A 30. évforduló okán a BBC prágai tudósítója, Rob Cameron egy határmenti városba, Hodonínba utazott, hogy arról kérdezze a helyieket, hogyan viszonyulnak a szétváláshoz. Elsőként egy evezősklub elnökével beszélt. "Ez az egész életem. Ez a mindennapi kenyerem" – mondta Filip Svrcek a Morva folyó hóval borított partja mentén. A Hodonin Evezős Klub elnöke mind a 41 évét a folyó közelében töltötte, amely a Cseh Köztársaság és Szlovákia délkeleti határának hosszú szakaszát alkotja.

"Odaát, az már Szlovákia, de nekünk ez szinte ugyanaz a hely" – mondta, hozzátéve, hogy evezősei inkább a folyami hajózás szabályait tartják be, mint a nemzetközi jogot. "Állandóan a folyó szlovák felébe tévedünk. Nincs szükségünk hivatalos engedélyre, és remélem, soha nem is lesz" – folytatta. "Az egyetlen konfliktus a nyári hónapokban a helyi halászokkal van, nem pedig a rendőrséggel" – mondta.

Filip, aki szlovák feleségével és két gyermekével 500 méterre lakik az evezősklubtól, mindössze 11 éves volt, amikor Csehszlovákia kettévált. Emléke erről egy gyermek emléke: némi izgalom, zavartság és riadalom talán. De az érzelmek már régen alábbhagytak. „Számomra minden maradt a régiben. Barátok, nyelv – minden."

 A városban található egy múzeum, amelyet Tomas Garrigue Masaryknak szenteltek, annak a férfinak, aki az első világháború végén Csehszlovákia alapító atyja lett. Egy szlovák kocsis és egy morva szakács fia, akik mindketten a császári udvart szolgálták, az ifjú Masaryk pedig – Filipphez hasonlóan – egyformán otthon volt a folyó mindkét partján.

Masaryk 1918-ban az Osztrák-Magyar Birodalom hamvaiból közös államot kovácsolt a csehek és a szlovákok számára, de hogy mit szólt volna hozzá, hogy 75 évvel később cseh és szlovák politikusok feldarabolták az államot, azt a múzeum igazgatója, Irena Chovancikova szerint lehetetlen megmondani. Egy dolog biztos: ha ez az ő életében történt volna, akkor minden bizonnyal heves vita alakult volna ki – folytatta. Talán intenzívebb, mint 1992-ben – amikor Csehszlovákiát a szövetségi állam két miniszterelnöke csendben, népszavazás nélkül felosztotta. 

A legszembetűnőbb különbség a két ország között, hogy a szlovákok lelkesen fogadták az egységes európai valutát. Szomszédaik azonban makacsul ragaszkodnak cseh koronához.
A karácsonyi vásár egyik árusa szerint talán kár volt, hogy szétvált az ország, de felesége szerint ez a kettéválás nem osztotta meg az embereket.

A Valsa népi együttes egyik táncosa, Miroslav Milota (42), aki 42 éve ingázik a határon a munkája miatt élénken emlékszik 1992 Új évére, amikor elénekelték a csehszlovák himnusz mindkét részét, a csehet és a szlovákot is. „Felkavaró volt" – mondta. „Akkor tudatosult bennük, hogy ez az utolsó alkalom, és hogy mostantól csak a saját felünket fogjuk énekelni. Nem igazán tudtuk, hogy mi fog történni: hogyan oszlik meg minden más – nem csak a himnusz."

A cikk írója emlékszik 1992 decemberére, a bizonytalanságra és idegességre, amit akkor Csehszlovákiában érezni lehetett. Ahogy ő írja, a csehek és a szlovákok a legjobb barátok. 
(Forrás: bbc.com, címlapfotó: MARIA BASTONE / AFP)