Minden egyes műkinccsel, amit ellopnak egy nyilvános galériából, múzeumból, templomból - és sosem kerül elő újra - azzal elveszik egy darab a történelmünkből. Bár az alábbi műkincsrablások történetei 90%-ban jól végződtek, mármint az ellopott festmény és műtárgy megtalálásával, bizony nem mindegyiknek lett sikeres a befejezése.

Hogy ez mit jelent? Azt, hogy vagy megsemmisültek, mert senki nem volt hajlandó megvenni őket a feketepiacon és lebukni az újra eladásukkal, vagy azt, hogy ott lóg egy tehetős, de megközelíthetetlen egyén falán a kandalló fölött.

A következő öt műkincsrablás nagy port kavart, sok találgatásra adott okot és rendőri szervezetek tucatját mozgatta meg. A történetek egészen a kezdetektől indulnak a 21. századig.

Amikor Mona Lisának lába kélt (1911)

Az első és legismertebb műkincsrablásnak nem mást tartanak, mint amikor 1911-ben egy férfi kilopta Leonardo Da Vinci apró, de lenyűgöző festményét a Louvre Múzeumból. A Mona Lisa nem sokakat érdekelt akkoriban, nem volt körülötte akkora rajongótábor, mint manapság. De a lopás és persze a későbbi sikeres megtalálás meghozta számára a sikert.

Eladni is azért nem tudták a tolvajok - akik egyébként egy múzeumi szekrényben bújtak el, és zárás után jöttek elő - mert az akkori sajtó hatalmas hírverést csinált az ügynek. A három tolvaj közül Vincenzo Peruggia, egy olasz kárpitos vitte magával a képet, elbújtatva a kabátja alatt. Aztán párizsi otthonában a padló alá rejtette és 28 napot várt mielőtt áruba bocsájtotta volna. A felkeresett firenzei gyűjtőnek valami feltűnhetett, mert felhívta az Uffizi Képtár igazgatóját, aki rögtön ugrott, és "megőrzésre" átvette a képet a tolvajtól. Peruggia végül csak hét hónapot kapott a lopásért.

Kanada sosem heverte ki ezt a rablást (1972)

A szomorú az, hogy ez a rablás nem csak a kanadai történelem legnagyobb műkincsrablása volt, hanem a világ leghíresebb, máig megoldatlan bűnügye. Az eset 1972. szeptember 4-én történt. A tolvajok éjfél után, egy tetőablakon keresztül ereszkedtek le a Montreal Szépművészeti Múzeumba (Montreal Museum of Fine Arts), megbilincselték és megkötözték a biztonságiőröket, és meneküléskor magukkal vittek 39 különböző ékszert és 18 festményt; köztük olyan alkotók képeit, mint Peter Paul Rubens, Eugène Delacroix és Rembrandt. A munka összvissz 30 percig tartott.

Ami 1972-ben 2 millió dolláros rablásnak számított, mára már 20 milliónál tart, és az ellopott műkincsek máig nem kerültek elő. 2003-ban egy helyi újság arról spekulált, hogy a rabláshoz köze volt a montreáli maffiának is, de bizonyítani nem lehetett semmit, mert a szakemberek szerint a legtöbb műkincs már rég megsemmisült.

A maja halotti maszk története (1985)

Ez a rablás pont azt demonstrálja, amit a cikk elején írtunk. Hogy nem kell profinak lenni ahhoz, hogy valaki kivitelezzen egy nagy műkincsrablást. Mexikóvárosban járunk, 1985-ben, amikor két kibukott főiskolás srác megfújt 124 antikvitást a Mexikóvárosi Antropológiai Nemzeti Múzeumból, köztük egy felbecsülhetetlenül értékes, jade kőből készült maja halotti maszkot.

Az, hogy a fiataloknak sikerült összehozniuk a rablást az előkészületeken és a jó tervezésen múlott. Több mint 50 alkalommal tértek vissza múzeumba, mindent feltérképeztek, megkérdeztek, megnéztek, és végül egy szellőzőnyíláson át másztak be az épületbe. Miután kézre kerítették őket, kiderült, hogy pár tárgyat egyszerűen csak kokainra szerettek volna cserélni.

A történet szépen lassan a populáris kultúra részévé vált, és egy kis átalakítással film is készült róla. A Museo című filmet 2018-ban adták ki és Gael Garcia Bernal (Che Guevara: A motoros naplója) játsza benne a főszerepet.

Egy privát galéria és 500 millió dollár mínusz (1990)

Íme a történelem legdrágább műkincslopása. Miután két férfi, aki rendőrnek adta ki magát bejutott egy villából átalakított múzeumba Bostonban, 1 óra alatt kivágott 13 műalkotást a keretéből és úgy felszívódott, hogy se őket, se a festményeket nem találták meg 1990 óta.

A pazar Isabella Stewart Gardner Múzeum egy privát gyűjtemény, melyet elvileg képzett biztonságiőrök őriztek. A tolvajok egy előre eltervezett riasztással verték át őket, rendőrökként bementek a házba, majd ártalmatlanították az átvert biztonságiakat. Innentől kezdve egy órájuk volt kikeresni a legértékesebb képeket. Lepukkant autójuk csomagtartójába került Rembrandt, Vermeer, Manet and Degas festmény, illetve egy csodás kínai váza is. 33 év, és a képeknek semmi nyoma. A pletykák szerint a tolvajokat már rég megölték, de a Gardner Múzeum még mindig várja vissza a festményeit; az üres keretek a helyükön maradtak a múzeum falain.

Vincent Van Gogh a vécé mellett (2003)

A Manchesterben található Whitworth Művészeti Galéria 2003. április 23-án fedezte fel, hogy 3 legismertebb festményének lába kelt. A falakról eltűnt egy Van Gogh, egy Picasso és egy Gauguin műalkotás. A lopás értékét körülbelül 8 millió dollárban határozták meg, és némiképp elvicceskedve került az újságok címlapjára, mivel "the Loo-vre" bűnténynek nevezték el. Angolul a "loo" szó a vécét jelenti. Az eltulajdonított festmények ugyanis egy helyi nyilvános vécéből kerültek elő.

A rendőrség egy telegraffitizett, nyirkos kis mellékhelyiségben talált rá a kartonpapírcsőbe tekert műalkotásokra. A tok mellett pedig találtak egy üzenetet is: "Nem akartuk ellopni a festményeket, csak rá akartunk mutatni a hely rossz biztosítottságára." A művek egy kicsit megrongálódtak, de aztán visszakerültek a múzeumba. A tolvajokat sosem találták meg; de talán nem is keresték őket olyan nagyon. Itt a vége, fuss el véle.

Források: www.artincontext.org; www.historyhit.com