Gondoltátok volna, hogy nem csak a sarkkörök környékén, hanem Európa közepén is létezik olyan hely, ahol csaknem három hónapig nem kel fel a nap? Nos, egy apró, nagyjából 200 lakosú olasz falu pontosan ilyen hely lenne, nekik azonban sikerült megoldást találniuk arra, hogyan hozzák ki szeretett földjüket a téli sötétségből, és ezzel világhírnevet is szereztek.
Ezért nem éri napfény a települést télen
A svájci határ közelében, a Pennini- Alpok festői környezetében található ez a bizonyos falu, Viganella, amely az Antrona-völgyben fekszik, nem messze a Maggiore-tótól.
Olaszország sok más falvához hasonlóan errefelé is jellemző az elnéptelenesdés, de van itt még más is! Sajátos földrajzi elhelyezkedése van a településnek, ugyanis Viganellát olyan magas hegyek veszik körül, amelyek a késő őszi és téli hónapokban reggeltől estig eltakarják a napsugarakat, így azok nem jutnak le a mély szurdokvölgybe, ahol a falu fekszik.
November 11-től egészen február 2-ig az alpesi gerinc megakadályozza, hogy a nap elérje a város utcáit, tereit, így Viganella 83 napon keresztül sötétségbe borul. A hegyvidéki völgyekben a Nap amúgy is később kel fel és korábban nyugszik, mint általában a sík területeken.
Egyes helyeken a völgy mélysége lecsökkenti a napos órák számát, főleg az őszi és téli hónapokban, amikor a Nap alacsonyabban van a horizonton. Viganella esete azonban tényleg egyedi, mert ott a Nap több mint 80 napig teljesen „eltűnik".
Érdekes egybeesés
Ahogy korábban említettük, a napfény november 11-én, azaz éppen Szent Márton napján világítja meg utoljára a falut, ami egy ősi ünnep, amelyet évszázadok óta tartanak Európa-szerte, többek között nálunk is. Ez az ünnep a hosszú télre készülődést is magában foglalja, ami a Viganellában élőknek a sötétség kezdetét is jelenti.
Még érdekesebb viszont a napfény visszatérésének a dátuma, ami február 2-ra, vagyis Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére esik. Ezt az ünnepet, a Világ Világosságát – Krisztust és az Ő édesanyját, Boldogságos Szűz Máriát dicsőítve – szinte mindenhol gyertyagyújtással ünneplik. Ez a dátum tehát egybe esik a nagyon vallásos, katolikus ország apró falujának azzal a napjával, amikor a napsugarak közel három hónap után visszatérnek, és végre újra nappali világosság költözött a faluba. Ez körülbelül 800 éve, a település megalapítása óta így van, vagyis csak volt!
Nem akartak tovább sötétségben élni
2006-ban a város egykori polgármesterének, Pier Franco Midalinak, Giacomo Bonzani építésszel és Emilio Barlocco mérnökkel együtt az az ötlete támadt, hogy megoldást keresnek az „eltűnő" Napra. Azt találták ki, hogy a lakott központ feletti hegyre elhelyeznek egy nagy, forgó tükröt, amely a napsugarakat a falura irányítja, fényt és egy kis meleget adva a téli hónapokban.
A projekt 2007 elején valósággá is vált, amikor a várostól északra az Alpe Scagiola nevű hegyen elhelyeztek egy 8 méter széles és 5 méter magas tükröt, amely a város főterére irányítja a napsugarakat. A 40 négyzetméteres áttetsző acél tükör egy számítógépes mechanikai rendszernek köszönhetően egész nap mozog, úgy viselkedve, mint egy napraforgó. Ily módon a Föld Nap körüli mozgását követve naponta mintegy 6 óra fényt tud Viganella főterére juttatni, az amúgy három hónapos sötétség alatt.
Amellett, hogy egy kis meleget is hoz, még energiát is megtakarítanak vele, hiszen így a világítást sem kell olyan hosszú időre bekapcsolniuk a lakosoknak, és a közvilágításon is lehet spórolni. Ez a megoldás olyannyira sikeres lett, hogy ahol csak lehetett, beszámolt róla a média, és így az elmúlt években híre ment a világban.
(Forrás: limeteo.net)