A Lisszabon kötelező látnivalóit felsoroló cikkek rendre megemlítik Sintrát, mintha a város része lenne, pedig ez egy másik település a fővárostól 27 kilométerre nyugatra. Sintrába 47 perc alatt juthatunk el vonattal a lisszaboni Oriente pályaudvarról, ami nem mellesleg egy nagyon izgalmas, hal csontvázára emlékeztető beton épület a '90-es évekből.

Az elbűvölő és varázslatos Sintra városa 378 ezer főt számlál, és a Sintra-hegység dús erdeiben bújik meg. A régió klímájára hatással van az óceán közelsége, a sok csapadék pedig egyedülálló flórát eredményez. Körülbelül kilencszáz őshonos növényfaj él itt, amelyek tíz százaléka endemikus, vagyis csak ezen a területen él a Földön. Fenyők, tölgyek, paratölgy alkotja az őshonos növényzet nagy részét, utóbbi miatt pedig a szuvenírboltok tele vannak a fa kérgéből készült parafa termékekkel. Kapható parafa pénztárca, könyvjelző, táska és még sok minden más is.

A sajátos klímából fakadó varázslatos növényzet mindig is vonzotta az álmodozó lelkületű tehetős embereket, a 19. századra pedig Sintra a portugál királyok nyári székhelyévé vált. A terület ma romantikus stílusú palotáiról, kastélyairól, villáiról, egzotikus parkjairól és elvarázsolt kertjeiről híres, mindezeknek köszönhetően pedig a világörökség része.

Számos útvonalon felfedezhetjük ezt a helyet, a város hivatalos turisztikai oldala több ilyen egynapos programra is ad tippeket. Mi most azt a két parkot mutatjuk be, amelyeket mi is bejártunk. 

A brazil milliomos elvadult fantáziája: Quinta Regaleria

A Quinta Regaleria egy eklektikus, neogótikus stílusú kastély, de az igazi látnivaló itt nem is az épület, hanem a mesébe illő kertje, melyben mohával benőtt, tengeri lények által kivájt göcsörtös kövek, és dús növényzet között kanyarognak az ösvények. Meredek lépcsők vezetnek tornyokba, vagy éppen le a föld alá, egy vadregényes labirintusba, a barlang folyosóinak mélyéről pedig hátulról csodálhatunk meg egy vízesést.

A kastély és a park építtetője, a tehetős brazil bányatulajdonos, António Augusto Carvalho Monteiro volt, aki rajongott a templomos lovagok, a szabadkőművesek, és az alkímia tanításaiért, ezek hatására pedig igazán elszabadult a fantáziája. Excentrikus elképzeléseinek megvalósításával az olasz építészt, Luigi Maninit bízta meg, aki pedig egészen varázslatosat alkotott. A leírások szerint a kert építményei bővelkednek a misztikus tanításokhoz kötődő szimbólumokban. A kert egyik legizgalmasabb attrakciója a Poco Iniciatico, azaz a Beavatási kút, egy spirális lépcső, amely egy sötét kút mélyére vezet le. Ebben a kútban víz sosem volt, viszont az aljára a templomos lovagok keresztjét festették fel. Az építményt a kultikus vallásos ceremóniák ihlették, de akár ezek helyszínéül is szolgálhatott...

Március végén a lombhullató fák még nem zöldültek ki, de a tengernyi dús, nedves moha és az örökzöldek már így is gondoskodnak a fantasy-regényekből ismert hangulatról. Azért ha teljes pompájában szeretnénk látni a természetet, talán érdemes megvárni, amíg igazán kitavaszodik. Ezzel persze a turista-szezon is megkezdődik, vele együtt pedig a kilométernyi sorok a pénztárnál, és a tömeg a legizgalmasabb építményeknél. Már így is sorba kellett állni egy keveset, így a biztos az, ha megvesszük a jegyünket online, akármikor is megyünk.

Az egzotikus Monserrate a páfrányerdők ölelésében

A Monserrate palota busszal 20 perc alatt érhető el a városközpontból, de mehetünk taxival illetve tuktukkal is. A Quinta Regaleriával ellentétben itt nem a kert, hanem maga az épület lesz az, amitől leesik az állunk, bár már a kert páfrányerdeje, mexikói növényzete és romtemploma is bőven megérné a belépő árát (a teljes árú jegy 8 euró). Több mint 3000, a világ minden tájáról származó egzotikus fajt fajt telepítettek be a parkba; a páfrányfáktól kezdve a mexikói kaktuszokig igen változatos tájban gyönyörködhetünk.

Monserrate számos nemzetközi látogatót és írót vonzott hosszú időkön keresztül, de mindig is a britek körében volt a legnépszerűbb. A ma álló palotát is egy angol textilkereskedőnek, Francis Cooknak köszönhetjük, ő változtatta olyanná a birtokot a 19. században, amilyennek ma ismerjük.

A parkban álló palota a portugál romantika egyik szép példája, amelyen egyszerre jelennek meg a velencei gótika, valamint az indiai és a mór építészet stílusjegyei. Utóbbi arra az időszakra utal, amikor a régió muszlim befolyás alatt állt (13. századig). Az épületben alig találunk egy négyzetméternyi felületet, amin nincs hihetetlenül aprólékos díszítés, és ez a mi, neobarokkhoz és neoreneszánszhoz szokott szemünknek borzasztó egzotikusnak hat. Ámulunk bámulunk az aprólékos díszítésű áttört márványlapokon, csipkeszerű ajtóíveken, reliefekkel gazdagon borított falakon. Szinte szeretnénk megtapintani, hogy elhiggyük, amit látunk. Az emeletről letekintve leszünk csak figyelmesek rá, hogy még a padlón is minta van, éppúgy, mint a mennyezeten. Esküvői fotókhoz nem is találhatnánk ideálisabb helyszínt, mint ezt a nyári palotát.

Mind a két említett palota kertjében el lehet tölteni 2-3 órát is. Ha több időnk lett volna, akkor megnéztük volna a domb tetején álló Pena-palotát, amely a portugál királyok nyári rezidenciája volt, valamint egy meredek hegy csúcsán álló várat, amelyet a mórok építettek még a 8. és a 9. században. 40 perc buszútra innen pedig kiérünk az Atlanti-óceánhoz és a kontinens legnyugatibb pontjához, de erről már a következő cikkben lesz szó.