Ha a gyönyörű, ellenálló és szenvedélyes Argentínára gondolunk, az utcai tangó, a füstölgő grillek és persze az argentin foci jut az eszünkbe, valamint a gaucho kultúra és az Andok hatalmas csúcsai. Bár ezeket személyesen látni és megélni, megkóstolni is megér minden pénzt és időt, de ha lehet miért ne térnénk le a kitaposott útról, én néznénk meg más látványosságokat is. Összegyűjtöttünk pár ilyet, hogy legyen miből választani.
Buenos Aires ezüst virága
Mióta 2002-ben a helyére tették egy mesterséges kis tó közepén, a Plaza de Las Naciones Unidas nevű téren Buenos Aires belvárosában, a Floralis Generica minden reggel 8 órakor kinyitja a szirmait, este naplementekor pedig becsukja őket, éppen úgy, mint egy igazi virág. A mozgó, alumíniumból készült műalkotást Eduardo Catalano tervezte és ő is fizetett érte.
A virág szirmai 13 méter hosszúak, 20 perc kell nekik, hogy kinyíljanak, illetve záródjanak, és három bibeszárat takarnak be. Este amikor becsukódik, vörösen világítani kezd belülről és visszatükröződik róla a város képe. Egy évben 4 alkalommal, május 25-én, szeptember 21-én, december 24-én és 31-én a szirmok nem csukódnak össze, ahogy Boenos Aires is egész nap virágzik ilyenkor.
A föváros legkeskenyebb háza
Ha városnéző sétára indulunk Buenos Aires utcáin és eljutunk a San Telmo városnegyedbe, akkor Google Térképen keressük meg a Pasaje San Lorenzo nevű utcát és a 380-as házszámot. Itt találjuk ugyanis a főváros legkeskenyebb és legkisebb házát, amit La Casa Mínima néven ismernek. A helyi legendák szerint valaha egy felszabadított rabszolga tulajdonában volt.
A házacska 2,5 méter széles és 13 méter hosszan ékelődik be hátrafelé a két mellette álló ház közé. Szóval keskeny, de azért van mélysége rendesen. Homlokzata fehér, de néhol látszanak a régi téglák és gerendák. Zöld színű fa kapuja és kis erkélye egészen különlegessé teszi.
Képregény és köztéri szobor rajongóknak kötelező
Aki szereti a képregényeket, az biztos találkozott már a szókimondó hatéves kislány, Mafalda alakjával, aki eszesen és átgondoltan reagál a világ dolgaira, megmondja a véleményét az aktuális történésekkel kapcsolatban, és határozottan viszolyog a levesektől.
Mafalda karakterét és történetét Quino (polgári nevén Joaquín Salvador Lavado) találta ki 1962-ben, két évvel korábban pedig megjelentek az első képsorok egy argentin lapban. Mafalda és barátai rendkívüli sikert futottak be. Mire Quino 1973-ban befejezettnek tekintette a történetet, a képsorokat és szövegbuborékokat már 26 nyelvre lefordították. Buenos Aires-ben utcát is elneveztek a karakterről, illetve egy kis köztéri szobrot is emeltek neki egy piactéren. Mafalda és barátai, Manolito és Susanita egy padnál várakoznak a fényképezkedőkre a San Telmo negyedben.
Az angyal, aki nagyon csúnyán tud nézni
Elhagyva a fővárost szintén megannyi érdekességre bukkanhatunk, például egy olyan angyalszoborra, ami a rávetülő fénytől függően akár ördögien is szemmel tud tartani bennünket. De nézzük a történetét: Azul kisvárosában járva a látogatók nem tudják nem észrevenni a városi temető bejáratát, mely 21 méter magasan és 43 méter szélesen tornyosul az ember fölé. A kapuzatot az a Francisco Salamone, olasz-argentin építész tervezte, aki 1936 és 1940 között több mint 60 köztéri építészeti projektet fejezett be az országban.
A bejárat őre egy kardot tartó angyal, ami egyébként is úgy lett elkészítve, hogy kissé ítélkezőn, összevont szemöldökkel nézzen le az érkezőkre, de ha a napfény úgy vetül rá, akkor az arca egészen átrendeződik, ördögivé válik. A másik történet szerint azért néz ilyen csúnyán, mert az építkezés során a helyiek úgy gondolták, hogy nagyon drága lesz az egész, és a RIP (Rest in Peace - Nyugodjatok békében) felirat igazából azt takarja, hogy "Resulta Imposible de Pagar," vagyis "Az lesz a vége, hogy képtelenség lesz kifizetni". A végső alkotás azonban a maga nevében egyedi lett; Salamone több stílust is vegytett a munkáinál, itt az Art Deco és az olasz fururizmus kettőse érezhető.
A szemétből felépített városka
Mint nálunk a Bory-vár, úgy a Campanópolis névre hallgató városka is egy olyan szenvedélyes ember ötletéből pattant ki, aki miután elkezte saját várának, városának építését már nem tudta abbahagyni, és a legkülönfélébb dolgokból építette szépítette a remekművét.
Az argentin, millomos üzletember Antonio Campana az 1970-es évek közepén tudta meg, hogy gyógyíthatatlan rákos. Ekkor döntött úgy, hogy eladja mindenét és megvalósítja az álmát, elkezdi építeni saját kis városát. Gyorsan meg is akart venni egy szépséges földdarabot, de egy állami cég lecsapott rá és a legelők helyén pillanatok alatt szeméthegyek álltak. Mire Campana megkapta a tulajdonjogot, a legelőkről dédelgetett álmai szertefoszlottak, de nem adta fel, az összetakarított épületmaradványokból és szemétből, az újrahasznosítás után építőanyag lett, és megkezdődött Campanópolis építése.
A tulajdonos a jósolt 4 év helyett még 24 évig éllt, és szinte teljesen be tudta fejezni az álomvárosát, ami még ma is látogatható, ha előre bejelentkezünk. Campanópolis Buenos Aires városától délnyugatra található a González Catán megállótól nem messze. Tele van furcsa alakú házakkal, melyeknek kéményei kígyóként tekerednek, de az utcákban találni egy vasmúzeumot és egy famúzeumot, de áll itt egy holland szélmalom is, illetve több különböző korú jelzőlámpa; nem is lehet azt a sok furcsaságot felsorolni, ami helyet kapott a városkában.
Campana a kacatokat és kincseket különböző lomtalanítások és antik piacok alkalmával szerezte, semmi nincs a városban, ami új lenne. Halála után a fiai és a családja nem folytatta az építkezéseket, de gondját viselik mindennek ami készen lett. Érdemes ide ellátogatni, ha valami egészen egyedi élményre vágyunk.
Forrás: Atlasobscura.com