Aki felpattan a Norvégia előkelő fővárosát, Oslót és a legfestőibb városát, Bergent összekötő 496 km hosszú, 39 állomásos vonatútra, egy igazi vizuális élményben lehet része, így nem túlzás azt állítani, hogy a világ egyik legszebb vonatútján robog végig. Ennek a mesés útnak vágott neki a BBC újságírója, Anthony Ham egy novemberi reggelen a Bergen vasútvonalon, hogy beszámolhasson az élményeiről.
Aki vállalkozik a teljes 6,5 órás útra, az jobban teszi, ha ablak melletti ülést választ a vonat baloldalán, ha Oslóból Bergenbe tart, (illetve a jobb oldalon, ha Bergenből utazna Oslóba), hogy a legjobb kilátásban lehessen része – tanácsolja rögtön elsőként.
Ahogy a vonat kirobog Oslo városközpontjától, röpke pillanatra feltűnik egy sétahajó az Oslo-fjordon, a főváros kis tengeröblén, valamint hegyoldalakba ágyazott elegáns faházak, a Bygdøy felé vezető táblák, ahol a múzeumok epikus történeteket meséltek el az ország felfedezésről és a viking múltról. Asker és Sandvika községek mellett gyorsulva a vonat átkel a fjordon, és elsiet a virágzó Drammen város dombjai mellett. Drammentől a pálya észak felé fordul, és a dombok hirtelen magasabbra emelkednek. Érintetlen alpesi rétek és a fenyővel borított hegyek, mély völgyek bukkannak elő apró falvakkal, szakadékba kapaszkodó magányos parasztházakkal tűzdelve. A lassuló vonat mozgása finom magasságnövekedésre utal.
Egy völgybe érve egy szép fjord partján lehet megcsodálni az alattunk elterülő tájat. Ezután egy alagútból Európa legnagyobb fennsíkján találja magát az ember – a Hardangervidda fennsíkon, ami közel 6500 négyzetkilométeren terül el. Az utazás ezen pontján érzékelhető, hogy ez valóban Észak-Európa legmagasabban vezető fővasútja és egyben a mérnöki tudomány csodája.
A kontinens északi részének egyik legrégebbi geológiai képződménye a Hardangervidda, melynek völgyei és körvonalai évezredek alatt alakultak ki a tenger felé zúduló, gleccserek által sodort jeges hordalékból. Amit a természet több ezer év alatt alakított ki, azt Norvégia vasút- és útépítői évtizedek vonattal kellemesen bejárhatóvá tettek.
Most nézzetek meg egy videót, amely ezen a vasútvonalon készült, és amelyben nemcsak a meseszép tájat láthatjátok, hanem a vonaton is körülnézhettek!
Amikor 1872-ben először felmérték a Bergensbanent (a Bergen-vonalat), ahogyan ma néha nevezik, Norvégia egy virágzó Európa elszegényedett része volt; az ország helyzetét átalakító olaj felfedezéséig még csaknem egy évszázad volt hátra. A munkálatok ennek ellenére 1875-ben megkezdődtek a vonalon, és 1909-re készült el. A vasútvonalat a legnagyobb kihívást jelentő tájakon köti össze a 39 állomás.
A Hardangervidda fennsík köztudottan barátságtalan táj, az időjárás szeszélyes változása csak egy kihívás volt a sok közül, amellyel a vonal építőinek szembe kellett nézniük. A vasút működőképessége és a lehető legközvetlenebb útvonal megtalálása érdekében 180 alagutat építettek – minden 2,75 kilométernyi vonatsínre egy alagutat.
„Az Oslo-Bergen Vasút egy nagyon norvég történetet mesél el" – mondta Lisbeth Nielsen, egy norvég közlekedéstörténész Bergenben. "Mindig útban van valami. Ha hagynánk, hogy a hegyek vagy a fjordok megállítsanak minket, soha nem mennénk sehova. Szóval alagutakat, utakat és vasútvonalakat építettek, amelyek mindenki más számára lehetetlennek tűntek. Ez része annak, ami minket norvégoknak teremtett."
Mire a vonat a 794 méteres tengerszint feletti magasságban az utazás felezőpontjában lévő Geilo nevű síközpontjáról híres városba ér, megváltozik a táj. A 990 méter magasan található Ustaoset nevű falu és a vidéki kunyhókkal szegélyezett, jéggel körülvett tó felett rénszarvasok bukkannak fel.
Norvégia legnagyobb, 10 000 fős vadon élő rénszarvascsordája még mindig szabadon kóborol a Hardangerviddán.
Finsén, a vonal legmagasabban fekvő állomásán, 1222 méteres tengerszint feletti magasságban bámulhatunk ki az ablakból. Lejjebb ereszkedve a Myrdal állomást (867 m) elhagyva a Föld egyik legmeredekebb vonatozása következik Flåmig, gyönyörű fjordok mentén, ahol a vonat 20 alagúton keresztül kanyarog lefelé, mindössze 20 km alatt 866 métert megtéve. Az újságíró szerint itt tudatosult benne, hogy nincs olyan hely, ahol egy norvég vonat ne tudna lejönni.
Ha a Hardangervidda fennsíkra való feljutás fokozatosnak tűnt, Voss városába való leereszkedés túl gyorsan történik. A hó eltűnik, a föld kizöldül, a folyók, tavak, fjordok kéken csillognak.
Bergenig a vonat e kecses város hét dombja és hét fjordja között kanyarog. A városközpont felett fehérre meszelt faépületek kapaszkodnak a domboldalakon, az egészen a tekintélyes, falfestményekkel díszített vasútállomásig. Méltó befejezése ez egy figyelemre méltó utazásnak, ahol tényleg azt érezheti az ember, hogy most felfedezte és megismerte Norvégiát.
