Július 20-a Hold napja, amikor arra emlékezünk, hogy első ízben lépett ember a Hold felszínére. A neves nap alkalmából összegyűjtöttünk 11 érdekes tényt a hozzánk legközelebb eső égitestről.

1. A Hold keletkezése körülbelül 4,5 milliárd évvel ezelőttre tehető, amikor egy Mars-méretű, Theia nevű égitest a korai Föld tömegének ütközött. A kataklizma következtében nagy mennyiségű anyag dobódott ki bolygónk köpenyéből, ami pályára állt az összeolvadt új Föld körül, és hamarosan égitestté állt össze: kialakult a Hold.

2. A Hold mint az éjszakai égbolt legfényesebb objektuma igen fontos szerepet töltött be a legtöbb korai kultúra és vallás alakításában. Az ókori civilizációk közül számos nép tisztelte a Holdat istenként vagy még gyakrabban istennőként, mások a női ciklust, a halál és újjászületés körforgását, az aratás idejét vagy ünnepeket igazítottak hozzá.

3. A görög mitológiában Szelené istennő alakját társították hozzá, s ez a név megmaradt a Hold felszínének vizsgálatára és feltérképezésére napjainkban használt szakkifejezésben, a szelenológiában is.

4. Később a Napot és a Holdat mint egységet tekintették a görögök. Míg a Nap istenének a fényt, a költészetet és a művészeteket is megtestesítő férfit, Apollónt választották, a Holdat ikertestvérével, a vadászat, a vadon, a vadon élő állatok, a természet, a növényzet, a szülés, a gyermekgondozás és a tisztaság istennőjével, Artemisszel azonosították. Ezen istenekről kapták nevüket a későbbiekben is megemlítendő emberes holdmissziók.

5. A Nap mint férfi és Hold mint nő képzettársítás évezredeken át megmaradt a különféle kultúrákban, összetartozásukat pedig remekül szemlélteti a többek között a kínai kultúra egymásba fonódó, egymás nélkül nem is létező jin és jang szimbóluma is.

6. A rómaiak holdistennőjét Lunának hívták, amely elnevezés szintén gyakran jelenik meg a Holddal kapcsolatos bizonyos szavak etimológiájában. A holdkóros emberre használt angol kifejezés, a lunatic ennek ékes példája.

7. De az ókori kultúrák a Holdat az idő múlását jelző gyakorlati eszköznek is tekintették. Míg a felkelő és lenyugvó Nap egyetlen nap elteltét jelzi, a holdciklus 29,5 napon keresztül, azaz nagyjából egy hónapon keresztül zajlik. Az észak-amerikai őslakosok neveket is adtak a minden hónapban bekövetkező teliholdnak. Ezek az elnevezések az aktuális szezonális jelenséghez kötődtek, a növényvilág virágzásától és betakarításától kezdve az állatvilág viselkedéséig.

8. Az első teleszkópok nem voltak különösebben erősek. Galileo Galilei (1564-1642) első csillagászati távcsöve csak háromszoros nagyításra volt képes. Mivel a Hold a hozzánk legközelebb eső égitest, ezt a legkönnyebb kevésbé erős távcsővel tanulmányozni, így a 17. századtól a 20. század elejéig a Hold volt a csillagászok fő fókusza, akik térképeket rajzoltak a felszínéről, majd le is fényképezték.

9. A 16. században Johannes Kepler megírta a Somnium című regényt, egyfajta proto-sci-fi művet, amelyben egy fiatal utazó azért száll le a Holdra, hogy megtudja, hogyan látszik a Föld a távolból. Majd megjelent Cyrano de Bergerac A másik világ: A Hold államainak és birodalmainak komikus története (1656) című műve, amelyben a főszereplő, Cyrano, azért repül a Holdra, hogy találkozzon lakóival. A sci-fi 1902-re Georges Méliès Utazás a Holdba című filmjével a könyvekből a képernyőre költözött.

10. A fikció aztán az űrverseny időszakában valósággá vált, és végül 1969-ben az Egyesült Államok űrhajósai leszálltak a Holdra.

A NASA Apollo-programja globális jelenséggé vált, a becslések szerint 650 millió ember nézte a televíziós adást a holdraszállásról.

Az ezt követő öt további Apollo-küldetés során holdkőzeteket hoztak a földi laboratóriumokba. Ezek egy részét az Egyesült Államok kormánya diplomáciai ajándékként különböző nemzeteknek adományozta, de néhányan annyira szerettek volna birtokolni egy űrből hozott ereklyét, hogy azóta 150-nek nyoma veszett.

11. Az utóbbi időszakban megújult az érdeklődés a Hold iránt, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a világ más országaiban is. India például ebben a hónapban indította el Chandrayaan-3 nevezetű űrszondáját egy leszállóegységgel és egy holdjáróval, a küldetés célja pedig, hogy a hatkerekű rover körbejárja a Hold felszínén lévő sziklákat és krátereket. A NASA pedig az Artemis-program részeként 2025-ig ismét amerikai űrhajósokat tervez küldeni a Hold felszínére, a következő évtizedben pedig megkezdi a Hold erőforrásainak bányászatát. 

Forrás: Space.com, Svábhegyi Csillagvizsgáló, astro.u-szeged.hu