet, de helyi tömegközlekedéssel könnyen elérhető, és mindenképp megéri.

Magát az épületet II. Habsburg Ferdinánd tiroli fejedelem építtette reneszánsz stílusban. A herceg egy titokban megkötött házasság után itt élte le az életét a „rangon aluli" Philippine Welserrel. A kastély nem csak kívülről gyönyörű, belül is tartogat érdekességeket: fegyverkiállítást, korabeli fürdőszobát és világszinten egyedülálló festményeket, mint pl. a lándzsával átszúrt fejű magyar nemesét, vagy a szőrös arcú farkasemberét. A kastély nagyjából 1,5 óra alatt bejárható. A felnőtt belépőjegy 16 euróba kerül, a nyugdíjas és a diákjegy pedig 12 euró.

Innsbruckról általánosságban el lehet mondani, hogy rengeteg benne a zöld terület, a bicikliút és az autómentes övezet.

Az alpesi országon érezhető a természet és a hegyek közelsége. Az éttermek a belvárosban nagy kihasználtság mellett, ausztriai viszonylatban átlagos árakkal működnek. Egy hagyományos főétel körettel, levessel nagyjából 20-22 euróba kerül. Ha olcsóbban szeretnénk megúszni az étkezést, természetesen rengeteg kebab árust és pizzériát is találhatunk. Egy pizza ára kb. 12-15 euró. Az esti órákban a sétálóutca szélein megjelent néhány klasszikus, különféle kolbászokat árusító mobil-büfé is.

Sajnos ennél több nem fért bele egy napba, így azt tanácsolom, hogy aki mindent látni szeretne Innsbruckból, annak 3-4 ott töltött napra szüksége lesz. Mi a borongós idő ellenére is mindent megkaptunk a várostól, amit vártunk. 

(A cikk szerzője: Kovács Marcell)