Világunk változatos kultúrák lenyűgöző tárháza, és ez alól az sem kivétel, ahogyan az emberek a szerelmet és a házasságot ünneplik. A történelem során a társadalmak egyedi esküvői szokásokat és rituálékat dolgoztak ki, amelyek megragadják értékeik és hiedelmeik lényegét. Bár ezen hagyományok némelyike furcsának vagy akár bizarrnak tűnhet a kívülállók számára, jelentéssel bírnak az őket gyakorló közösségek számára.
A seprűugrás szokásával Afrikában és Amerikában is találkozhatunk. Leginkább az afro-amerikai esküvőkön szoktak átugrani a seprű felett, amely az új, közös életbe való belépést szimbolizálja.
Ennek a hagyománynak a gyökerei az afrikai diaszpórában gyökereznek, a házaspár így tiszteleg az ősei előtt.
A kenyai és tanzániai maszáj kultúrában a menyasszony apja a lánya fejére és mellére köp, mielőtt az elhagyja otthonát, hogy csatlakozzon új férjéhez. Ennek a rítusnak az a célja, hogy szerencsét és jólétet hozzon a párnak. A menyasszony ezután továbbmegy a férjével, és a régi legendák miatt nem szabad visszafordulnia, különben kővé válik.
Jemenben a szigorú muzulmán vallási előírásoknak megfelelően a vőlegények és a menyasszonyok külön vesznek részt az esküvői ceremónián.
A férfiak a szertartás alatt gyakran viselik fegyvereiket, ezzel is bizonyítva, hogy meg tudják védelmezni a jövendőbelijüket. Gyakran előfordul, hogy tömeges esküvőket is rendeznek.
Skóciában régi hagyomány, hogy a menyasszony és a vőlegény barátai melaszszal, korommal, tollal és liszttel kenik be a leendő házaspárt. Utána így kell végig menniük az utcákon, aminek az a célja, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Úgy gondolják, hogy a zűrzavaros megpróbáltatás felkészíti a házaspárt azokra a kihívásokra, amelyekkel házasságuk során szembesülhetnek.
Görögországban gyakori, hogy a násznép a fogadás vagy lagzi során összetöri a porcelán tányérokat, hogy elűzze a gonosz szellemeket és szerencsét hozzon az ifjú házasoknak. A pár ezután együtt takarítja el a törött darabokat,azt jelképezve, hogy képesek kezelni az élet kihívásait.
A tányértörés hasonló, de némileg eltérő formáját a Dél-Kaukázusban, például Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsában is gyakorolják, ahol a menyasszony és a vőlegény a küszöbön összetör egy tányért, hogy szerencsét hozzon, azaz megtörje az átkot. A zsidó esküvőkön pedig poharakat törnek Mazal tov! felkiáltással, amely szó szerint azt jelenti, jó szerencsét!
Még néhol él a rönkvágási ceremónia Németországban. Ebben az esküvői hagyományban az ifjú házasok együtt dolgoznak, hogy átfűrészeljenek egy rönköt az esküvői vendégeik előtt. A közös munka szimbolizálja a pár azon képességét, hogy együtt sikeresen le tudják majd győzni az akadályokat és egy csapatként dolgoznak együtt a házasságukban.
Kínában a teaszertartás egy esküvői hagyomány, amely a két családot köti össze. A pár teát szolgál fel a szüleiknek a tisztelet és a hála kifejezésére. Cserébe a pár általában piros borítékokat kap, amelyekbe pénzt vagy ékszereket tesznek.
Kína bizonyos részein a sírás kötelező része a házasságra való felkészülésnek. Egy hónappal a közelgő esküvőjük előtt a menyasszonyok minden nap egy órán keresztül sírnak.
Míg itthon a menyasszonyt szokták ellopni, Indiában a vőlegény cipője van veszélyben. Általában a menyasszony nővérei és unokatestvérei próbálják ellopni a vőlegény cipőt, hogy elrejtsék. A vőlegénynek ezután tárgyalnia kell a nőkkel, hogy visszakapja, ami gyakran játékos alkudozássál jár.
Svédországban az a szokás, hogy a vőlegény eltűnik az esküvői szertartás alatt, magára hagyv,a a menyasszonyt. Ilyenkor az esküvőn jelen lévő összes fiatal és hajadon férfi megcsókolhatja a menyasszonyt.
Hasonlóképpen, a koszorúslányok is megcsókolhatják a vőlegényt. Ezt persze csak egy szórakoztató hagyomány, nem szokták komolyan venni.
A dél-koreai esküvői hagyományban van egy egyedi és játékos rituálé, amelyet balenbai-nak vagy „vőlegény lábverésének" neveznek. Az esküvő után a vőlegény barátai és a családja leveszi a cipőjét és a zokniját, összekötik a bokáját, és bottal vagy akár szárított hallal verik a talpát. A vőlegénynek el kell viselnie ezt a humoros megpróbáltatást, miközben megválaszolja a résztvevők által feltett találós kérdéseket. Úgy gondolják, hogy ez a rituálé próbára teszi a vőlegény erejét és jellemét, ugyanakkor kötődési élményként szolgál az ifjú házasok, barátaik és családtagjaik számára. A légkör könnyed és vidám, a vőlegénytől elvárható, hogy mosolyogva és humorosan viselje el a „verést".
A Balinézeknél a házasságra lépés előtt a lányból asszonnyá válást ünneplik. Egy nappal az esküvő előtt tartják, és olyankor a menyasszonyt megfürdetik, ylang virággal, kurkuma gyökérrel, rizzsel dörzsölik le a testét.
Ezután nem hagyhatja el a szobáját, míg a vőlegény érte nem jön, persze előtte megfelelően felöltöztetik, megszépítik.
(Forrás: insider.com, indiatimes.com, miragenews.com)