Hogyan talál olyan jó barátokra az ember Pakisztánban, hogy aztán heteket tölthet el az otthonukban, családjuk körében? Miért szimpatikusabbak a fejlődő országok, mint a nyugat? Ilyesmikről mesélt nekünk Fazekas Cecília és Tóth Péter, akik több mint két és fél évvel ezelőtt indultak útnak egy lakóautóban kelet felé, és azóta is országokon át róják a kilométereket.
Az eredeti terv az volt, hogy egy év alatt eljutnak Mongóliáig, mostanra azonban már nincs végcél, az utazás idő közben életstílussá vált. Eddig 12 országon haladtak végig egy lakhatóvá alakított mentőautóval, egy-egy helyen heteket vagy akár hónapokat is maradnak, barátkoznak, vegyülnek a helyiekkel, mindeközben pedig rengeteget dolgoznak.
Szerelemprojektjük, a kezdetben hobbiként, kiegészítésként indult fotózás és filmezés mára már megélhetéssé vált, így a munka, a vágás, a képszerkesztés beépült a mindennapokba. Vizuális tartalomgyártással foglalkoznak különféle túramárkák, elektronikai eszközöket, kiegészítőket képviselő cégek, fotós márkák számára.
Ez már nem egyszerű lakóautózás, hanem életforma
Hogy ez az életforma mennyire eltér attól, amit mi megszokhattunk, azt jól jellemzi Péter sztorija 2021. decemberi törökországi átutazásukról. A grúziai Batumi felől léptek be az ország keleti, Török Szibériának is nevezett részére (Kars, Erzurum környéke).
„Ahogy elkezdtünk lefele vezetni, néztük az autóban a hőmérőt, hogy egyre hűl a hőmérséklet, plusz pár fokról indultunk, aztán -5, -10, -15 lett, és akkor mondtam Cilinek, hogy te jóisten, meddig fog ez menni. Egyenesen dél felé tartottunk, és mind a ketten úgy voltunk vele, hogy addig fogunk vezetni, amíg a hőmérséklet nem kezd el emelkedni. Maratoni tizenX órás vezetés végén kicsit konszolidálódott a helyzet, akkor álltunk meg kempingezni, ez egy átutazás volt Törökországon" – meséli Péter Whatsappon kresztül. A pakisztáni Iszlámábádban sikerült elérnünk őket, ahol az utazás során megismert és mára már nagyon jó barátjukká vált férfi családjánál laktak.
Több mint egy éve érkeztek a Közel-Keletre, sok időt töltöttek Pakisztánban, ezekben az országokban pedig egészen másképp mennek a dolgok, mint nálunk, mesélik. Annyira természetessé vált számukra az itt tapasztalt nyitott, barátságos légkör, hogy először meg is lepődnek, amikor megkérdezem, hogyan adódnak ezek a jó kapcsolatok.
„Iszlámábádban egy családnál vagyunk. Az apukát ismertük meg először, akinek az észak-pakisztáni hegyekben van egy szállodája. Nála csináltunk egy kollaborációt, Cili fotózta a hotelt, majd hosszabb időre ottmaradtunk, és nagyon jóban lettünk, gyakorlatilag barátivá alakult a viszony. Öt hónapot töltöttünk a hegyekben, miközben találkozgattunk, tudtuk ápolni a barátságot, és sokszor mondta, hogy ha egyszer Iszlámábádban járunk, mindenképp menjünk el hozzá, ha végre itt hagyjuk a hegyeket. Ennek most jött el az ideje, úgyhogy nagyon jó közegben telnek a napjaink és közben az autó meg szépül." - magyarázza Péter. Kocsijukat ugyanis egy pakisztáni baráton keresztül megismert helyi szerelő gondjaira bízták, aki nem mellesleg régi autók restaurálásával is foglalkozik. A több mint két és fél évet úton lévő kocsit kicsit megviselte az igénybevétel, így már ráfért egy alapos ráncfelvarrás.
Ahol annyit panaszkodnak az emberek, mint itthon: Irán
Utoljára 2021 őszén beszélgettünk velük, akkor éppen Grúziában voltak, egyik legnagyobb álmuk, Irán pedig még előttük állt. Nagyon izgatta őket a miénktől radikálisan eltérő kultúra, a szokások, és úgy voltak vele, ha odáig eljutnak, az egy mérföldkő lesz. Ahogy most utólag visszatekintenek, nem okozott csalódást számukra az ország: "Nagyon intenzív, nagyon egzotikus, nagyon mélyre menő élmény." Ahogy mesélik, az ott töltött négy hónap alatt az egész ország vérkeringését, szívdobbanását átvették.
„Ott nem tudsz a helyiekkel nem elvegyülni, mert annyira barátságosak, annyira kíváncsiak a messziről jött emberre, hogy rengeteget leszel velük. Szinte már stratégiákat kellett kidolgoznunk, hogy kettesben lehessünk, egyszerűen annyira barátkozósak" – mondja nevetve Péter, aki hozzáteszi, hogy a kedvesség mellett rengeteg panaszkodást is hallottak. „Mi azt hittük, hogy a magyar ember panaszkodik a legtöbbet ezen a bolygón, de most az irániak legalább holtversenybe feljöttek. Ennek oka leginkább az ottani diktatórikus, a muszlimmal erősen összefolyó rendszer, ami miatt most polgárháborús állapotok vannak itt. Emiatt Irán minden szépségével és bájával együtt mégis keserédes élményként maradt meg, ha visszatekintünk. Az emberek nem érzik jól magukat, pedig egy csodálatos helyen élnek."
Válaszút: mi lett Mongóliával?
Mongólia egzotikus, vonzó úti cél volt számukra, a magyar vonatkozásai miatt is, de mivel Türkmenisztán határa zárva volt, Iránból inkább keletnek indultak, Pakisztán felé. Szóba került, hogy esetleg az Arab-félsziget felé veszik az irányt, de akkor már május volt, és a nyarat nem szerették volna a sivatagban tölteni, így elvetették ezt az ötletet. Persze Pakisztánban is nagyon meleg volt, de legalább fel tudtak menni a hegyekbe, a Karakoramba és a Himalájába, ami nagyon vonzotta őket.
"Soha nem az volt nekünk a fontos, hogy pontosan hova utazunk, meg hogy megérkezzünk, mert azt szerettük volna, hogy ne érkezzünk meg soha, hogy mindig menjünk." Mongólia szinte csak egy találomra kijelölt cél volt, amit mondani lehetett, ha valaki megkérdezte, mi az irány, de a kezdetek óta sok minden történt, az utazás átalakult valami mássá, mint aminek indult.
„Most már nem egy utazásról beszélünk, hanem az életünkről, életstílussá vált számunkra. Eléggé felpörögtek az események a fotós, filmes munkák kapcsán is" – mondja Péter. Munkáikból fenn is tudják tartani magukat, így most már gyakorlatilag addig folytathatják ezt az életformát, ameddig csak kedvük van. Cili a fotós a csapatban, aki többnyire túramárkák és különféle egyéb kliensek számára készít felvételeket a lehető legelképesztőbb tájakon. Emellett étel, interior és lifestyle stílusú fotósorozatokat is készít a különféle partnereknek. Péter drónnal, kézikamerával és akciókamerával készíti a videókat, image filmeket a különböző márkáknak, megrendelőknek.
Portfóliójukban nem csak promóciós anyagok, hanem sok-sok helyi emberről készült portré is felbukkan, izgalmas részletek, helyi ételek. Fotóikkal-filmjeikkel igyekeznek magukkal vinni a követőket az egzotikus tájakra, mintha ők is ott lennének velük. Mindemellett már egy dokumentumfilmet is készítettek, amelyre roppant büszkék. A Magyar Nemzeti Hegymászó Válogatott kérte fel őket a munkára. A csapat egy eddig megmászatlan 6000 méteres hegy csúcsát tűzte ki célul Észak-Pakisztánban. Cili fotósként, Péter pedig film formájában dokumentálta az eseményeket. A love storyjuk pedig megihlette a Halott pénz zenekart is, amely Dzsúdló - Mielőtt megismertelek című számát teljes egészében az ő felvételeikből vágta össze.
A cikk folytatásában Péter és Cili magánéleti terveiről, következő úti céljairól és arról is olvashattok, hogy miért szimpatikusabbak nekik a fejlődő országok, mint a nyugati globalizáció.